Vis maior és megváltozott körülmények

A vis maior, a lehetetlenülés és a gazdasági körülmények elnehezülése egymáshoz kapcsolódó, de nem azonos fogalmak.

A vis maior valamely rendkívüli külső esemény minősítésére szolgál. Az esemény következménye azonban külön vizsgálandó. Ugyanaz a járvány, háború vagy hatósági intézkedés az egyik szerződésben végleg lehetetlenné teheti a teljesítést, egy másik szerződésben csak késedelmet okoz, egy harmadik esetben pedig csupán költségesebbé teszi a teljesítést.

Mi minősül vis maiornak?

A vis maior alatt rendszerint olyan rendkívüli, külső és elháríthatatlan körülményt értünk, amely:

• a szerződés megkötése után következik be;

• kívül esik az érintett fél ellenőrzési körén;

• a szerződéskötéskor nem volt észszerűen előre látható;

• következményeit a fél nem tudta észszerű intézkedéssel elkerülni vagy elhárítani;

• nem tartozik az érintett fél rendes üzleti kockázatába.

A vis maiornak nincs minden szerződésre automatikusan alkalmazandó, minden részletében egységes szerződéses definíciója. A minősítéshez meg kell vizsgálni:

1. magát az eseményt;

2. az eseménynek az adott szerződés teljesítésére gyakorolt konkrét hatását;

3. az érintett fél ellenőrzési körét;

4. az előreláthatóságot;

5. az elkerülési és kárelhárítási lehetőségeket;

6. a szerződéses kockázatmegosztást.

Vis maior lehet például:

• földrengés;

• árvíz;

• villámcsapás;

• súlyos vihar;

• kiterjedt tűzvész;

• háború;

• forradalom;

• polgárháború;

• lázadás vagy zavargás;

• országos vagy nagyméretű sztrájk;

• export- vagy importtilalom;

• gazdasági embargó;

• karanténintézkedés;

• rendkívüli hatósági korlátozás;

• utólagos, a teljesítést kizáró jogszabályváltozás.

A felsorolás önmagában nem döntő. Egy árvíz például vis maior jellegű esemény lehet, de az erre hivatkozó félnek azt is bizonyítania kell, hogy az árvíz valóban megakadályozta a saját szerződéses teljesítését.

Nem minősül automatikusan vis maiornak:

• a munkavállaló betegsége;

• a közreműködő hibája;

• az alapanyag szokásos piaci drágulása;

• a finanszírozás hiánya;

• a kapacitás rossz felmérése;

• a gép belső meghibásodása;

• az általános munkaerőhiány;

• a gazdasági tevékenység rendes kockázata.

Az „ellenőrzési körön kívül” követelménye nem azonos azzal, hogy az eseményt a fél ténylegesen nem tudta befolyásolni. Belső működési körülmény akkor is az ellenőrzési körébe tartozhat, ha gondos eljárással sem tudta teljesen megakadályozni.

Mentesít-e automatikusan a vis maior a teljesítés alól?

Nem. A vis maior bekövetkezése önmagában nem szünteti meg automatikusan a szerződést, és nem mentesíti a felet valamennyi szerződéses kötelezettség alól.

El kell különíteni legalább három lehetséges joghatást:

Mentesülés a kártérítési felelősség alól

A vis maior alapul szolgálhat arra, hogy a szerződésszegő fél kimentse magát a kártérítési felelősség alól.

Ehhez azonban bizonyítania kell, hogy:

1. a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső körülmény okozta;

2. a körülmény a szerződéskötéskor nem volt előre látható;

3. nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.

A feltételek együttes fennállása szükséges.

A teljesítés ideiglenes akadályozása

Ha a teljesítés csak átmenetileg akadályozott, a szerződés nem feltétlenül szűnik meg. A kötelezett késedelembe kerülhet, de a kártérítési vagy kötbérfelelősség alól megfelelő esetben mentesülhet.

