Szülői felügyelet
A szülők különválása vagy házasságának felbontása nem szünteti meg a gyermekért viselt közös felelősségüket. A szülői felügyelet nem egyszerűen azt jelenti, hogy a gyermek melyik szülővel él egy háztartásban, hanem a gyermek személyével és vagyonával kapcsolatos jogok és kötelezettségek összességét foglalja magában.
A szülői felügyelet gyakorlását, a gyermek lakóhelyét, a kapcsolattartást és a gyermektartást egymástól elkülönítve kell rendezni. Lehetséges például, hogy a szülők közösen gyakorolják a szülői felügyeletet, miközben a gyermek ténylegesen az egyikük háztartásában él. Az is lehetséges, hogy a közös szülői felügyelet váltott gondoskodással valósul meg. A közös szülői felügyelet tehát nem azonos a gyermek idejének fele-fele arányú megosztásával.
1. Mit jelent a szülői felügyelet?
A szülői felügyelet a kiskorú gyermek neveléséhez, gondozásához, képviseletéhez és vagyoni érdekeinek védelméhez kapcsolódó szülői jogok és kötelezettségek összessége.
A szülői felügyelet nem elsősorban a szülő jogosultsága, hanem a gyermek érdekében fennálló felelősség. A szülőnek ezért a felügyeleti jogokat nem saját érdekei, a másik szülővel fennálló konfliktusa vagy a válás során kialakult sérelmei alapján kell gyakorolnia, hanem úgy, hogy a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődése a lehető legkedvezőbben biztosítható legyen.
A kiskorú gyermek főszabály szerint szülői felügyelet vagy – szülői felügyeletet gyakorló szülő hiányában – gyámság alatt áll. A szülői felügyelet a gyermek nagykorúvá válásáig, illetve más törvényben meghatározott megszűnési ok bekövetkezéséig áll fenn.
2. Milyen jogokat és kötelezettségeket foglal magában?
A szülői felügyelet magában foglalja különösen:
a gyermek nevének meghatározását;
a gyermek gondozását és nevelését;
tartózkodási helyének meghatározását;
vagyonának kezelését;
törvényes képviseletét;
a gyermek számára gyám nevezésének és valamely személy gyámságból történő kizárásának jogát.
A gondozás nem korlátozódik a gyermek lakhatásának és étkezésének biztosítására. Ide tartozik egészségének védelme, megfelelő öltöztetése, iskoláztatása, életkorának megfelelő felügyelete és mindennapi szükségleteinek kielégítése.
A nevelési kötelezettség ennél is szélesebb. A szülőnek nemcsak az oktatás feltételeit kell biztosítania, hanem magatartásával, személyes példájával és a gyermekhez fűződő kapcsolatával is elő kell segítenie a gyermek érzelmi, értelmi és erkölcsi fejlődését.
A szülői felügyelet gyakorlásának része az is, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermek véleményt mondhasson az őt érintő kérdésekben. A gyermeket korára és érettségére tekintettel be kell vonni a döntésbe, véleményét pedig megfelelő súllyal figyelembe kell venni. A gyermek nem a szülői döntések passzív tárgya.
3. Hogyan rendezhető a szülői felügyelet válás után?
A szülők elsősorban megállapodással rendezhetik, hogyan gyakorolják a jövőben a szülői felügyeletet. Megállapodhatnak abban, hogy azt közösen gyakorolják, egyikük gyakorolja teljeskörűen, vagy bizonyos feladatokat megosztanak egymás között.
A megállapodásnak nem elegendő általánosságban azt rögzítenie, hogy a szülők „mindenben együttműködnek”. A gyermek mindennapi életében ténylegesen alkalmazható szabályokra van szükség. Rendezni kell különösen a gyermek lakóhelyét, a gondozás rendjét, a kapcsolattartást, a tartást, az információk átadását, valamint azt, hogy sürgős helyzetekben miként értesítik egymást.
A házassági vagy szülői felügyelet rendezése iránti perben kötött egyezséget a bíróság csak akkor hagyhatja jóvá, ha az megfelel a gyermek érdekének. A bíróságot tehát nem köti automatikusan a szülők megállapodása.
Megállapodás hiányában a bíróság dönt arról, melyik szülő gyakorolja a szülői felügyeletet, vagy fennállnak-e a közös gyakorlás feltételei. A bíróság akár az egyik szülő kérelmére is elrendelheti a közös szülői felügyeletet, ha az a gyermek érdekében áll.