A teljesítés végleges lehetetlenné válása

Ha a vis maior következtében a teljesítés végleg és objektíve lehetetlenné válik, a szerződés a lehetetlenülés szabályai szerint megszűnhet.

A teljesítés jelentős megdrágulása önmagában nem azonos a lehetetlenné válással. Egy ügyben a járványügyi korlátozások jelentősen megnövelték a termelési költségeket, a teljesítés azonban továbbra is lehetséges maradt. Ezért a vis maior nem eredményezett lehetetlenülést.

A vis maior klauzula ennél szélesebb vagy részletesebb jogkövetkezményeket is meghatározhat. A felek kiköthetik például:

• a teljesítési határidő meghosszabbodását;

• a kötelezettségek ideiglenes felfüggesztését;

• a költségek meghatározott megosztását;

• az újratárgyalási kötelezettséget;

• tartós akadály esetére a felmondást.

Ezek a joghatások azonban nem következnek automatikusan a vis maior általános fogalmából: a szerződésnek kifejezetten rendelkeznie kell róluk.

Milyen eseményeket érdemes vis maiornak minősíteni a szerződésben?

A megfelelő vis maior klauzula nem pusztán eseményeket sorol fel, hanem meghatározza az esemény minősítésének általános feltételeit és jogkövetkezményeit is.

A felsorolás tipikusan kiterjedhet:

• természeti katasztrófákra;

• háborúra és fegyveres konfliktusra;

• terrorcselekményre;

• zavargásra és felkelésre;

• országos vagy ágazati sztrájkra;

• járványra és karanténra;

• hatósági tilalomra;

• export- és importkorlátozásra;

• embargóra;

• közlekedési infrastruktúra tartós kiesésére;

• energiaellátás rendkívüli, külső okból történő megszakadására;

• a teljesítést kizáró jogszabályváltozásra.

A felsorolás mellett célszerű kimondani, hogy az esemény csak akkor minősül vis maiornak, ha:

• kívül esik az érintett fél ellenőrzési körén;

• nem volt előre látható;

• nem volt elkerülhető vagy elhárítható;

• közvetlenül akadályozza a szerződés teljesítését.

A klauzulában külön kell rendezni azokat az eseményeket, amelyek gyakran vitát okoznak, például:

• beszállítói késedelem;

• alapanyaghiány;

• sztrájk;

• kibertámadás;

• járvány;

• energiahiány;

• árfolyamváltozás;

• nyersanyagár-emelkedés.

Ezek nem minden esetben minősülnek vis maiornak. A beszállító hibája például rendszerint a szerződő fél szervezési és beszerzési kockázatába tartozik, kivéve, ha a beszállító kiesésének oka maga is olyan külső esemény, amelynek következményei észszerűen más forrásból sem voltak elháríthatók.

A puszta eseménylista ezért kevés. A szerződésnek a bizonyítás, az értesítés, a kárenyhítés, a felfüggesztés és a tartós akadály következményeit is szabályoznia kell.

Mikor kell értesíteni a másik felet a vis maior eseményről?

A vis maiorra hivatkozó félnek a másik felet késedelem nélkül értesítenie kell, amint tudomást szerez arról, hogy az esemény a szerződés teljesítését érinti vagy várhatóan érinteni fogja.

Az értesítés célja, hogy a másik fél:

• felmérhesse a saját kockázatát;

• alternatív megoldást kereshessen;

• csökkenthesse a saját kárát;

• módosíthassa a teljesítési tervét;

• ellenőrizhesse a hivatkozás megalapozottságát.

Az értesítésben célszerű megjelölni:

1. az esemény jellegét;

2. annak kezdetét;

3. a teljesítésre gyakorolt hatását;

4. az érintett kötelezettségeket;

5. a várható időtartamot;

6. a kárenyhítés érdekében tett intézkedéseket;

7. a várható új teljesítési időpontot;

8. a rendelkezésre álló bizonyítékokat.

Ha az esemény hatása folyamatosan változik, rendszeres állapotjelentés is indokolt lehet.