4. Mit jelent a közös szülői felügyelet?
Közös szülői felügyelet esetén a különélő szülők a szülői felügyelethez tartozó jogokat és kötelezettségeket továbbra is együtt gyakorolják. Jogaik és kötelezettségeik egyenlők, egyikük sem tekinthető a másiknál magasabb rendű döntéshozónak.
Ez nem jelenti azt, hogy minden egyes hétköznapi kérdésben előzetesen közös írásbeli döntést kell hozniuk. A mindennapi gondozási feladatokat szükségképpen az a szülő látja el, akinél a gyermek az adott időszakban tartózkodik. A gyermek életét érdemben meghatározó kérdésekben azonban nem lehet a másik szülőt kész helyzet elé állítani.
A közös szülői felügyelet megvalósulhat úgy, hogy a gyermek állandó jelleggel az egyik szülő háztartásában él, és a másik szülővel szabályozott kapcsolatot tart. Megvalósulhat váltott gondoskodással is, amikor a szülők azonos időtartamokban, felváltva gondoskodnak róla saját háztartásukban.
A közös szülői felügyelet egyik esetben sem szünteti meg a gyermek tartásának rendezésére vonatkozó kötelezettséget. Jelentősen eltérő jövedelmi és vagyoni helyzet esetén váltott gondoskodás mellett is indokolt lehet, hogy az egyik szülő tartásdíjat fizessen.
5. Mikor rendelhető el a közös szülői felügyelet?
A közös szülői felügyelet akkor rendelhető el, ha az a gyermek érdekében áll, és a szülők közötti együttműködés legalább olyan szinten biztosítható, amely mellett a gyermek ügyeiben szükséges döntések meghozhatók.
Nem szükséges, hogy a szülők között konfliktusmentes vagy baráti kapcsolat álljon fenn. A válás természetéből adódóan bizonyos feszültség gyakori. A döntő az, hogy a szülők képesek-e a gyermek ügyeit a saját sérelmeiktől elválasztani, egymást tájékoztatni és a gyermek érdekében észszerű kompromisszumokat kötni.
A közös felügyelet ellen szólhat, ha a kommunikáció tartósan lehetetlen, a szülők egymást fenyegetik, a gyermekkel kapcsolatos információkat rendszeresen elhallgatják, vagy a közös döntési helyzeteket a másik fél akadályozására használják.
Ugyanakkor önmagában az egyik szülő indokolatlan elzárkózása nem feltétlenül zárja ki a közös szülői felügyelet elrendelését. Ha az együttműködés valójában fennáll vagy kialakítható, a közös felügyelet a gyermek érdekét szolgálja, és az ellenző szülő nem tud valós érdeksérelmet megjelölni, a puszta tiltakozás nem jelent automatikus vétójogot.
6. Szükséges-e mindkét szülő egyetértése?
A közös szülői felügyelet szülői megállapodással természetesen csak mindkét fél egyetértésével jöhet létre. A bírósági elrendeléshez azonban már nem feltétlenül szükséges mindkét szülő hozzájárulása.
A bíróság az egyik szülő kérelmére is elrendelheti a közös szülői felügyeletet, ha megállapítja, hogy az a gyermek mindenekfelett álló érdekének megfelel. Az ellenkező szülő álláspontját és az együttműködés várható működőképességét ilyenkor is részletesen vizsgálni kell.
A szabály célja nem az együttműködést akadályozó szülő megbüntetése. Közös felügyeletet nem lehet pusztán azért elrendelni, hogy a bíróság valamelyik szülő magatartását szankcionálja. A döntés alapja kizárólag az lehet, hogy ez a megoldás a gyermek életét, biztonságát és szülőkhöz fűződő kapcsolatát szolgálja.
7. Milyen kérdésekben kell közösen dönteniük a szülőknek?
Közös szülői felügyelet esetén elvileg a felügyelet valamennyi részjogosítványát együtt gyakorolják. Ez az együttműködési kötelezettség a gyermek mindennapi életét érintő kérdésekre és a hosszú távú döntésekre egyaránt kiterjed, bár a gyakorlati döntéshozatal módja a kérdés jelentőségétől függően eltérő lehet.
A gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben akkor is közös döntés szükséges, ha egyébként a szülői felügyeletet csak az egyik szülő gyakorolja. Ilyen lényeges kérdés:
a gyermek nevének meghatározása és megváltoztatása;
a gyermeknek a szülőjével azonos lakóhelyén kívüli tartózkodási helyének kijelölése;
a gyermek huzamos időtartamú külföldi tartózkodási helyének meghatározása;
a gyermek külföldi letelepedése;
állampolgárságának megváltoztatása;
iskolájának és életpályájának megválasztása.