A felek a szerződésben szigorúbb értesítési határidőt írhatnak elő, például azt, hogy a vis maior eseményt három vagy öt munkanapon belül írásban be kell jelenteni.

A késedelmes értesítés nem feltétlenül teszi meg nem történtté a vis maior eseményt. Ugyanakkor az értesítés elmulasztása:

• szerződésszegést valósíthat meg;

• kártérítési kötelezettséget alapozhat meg;

• megnehezítheti a kimentés bizonyítását;

• szerződéses kikötés alapján a vis maiorra hivatkozás elvesztését is eredményezheti.

A teljesítés lehetetlenné válásáról tudomást szerző félnek külön törvényi kötelezettsége is, hogy erről a másik felet késedelem nélkül értesítse.

Mi történik, ha a teljesítés csak átmenetileg lehetetlen?

Átmeneti akadály esetén a teljesítés egy meghatározott időszakban nem lehetséges, de később ismét teljesíthetővé válhat.

Az átmeneti lehetetlenség nem feltétlenül szünteti meg a szerződést. A jogkövetkezmény függ:

• az akadály várható időtartamától;

• a szerződés céljától;

• a teljesítési határidő jelentőségétől;

• a jogosult teljesítéshez fűződő érdekétől;

• a szerződés rendelkezéseitől.

Ha a teljesítés később még szolgálhatja a szerződés célját, a kötelezettség fennmaradhat, és az akadály megszűnése után teljesíteni kell.

Ha azonban a szolgáltatásnak csak egy meghatározott időpontban volt értelme, az átmeneti akadály ténylegesen végleges meghiúsulást eredményezhet.

Például egy rendezvényhez kapcsolódó szolgáltatásnál a rendezvény időpontját követő teljesítés már nem feltétlenül elégíti ki a jogosult érdekét. Egy általános áru szállításánál viszont néhány napos közlekedési akadály rendszerint csak késedelmet okoz.

Átmeneti akadály esetén a szerződés rendezheti:

• a teljesítési határidő automatikus meghosszabbodását;

• a kötelezettségek felfüggesztését;

• az értesítést;

• a részleges teljesítést;

• az alternatív teljesítési módot;

• a tartós akadály után gyakorolható felmondási jogot.

Ha nincs ilyen szerződéses szabály, az akadály joghatását a késedelem, a lehetetlenülés, az érdekmúlás és a felelősségkimentés szabályai alapján kell megítélni.

Mi történik, ha a teljesítés végleg lehetetlenné válik?

Végleges lehetetlenülésről akkor beszélünk, ha a szerződéses szolgáltatás objektíve, véglegesen és teljes körűen nem teljesíthető.

A teljesítés lehetetlenülhet:

• fizikailag;

• jogilag;

• kivételesen gazdaságilag.

Fizikai lehetetlenülés lehet például az egyedileg meghatározott dolog megsemmisülése.

Jogi lehetetlenülés állhat fenn, ha utólagos jogszabály vagy hatósági tilalom végleg kizárja a szerződéses szolgáltatást.

Fajta és mennyiség szerint meghatározott szolgáltatásnál egyes árudarabok megsemmisülése rendszerint nem teszi lehetetlenné a teljesítést, ha ugyanaz a szolgáltatás más egyedekkel még teljesíthető.

A puszta költségnövekedés rendszerint nem lehetetlenülés. Az árfolyam jelentős megváltozása például önmagában nem teszi lehetetlenné a pénztartozás teljesítését.

Ha a teljesítés lehetetlenné válik, a szerződés megszűnik. A további jogkövetkezmény attól függ, hogy a lehetetlenülésért ki felelős.

Ha egyik fél sem felelős

A szerződés megszűnik, és a feleknek el kell számolniuk a már teljesített szolgáltatásokkal.

Ha a kötelezett felelős

A szerződés megszűnik, de a jogosult kártérítést követelhet a teljesítés elmaradásából eredő káráért.

Ha a jogosult felelős

A kötelezett szabadul a teljesítési kötelezettség alól, és a jogosulttal szemben kártérítési igénye keletkezhet.