A bíróság kivételesen korlátozhatja vagy megvonhatja a különélő szülő valamely lényeges kérdésben fennálló döntési jogát, ha ezt a gyermek érdeke megköveteli. Ennek hiányában azonban az a szülő sem dönthet egyedül ezekben a kérdésekben, akinek háztartásában a gyermek él.
8. Ki dönthet a gyermek iskolájáról?
A gyermek iskolájának és életpályájának megválasztása a gyermek sorsát érintő lényeges kérdés. A szülőknek ezért főszabály szerint közösen kell dönteniük róla akkor is, ha a szülői felügyelet mindennapi gyakorlására csak egyikük jogosult.
Az iskolaválasztásnál figyelembe kell venni a gyermek életkorát, képességeit, egészségi állapotát, érdeklődését, hajlamát, addigi tanulmányait és saját véleményét. A szülői döntés nem alapulhat kizárólag valamelyik szülő személyes ambícióján vagy azon, hogy számára melyik intézmény kényelmesebb.
A közösen felügyeletet gyakorló szülők vitája esetén az óvoda vagy iskola kijelöléséről a gyámhatóság dönthet. Az eljárásban nem azt kell vizsgálni, melyik szülő „nyeri meg” a vitát, hanem azt, hogy melyik megoldás felel meg leginkább a gyermek képességeinek, szükségleteinek és tartós érdekeinek.
Az iskolaváltást nem célszerű az intézmény tényleges megváltoztatásával, beiratkozással vagy kijelentkezéssel kész helyzetté tenni. Az ilyen egyoldalú eljárás későbbi hatósági vagy bírósági eljárásban is hátrányosan értékelhető.
9. Ki dönthet az egészségügyi ellátásról?
A cselekvőképtelen kiskorú gyermek egészségügyi ellátásával kapcsolatos jognyilatkozatokat a törvényes képviseletet ellátó szülő vagy szülők teszik meg. Közös szülői felügyelet esetén a gyermek egészségét érdemben érintő kérdésekben a szülők együttműködése szükséges.
A gyermekkel tartózkodó szülőnek természetesen gondoskodnia kell arról, hogy a gyermek szükség esetén orvosi ellátásban részesüljön. Egy sürgős vizsgálat vagy beavatkozás nem maradhat el pusztán azért, mert a másik szülő éppen nem érhető el. A másik szülőt ugyanakkor megfelelően tájékoztatni kell a gyermek egészségi állapotáról, vizsgálatairól és kezeléséről.
A szülő egészségügyi nyilatkozata nem veszélyeztetheti a gyermek egészségét. Ha a szülő életfenntartó vagy életmentő kezelést utasít vissza, az egészségügyi intézménynek bírósághoz kell fordulnia a hozzájárulás pótlása érdekében.
A korlátozottan cselekvőképes gyermek már maga is tehet egészségügyi jognyilatkozatot a törvényes képviselő hozzájárulásával. A tizenhatodik életévét betöltött gyermek pedig meghatározott feltételekkel megnevezhet olyan cselekvőképes személyt, aki helyette az egészségügyi beavatkozáshoz való hozzájárulás vagy annak visszautasítása tárgyában nyilatkozhat.
10. Ki dönthet a gyermek külföldre költözéséről?
A gyermek huzamos időtartamú külföldi tartózkodása és a külföldi letelepedés a gyermek sorsát érintő lényeges kérdés. Erről főszabály szerint mindkét szülőnek közösen kell döntenie, még akkor is, ha a szülői felügyelet mindennapi gyakorlására csak egyikük jogosult.
Más megítélés alá esik egy rövid nyaralás és egy több hónapos tanulmányi célú tartózkodás vagy végleges külföldre költözés. A huzamos tartózkodáshoz mindkét szülő egyetértése, a letelepedési célú távozáshoz pedig erre irányuló szülői engedély szükséges.
Megállapodás hiányában a vitát a gyámhatóság döntheti el. A külföldre költözést kérő szülőnek igazolnia kell, hogy a gyermek lakhatása, nevelése, tartása, iskoláztatása és egészségügyi ellátása külföldön megfelelően biztosított lesz. Jelentősége van annak is, hogy a különélő szülővel fennálló kapcsolat a költözés után ténylegesen fenntartható és a kapcsolattartási határozat végrehajtható lesz-e.
A külföldre költözést nem lehet jogszerűen úgy megoldani, hogy a szülő előbb kiviszi a gyermeket, majd utólag próbálja megszerezni a másik szülő vagy a hatóság jóváhagyását.
11. Mit jelent a váltott gondoskodás?
Váltott gondoskodás esetén a szülők felváltva, azonos időtartamban jogosultak és kötelesek a gyermek saját háztartásukban történő nevelésére és gondozására.
Ez nem egyszerűen több kapcsolattartást jelent. Váltott gondoskodás során mindkét szülő ténylegesen részt vesz a gyermek hétköznapi életében: gondoskodik az iskolába járásról, étkezésről, ruházatról, tanulásról, orvosi ellátásról és szabadidős tevékenységekről.
A bírósági döntésnek pontosan meg kell határoznia:
az egyes gondozási időszakok hosszát;
az ünnepek és iskolai szünetek rendjét;
a gyermek átadásának és átvételének helyét és módját;
szükség esetén a gyermektartás szabályait.
A váltott gondoskodás mellett is ki kell jelölni a gyermek lakóhelyét. Ez jogi és igazgatási szempontból akkor is szükséges, ha a gyermek a gyakorlatban közel azonos időt tölt mindkét szülőnél.
12. Mikor lehet indokolt a váltott gondoskodás?
A váltott gondoskodás akkor szolgálhatja a gyermek érdekét, ha mindkét szülő alkalmas és kész a gyermek teljes körű mindennapi gondozására, és a két háztartás közötti váltás nem bontja meg a gyermek biztonságérzetét, tanulmányait és megszokott életvitelét.
Jelentősége lehet különösen:
a gyermek életkorának és személyiségének;
mindkét szülőhöz fűződő kapcsolatának;
annak, hogy korábban milyen arányban vettek részt a gondozásában;
a szülők lakóhelye közötti távolságnak;
az óvoda vagy iskola megközelíthetőségének;
a szülők munkaidejének;
a gyermek egészségügyi vagy fejlesztési szükségleteinek;
a szülők kommunikációjának;
a gyermek véleményének.
Önmagában az, hogy mindkét szülő szeretné ugyanannyi időt tölteni a gyermekkel, nem elegendő. A váltott gondoskodás nem a szülők közötti matematikai egyenlőség biztosítására szolgál, hanem arra, hogy a gyermek mindkét szülőjével tartós, gondozási jellegű kapcsolatban maradhasson.
Nagy földrajzi távolság, egymással összeegyeztethetetlen iskolai útvonalak, tartósan működésképtelen kommunikáció vagy a gyermek számára túl megterhelő váltások esetén a váltott gondoskodás nem feltétlenül megfelelő, még akkor sem, ha egyébként mindkét szülő alkalmas a nevelésre.
13. Hogyan határozzák meg a gyermek lakóhelyét?
A gyermek lakóhelyét közös szülői felügyelet esetén is meg kell határozni. Ez váltott gondoskodás mellett sem mellőzhető.
A határozatban vagy egyezségben nem feltétlenül szükséges egy konkrét utca és házszám feltüntetése. Célszerűbb annak rögzítése, hogy a gyermek lakóhelye az anya, az apa vagy váltott gondoskodás esetén mindkét szülő lakásához igazodik. Így egy későbbi, azonos életviteli keretek között történő címváltozás miatt nem feltétlenül kell módosítani a teljes bírósági döntést.
Ha a szülői felügyelet gyakorlására egyik szülő jogosult, a gyermek lakóhelye főszabály szerint e szülő lakóhelyéhez igazodik. Ez azonban nem ad korlátlan jogot arra, hogy a szülő a gyermek lakóhelyét a kapcsolattartást vagy a másik szülő jogait ellehetetlenítő módon változtassa meg.
14. Mit vizsgál a bíróság a döntés során?
A bíróság azt vizsgálja, hogy a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődése melyik megoldással biztosítható a legkedvezőbben. Nem valamelyik szülő jutalmazásáról vagy hibáztatásáról dönt, hanem a gyermek jövőbeni életének legmegfelelőbb kereteit keresi.