Ha a lehetetlenné vált szolgáltatás tárgyának maradványa vagy helyébe lépő érték – például biztosítási összeg – fennmarad, annak kiadását a jogosult meghatározott feltételekkel követelheti.

Kinek kell viselnie a többletköltségeket?

A vis maior vagy más körülményváltozás miatt felmerülő többletköltségek nem szállnak át automatikusan a másik félre.

Ha a szerződés változatlan tartalommal továbbra is teljesíthető, az eredetileg vállalt teljesítés költségkockázata főszabály szerint annál a félnél marad, aki a szolgáltatást a meghatározott ellenérték fejében vállalta.

A kötelezett ezért nem jogosult automatikusan díjemelésre pusztán azért, mert:

• megemelkedett az energia ára;

• drágább lett az alapanyag;

• növekedtek a munkabérek;

• kedvezőtlenül változott az árfolyam;

• más beszállítót kellett választania;

• a teljesítés szervezése költségesebbé vált.

A jelentős költségnövekedés még vis maior esemény mellett sem jelenti szükségképpen a teljesítés lehetetlenségét. Ha a teljesítés magasabb költségen továbbra is lehetséges, a fél az eredeti szerződés alapján köteles lehet teljesíteni.

A többletköltségek másik félre hárításához szükséges lehet:

• kifejezett költségmegosztási kikötés;

• árkorrekciós klauzula;

• indexálás;

• közös szerződésmódosítás;

• kivételesen bírósági szerződésmódosítás.

A vis maior klauzulában ezért külön kell rendezni:

• ki viseli az alternatív beszerzés költségét;

• elszámolható-e rendkívüli szállítási többletköltség;

• milyen költség igazolható;

• szükséges-e előzetes jóváhagyás;

• hogyan oszlik meg az igazolt költségnövekedés.

Mikor lehet újratárgyalni a szerződést?

A felek a szerződést bármikor újratárgyalhatják, ha ehhez mindketten hozzájárulnak.

A másik fél főszabály szerint nem köteles pusztán azért tárgyalni, mert az eredeti szerződés valamelyik fél számára kedvezőtlenebbé, költségesebbé vagy kevésbé nyereségessé vált.

Újratárgyalási kötelezettség keletkezhet azonban, ha:

• a szerződés ezt kifejezetten előírja;

• hardship klauzula alkalmazandó;

• a felek megállapodtak időszakos felülvizsgálatban;

• valamely objektív küszöbérték elérése megnyitja az újratárgyalást;

• az együttműködési kötelezettség alapján az adott különleges helyzetben egyeztetés indokolt.

Az újratárgyalási klauzulának meg kell határoznia:

• milyen esemény váltja ki;

• melyik fél kezdeményezheti;

• milyen dokumentumokat kell átadni;

• mennyi ideig tart a tárgyalási időszak;

• mi történik a tárgyalás alatt a teljesítéssel;

• mi történik, ha a felek nem jutnak megállapodásra.

Az újratárgyalási kötelezettség önmagában nem feltétlenül jelenti azt, hogy a másik fél köteles elfogadni a díjemelést vagy más módosítást. A kötelezettség elsősorban a tárgyalás jóhiszemű lefolytatására vonatkozik.

A szerződésnek célszerű rendeznie a sikertelen tárgyalás következményét is, például:

• változatlan feltételekkel történő további teljesítés;

• szakértői ármeghatározás;

• választottbírói vagy bírósági rendezés;

• valamelyik fél felmondási joga.

Mit jelent a hardship klauzula?

A hardship klauzula a szerződés gazdasági egyensúlyának rendkívüli felborulását kezeli.

A hardship helyzetben a teljesítés nem feltétlenül lehetetlen. A kötelezett elvileg továbbra is képes teljesíteni, de a körülmények rendkívüli megváltozása miatt a teljesítés:

• szélsőségesen költségessé válik;

• vagy a másik fél szolgáltatásának gazdasági értéke rendkívüli mértékben lecsökken.