Az értékelés kiterjedhet különösen:
a gyermek szülőkhöz és testvérekhez fűződő érzelmi kapcsolatára;
korábbi gondozásának tényleges rendjére;
életkorára, egészségi állapotára és személyiségére;
megszokott környezetére;
óvodai vagy iskolai helyzetére;
a szülők nevelési képességére;
életvitelük stabilitására;
lakhatási körülményeikre;
munkaidejükre és tényleges elérhetőségükre;
a másik szülővel való kapcsolat támogatására való készségükre;
együttműködési képességükre;
a gyermek véleményére.
A bíróság nem kizárólag azt vizsgálja, melyik szülőnél nagyobb a lakás vagy magasabb a jövedelem. A tényleges gondozás, az érzelmi biztonság, az állandóság és a gyermek másik szülőhöz fűződő kapcsolatának tiszteletben tartása legalább ilyen fontos.
15. Meghallgatják-e a gyermeket?
Igen. A bíróságnak biztosítania kell, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermek az őt érintő kérdésben kifejezhesse véleményét.
A gyermek meghallgatása nem tanúkihallgatás. A gyermek nem arról köteles számot adni, hogy melyik szülő állítása igaz, és nem neki kell eldöntenie a szülők jogvitáját. Saját életéről, érzéseiről, kapcsolatairól és kívánságairól mondhat véleményt.
A meghallgatás történhet közvetlenül a bíróság előtt vagy szakértő közreműködésével. A bíróságnak törekednie kell arra, hogy a gyermek a szülők jelenléte és közvetlen nyomása nélkül beszélhessen.
A gyermek véleményének súlya függ életkorától, érettségétől, következetességétől, indokaitól és attól, hogy kívánsága saját, befolyástól mentes álláspontnak tekinthető-e.
16. Milyen életkortól számít a gyermek véleménye?
Nincs olyan alsó életkori határ, amely alatt a gyermek véleménye automatikusan figyelmen kívül hagyható lenne. A döntő az, hogy a gyermek képes-e a helyzet lényegét életkorának megfelelően megérteni és saját álláspontját kifejezni.
Egy fiatalabb gyermek véleménye is számíthat, de azt a bíróság az életkorához és érettségéhez igazodó súllyal értékeli. Nem ugyanúgy kell kezelni egy kisgyermek pillanatnyi kívánságát, mint egy kamasz következetesen, több alkalommal és érthető indokokkal kifejtett álláspontját.
A tizennegyedik életévét betöltött gyermek esetében a szülői felügyelet gyakorlásáról szóló döntéshez főszabály szerint az egyetértése is szükséges, kivéve, ha az általa választott megoldás a fejlődését veszélyeztetné. A gyermek véleménye azonban tizennégy éves kor felett sem helyettesíti automatikusan a törvényi feltételek vizsgálatát.
A bírói gyakorlatban egy tizenöt–tizenhat éves gyermek tartósan és következetesen kifejezett választásának különösen nagy súlya lehet, ha nem mutatható ki, hogy a választott szülőnél történő nevelkedés fejlődését veszélyeztetné.
17. Módosítható-e a korábbi szülői felügyeleti döntés?
Igen, de a korábbi döntés nem módosítható pusztán azért, mert valamelyik szülő időközben más megoldást tartana kedvezőbbnek.
A módosításhoz két feltétel együttes fennállása szükséges:
azok a körülmények, amelyeken a korábbi megállapodás vagy bírósági döntés alapult, utóbb lényegesen megváltoztak;
a változtatás ennek következtében a gyermek érdekében áll.
Lényeges változás lehet például a gyermek életkorából és szükségleteiből fakadó új helyzet, a lakóhelyek közötti távolság jelentős változása, a váltott gondoskodás működésképtelenné válása, tartós egészségügyi probléma vagy a szülők együttműködésének súlyos megromlása.
Nem elegendő önmagában, hogy az egyik szülő időközben jobb lakáshoz, magasabb jövedelemhez vagy rendezettebb életkörülményekhez jutott. A változást mindig a gyermek konkrét érdekére gyakorolt hatása alapján kell vizsgálni.
Nem hivatkozhat a kialakult új helyzetre az a szülő, aki azt saját felróható magatartásával idézte elő, például a gyermeket jogosulatlanul magához vette vagy magánál tartotta.
18. Mi történik, ha a szülők nem tudnak együttműködni?
Alkalmi nézeteltérések önmagukban nem teszik lehetetlenné a közös szülői felügyeletet. A közös felügyelet nem követel teljes egyetértést minden nevelési kérdésben.
Ha a szülők egy konkrét, közösen eldöntendő kérdésben – például az iskola vagy a külföldi tartózkodás ügyében – nem tudnak megállapodni, a vita eldöntését a gyámhatóságtól kérhetik. A lelkiismereti és vallásszabadság körébe tartozó kérdések külön elbírálás alá esnek.
A bíróság indokolt esetben közvetítői eljárás igénybevételére kötelezheti a szülőket. A mediáció célja nem a korábbi párkapcsolat helyreállítása, hanem olyan kommunikációs és döntési rend kialakítása, amelyben a gyermek ügyei kezelhetők.
Ha az együttműködés tartósan megszűnik, a döntések rendszeresen meghiúsulnak, vagy a konfliktus a gyermeket súlyosan terheli, a bíróság bármelyik szülő kérelmére megszüntetheti a közös szülői felügyeletet, és rendezheti, hogy azt a továbbiakban melyik szülő gyakorolja.
19. Mikor korlátozható vagy szüntethető meg a szülői felügyelet?
A szülői felügyelet egyes részjogosítványai korlátozhatók anélkül, hogy a szülő teljes felügyeleti joga megszűnne.
A bíróság például korlátozhatja vagy megvonhatja a különélő szülő döntési jogát valamely, a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésben, ha ezt a gyermek érdeke szükségessé teszi. A különélő szülő ugyanakkor egyes gondozási vagy nevelési feladatok ellátására külön is feljogosítható.
A gyermek vagyonának védelmében a gyámhatóság korlátozhatja a szülő vagyonkezelői jogát, számadásra vagy biztosíték adására kötelezheti, illetve meghatározott vagyoni ügyekben más képviselőt rendelhet, ha a szülő a gyermek érdekeit súlyosan sértő módon kezeli a vagyont.
A szülői felügyelet teljes megszüntetése ennél lényegesen súlyosabb jogkövetkezmény, amelyet kizárólag bíróság alkalmazhat. Erre akkor kerülhet sor, ha a szülő felróható magatartásával a gyermek javát, különösen testi jólétét, értelmi vagy erkölcsi fejlődését súlyosan sérti vagy veszélyezteti.
Megszüntetésnek lehet helye akkor is, ha a gyermeket más személynél helyezték el vagy nevelésbe vették, a szülő felügyeleti joga ezért szünetel, és a szülő önhibájából nem változtat azon magatartásán, életvitelén vagy körülményein, amelyek az intézkedéshez vezettek.
A felügyelet megszüntetése nem feltétlenül követel fizikai bántalmazást. Súlyos elhanyagolás, tartós veszélyeztetés vagy a gyermek fejlődését súlyosan károsító más magatartás is megalapozhatja.
20. Mi történik sürgős veszélyhelyzet esetén?
Ha a gyermek felügyelet nélkül marad, vagy testi, értelmi, érzelmi, illetve erkölcsi fejlődését a környezete vagy saját magatartása súlyosan veszélyezteti, és azonnali intézkedés szükséges, ideiglenes hatályú elhelyezésre kerülhet sor.
A hatóság a gyermeket elsődlegesen a nevelésére alkalmas és azt vállaló különélő másik szülőnél, más hozzátartozónál vagy megfelelő személynél helyezheti el. Ha erre nincs lehetőség, nevelőszülőnél vagy gyermekotthonban történő elhelyezésre kerülhet sor.
Az ideiglenes intézkedéshez két feltétel együttes fennállása szükséges:
a gyermek súlyos veszélyeztetettsége;
az azonnali beavatkozás szükségessége.
Súlyos veszélyeztetettséget jelenthet különösen az olyan bántalmazás vagy elhanyagolás, amely a gyermek életét közvetlenül veszélyezteti, vagy fejlődésében jelentős és helyrehozhatatlan károsodást okozhat. Az ideiglenes elhelyezés alatt a szülő gondozási és nevelési joga szünetelhet, és a későbbi eljárás eredményétől függően sor kerülhet a szülői felügyelet rendezésére vagy megszüntetésére irányuló perre.
Folyamatban lévő szülői felügyeleti perben a bíróságtól ideiglenes intézkedés is kérhető. Ennek keretében átmenetileg rendezhető, hogy a gyermek melyik szülőnél tartózkodjon, hogyan történjen az átadása, illetve miként alakuljon a kapcsolattartás a jogvita végleges eldöntéséig. Az ideiglenes intézkedés célja nem a per előre eldöntése, hanem a gyermek biztonságának és kiszámítható életvitelének megőrzése.