A hardship fogalma ezért eltér a klasszikus vis maiortól. Vis maior esetén a hangsúly a teljesítési akadályon és a felelősség alóli mentesülésen van. Hardship esetén a teljesítés lehetséges, de az eredeti gazdasági egyensúly rendkívüli módon felborul.

A hardship megállapításánál jelentős lehet:

• vállalta-e valamelyik fél kifejezetten a változás kockázatát;

• spekulatív jellegű-e a szerződés;

• milyen időtartamú a jogviszony;

• milyen mértékű a költségnövekedés vagy értékcsökkenés;

• előre látható volt-e a változás;

• elkerülhető vagy kezelhető volt-e;

• az érintett fél ellenőrzési körén kívül történt-e;

• tartozik-e a rendes üzleti kockázat körébe.

A hardship klauzula lehetséges jogkövetkezménye:

• tárgyalási kötelezettség;

• átmeneti árkorrekció;

• a teljesítési feltételek módosítása;

• szakértő bevonása;

• tartós eredménytelenség esetén felmondás.

A hardship klauzula hiányában a Ptk. általános szabályaiból nem vezethető le automatikusan, hogy a fél egyoldalúan módosíthatja az árat vagy felfüggesztheti a teljesítést.

Mikor módosíthatja a bíróság a szerződést?

A bírósági szerződésmódosítás kivételes jogintézmény. Nem arra szolgál, hogy a bíróság utólag kedvezőbb üzleti feltételeket biztosítson annak a félnek, aki számára a szerződés veszteségessé vált.

A bíróság tartós jogviszonyban módosíthatja a szerződést, ha a szerződés megkötését követően előállott körülmény miatt a szerződés változatlan feltételekkel történő teljesítése valamely fél lényeges jogi érdekét sértené, feltéve, hogy:

1. a körülményváltozás lehetősége a szerződéskötéskor nem volt előre látható;

2. a változást nem a módosítást kérő fél idézte elő;

3. a változás nem tartozik a fél rendes üzleti kockázatába.

A feltételeknek együttesen kell fennállniuk.

Tartós jogviszonynak az a szerződés minősül, amely alapján a felek tartós vagy visszatérően ismétlődő szolgáltatások nyújtására kötelesek, és amely hosszabb időre határozza meg jogaikat és kötelezettségeiket. Nem minősül feltétlenül tartósnak az a szerződés, amelyben egyetlen szolgáltatást hosszú teljesítési határidővel kell nyújtani.

A bírósági módosítás nem automatikus. A félnek keresetet kell indítania, és részletesen bizonyítania kell valamennyi törvényi feltételt.

A bíróság a szerződést legkorábban attól az időponttól módosíthatja, amikor a fél a módosítási igényét bíróság előtt érvényesítette. A módosításnak olyan egyensúlyt kell kialakítania, amely a körülményváltozás terheit nem hárítja indokolatlanul kizárólag az egyik félre.

Általános piaci ingadozás, szokásos infláció, költségnövekedés vagy árfolyamváltozás rendszerint a rendes üzleti kockázat körébe tartozhat. A bírósági módosításhoz ennél lényegesen súlyosabb, előre nem látható és az adott szerződés egyensúlyát alapvetően felborító változás szükséges.

Hogyan kezelhető szerződésben az energiaár, alapanyagár vagy árfolyam változása?

Az ár- és árfolyamkockázatot elsősorban a szerződésben kell előzetesen elosztani. Ha a felek hosszú időre rögzített árat határoznak meg, de nem rendelkeznek korrekcióról, az áremelkedés kockázata főszabály szerint annál a félnél marad, aki a rögzített áron történő teljesítést vállalta.

A kockázat kezelhető például:

Árindexálással

A díj egy előre meghatározott index változását követi. A klauzulának meg kell határoznia:

• az alkalmazott indexet;

• az alapidőpontot;

• a felülvizsgálat gyakoriságát;

• a számítási képletet;

• az emelés és csökkentés irányát;

• az alsó és felső korlátot;

• az index megszűnésének esetét.

Költségelem-alapú korrekcióval

A díj meghatározott része igazodhat például:

• az energiaárhoz;

• a meghatározott nyersanyag árához;

• a szállítási költséghez;

• az árfolyamhoz.

A klauzulából pontosan ki kell derülnie, hogy az adott költségelem a teljes díj mekkora részét befolyásolja.

Küszöbértékes módosítással

A felek kiköthetik, hogy csak meghatározott, például jelentős százalékos változás után nyílik meg a díjkorrekció vagy újratárgyalás lehetősége.

Árfolyamsávval

Devizakockázat esetén meghatározható:

• alapárfolyam;

• toleranciasáv;

• az eltérés megosztása;

• alkalmazandó banki árfolyam;

• számítási nap;

• felső korlát;

• tartós elmozdulás esetére újratárgyalás.

Felmondási joggal

Ha a változás olyan mértékű, hogy a felek nem tudnak megállapodni, a szerződés megfelelő felmondási lehetőséget biztosíthat.

A megfelelő klauzulának objektívnek és ellenőrizhetőnek kell lennie. A puszta kikötés, hogy „a szolgáltató jogosult költségei növekedése esetén az árat megfelelően módosítani”, rendszerint nem határozza meg kellően:

• a módosítás okát;

• mértékét;

• számítását;

• korlátait;

• ellenőrzését.

Az árfolyamváltozás vagy gazdasági válság önmagában rendszerint nem vis maior és nem teszi lehetetlenné a pénztartozás teljesítését. Ezért az ilyen kockázatot külön szerződéses mechanizmussal indokolt kezelni.

Milyen bizonyítékok szükségesek vis maiorra hivatkozáskor?

A vis maiorra hivatkozó félnek nem elegendő az esemény általános fennállását bizonyítania. Azt is igazolnia kell, hogy az esemény konkrétan hogyan és milyen mértékben akadályozta az ő szerződéses teljesítését.

A bizonyításnak ki kell terjednie:

1. a vis maior esemény fennállására;

2. annak kezdetére és időtartamára;

3. a szerződéses kötelezettségre gyakorolt hatására;

4. az okozati összefüggésre;

5. az előreláthatatlanságra;

6. az ellenőrzési körön kívüliségre;

7. az elkerülési és kárelhárítási intézkedésekre;

8. az értesítési kötelezettség teljesítésére.

Bizonyíték lehet különösen:

• hatósági határozat;

• jogszabály vagy hivatalos korlátozás;

• meteorológiai adat;

• katasztrófavédelmi dokumentum;

• rendőrségi vagy hatósági jegyzőkönyv;

• export- vagy importtilalom dokumentuma;

• szállítási útvonal lezárásának igazolása;

• beszállítói és fuvarozói értesítés;

• termelési és készletadat;

• levelezés;

• alternatív beszerzési kísérletek dokumentumai;

• költségkimutatás;

• az érintett fél belső intézkedései;

• kamarai vis maior igazolás.

A kamarai vis maior igazolás bizonyíték lehet, de önmagában nem dönti el a jogvitát. Elsősorban az esemény tényéhez és bizonyos körülményeihez szolgáltat adatot. Annak jogi minősítése, valamint a teljesítéssel és a kimentéssel fennálló kapcsolata a bíróság feladata.

Külön kell bizonyítani azt is, hogy a fél észszerűen megkísérelte:

• más teljesítési mód alkalmazását;

• más beszállító igénybevételét;

• az útvonal vagy technológia megváltoztatását;

• a részleges teljesítést;

• a károk mérséklését;

• a teljesítés mielőbbi folytatását.

Ha a teljesítés más forrásból, nagyobb költséggel ugyan, de továbbra is lehetséges volt, a vis maior hivatkozás nem feltétlenül alapozza meg a lehetetlenülést. A bizonyítékoknak ezért nemcsak a nehézséget, hanem a tényleges teljesítési akadályt is alá kell támasztaniuk.