A szerződés teljesítése
A szerződés megkötésével a felek nem pusztán általános együttműködési kötelezettséget vállalnak, hanem meghatározott szolgáltatások teljesítésére válnak kötelessé. A teljesítés jogi értelemben akkor megfelelő, ha a kötelezett pontosan azt, olyan minőségben, mennyiségben, időben, helyen és módon nyújtja, ami a szerződésből, az irányadó jogszabályokból és a szolgáltatás rendeltetéséből következik.
Mit jelent a szerződésszerű teljesítés?
Szerződésszerű teljesítésről akkor beszélhetünk, ha a nyújtott szolgáltatás minden lényeges elemében megfelel a kötelem tartalmának. Nem elegendő tehát, hogy a kötelezett valamilyen szolgáltatást nyújtson: annak azonosnak kell lennie azzal, amire a kötelezettségvállalása irányult.
A megfelelőség több szempont együttes vizsgálatát igényli. A teljesítésnek megfelelőnek kell lennie:
tárgyában;
mennyiségében;
minőségében;
időpontjában;
helyében;
módjában;
valamint az esetlegesen előírt dokumentáció tekintetében.
Egy gép leszállítása például nem feltétlenül jelent teljes szerződésszerű teljesítést, ha a kötelezett a gép üzembe helyezését, a kezelési dokumentáció átadását és a személyzet betanítását is vállalta (ezek gyakran előforduló problémák). Ugyanígy nem megfelelő a teljesítés, ha a szolgáltatás alapvetően elkészült, de nem alkalmas arra a célra, amelyet a jogosult a szerződéskötéskor ismertetett, és amelyet a kötelezett elfogadott.
A szerződésszerűség elsődleges mércéje maga a szerződés: a feleknek azt kell teljesíteniük, amiben megállapodtak. Ehhez járulnak a kötelező jogszabályi követelmények, a szolgáltatás természetéből következő szakmai elvárások és azok a tulajdonságok, amelyeket a kötelezett leírásban, mintában vagy más módon vállalt. A szerződésben vállalt bármely kötelezettség szerződésszerű teljesítésének elmaradása szerződésszegést jelenthet.
A szerződésszerű teljesítés fő joghatása az adott kötelezettség megszűnése. Egyszeri szolgáltatásra irányuló szerződésnél ez rendszerint a szerződés teljesedését eredményezi. Tartós vagy időszakos jogviszonynál azonban az egyes részkötelezettségek teljesítése mellett a szerződés továbbra is fennmarad.
Hol, mikor és milyen módon kell teljesíteni?
A teljesítés helyét, idejét és módját elsődlegesen a felek megállapodása határozza meg. A szerződésnek ezért lehetőleg pontosan rögzítenie kell, hogy a kötelezett mikor, hol, milyen eljárás szerint, milyen dokumentumok átadásával és milyen technikai követelmények teljesítésével köteles szolgáltatni.
A teljesítés ideje
Ha a felek teljesítési határnapot jelölnek meg, a szolgáltatást azon a napon kell teljesíteni. Ha teljesítési határidőt állapítanak meg, a kötelezett főszabály szerint az időszakon belül bármikor teljesíthet, kivéve, ha a szerződésből vagy a körülményekből az következik, hogy az időpont megválasztása a jogosultat illeti.
A teljesítés idejét a szolgáltatás rendeltetése is meghatározhatja. Egy rendezvényhez kapcsolódó szolgáltatás, esküvői fotózás vagy meghatározott napi szállítás esetében a szerződéses célból egyértelműen következhet, hogy a szolgáltatást csak egy meghatározott időpontban lehet megfelelően teljesíteni.
Ha sem a szerződés, sem a szolgáltatás rendeltetése nem határozza meg az időpontot, a kötelezett a teljesítés előkészítéséhez szükséges idő elteltével köteles szolgáltatni.
A teljesítés helye
A teljesítés helyére is elsősorban a szerződés rendelkezése irányadó. Eltérő megállapodás hiányában a nem pénzbeli szolgáltatás teljesítésének helye főszabály szerint a kötelezettnek a kötelem keletkezésekor fennálló telephelye, ennek hiányában székhelye, természetes személy esetében pedig a lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye.
Ha a kötelezettnek több telephelye van, azt kell figyelembe venni, amelyik a kötelemmel a legszorosabb kapcsolatban áll. A teljesítés helyének későbbi megváltozásából eredő többletköltség főszabály szerint azt a felet terheli, akinek az oldalán a változás bekövetkezett.
Pénztartozásnál ettől eltérő szabály érvényesül: a teljesítés helye alapvetően a jogosulti oldalhoz kapcsolódik.
A teljesítés módja
A teljesítés módjának összhangban kell állnia a szerződés tartalmával és a szolgáltatás természetével. A kötelezettnek figyelembe kell vennie többek között:
az átadás-átvétel előírt rendjét;
a csomagolási és szállítási követelményeket;
a minőség-ellenőrzési eljárást;
a teljesítéshez szükséges dokumentumokat;
a kapcsolattartási és értesítési szabályokat;
az esetleges jóváhagyási vagy tesztelési folyamatot.
Ha a szerződés meghatározott teljesítési eljárást ír elő, annak figyelmen kívül hagyása akkor is problémát okozhat, ha a szolgáltatás tárgya egyébként megfelelő. A teljesítés módja ugyanis nem pusztán technikai kérdés: hatással lehet a teljesítés bizonyíthatóságára, az átvételre, a díj esedékességére és a kárveszély átszállására is.
Ki köteles teljesíteni, és ki fogadhatja el a teljesítést?
A teljesítésre főszabály szerint az a személy köteles, akit a kötelem kötelezettként meghatároz. A szolgáltatás jellegétől függően azonban nem szükséges minden esetben, hogy a kötelezett személyesen járjon el. A kötelezett alkalmazottat, közreműködőt vagy alvállalkozót is igénybe vehet, ha ezt a szerződés nem zárja ki, és a szolgáltatás nem kötődik személyesen hozzá.
Személyes teljesítésre lehet szükség különösen akkor, ha a másik fél kifejezetten a kötelezett saját szakértelmére, művészi teljesítményére, bizalmi helyzetére vagy személyes tulajdonságaira tekintettel kötötte meg a szerződést.
A teljesítés elfogadására elsősorban a jogosult jogosult. Helyette eljárhat:
törvényes képviselője;
meghatalmazottja;
szervezeti képviselője;
a szerződésben kijelölt átvevő;
vagy olyan személy, akit a körülmények alapján a kötelezett jóhiszeműen átvételre jogosultnak tekinthet.
Jogi személyek esetében célszerű előre meghatározni, hogy ki jogosult a szolgáltatás átvételére, a teljesítésigazolás aláírására és az esetleges hibák bejelentésére. Nem feltétlenül azonos személy jogosult ugyanis a fizikai átvételre, a szakmai elfogadásra és a díjfizetést megalapozó teljesítésigazolás kiadására.
A kötelezett kérheti, hogy a jogosult a teljesítést írásban ismerje el. Az elismervény különösen akkor jelentős, ha később vita merülhet fel a teljesítés tényéről, idejéről vagy terjedelméről.
Teljesíthet-e harmadik személy a kötelezett helyett?
Harmadik személy teljesítése bizonyos feltételekkel lehetséges. A jogosult köteles elfogadni az ilyen teljesítést, ha:
a kötelezett hozzájárult;
a szolgáltatás nem kötődik személyesen a kötelezetthez;
és a teljesítő harmadik személy rendelkezik a szükséges szakértelemmel, képességgel vagy jogosultsággal.
A kötelezett hozzájárulására nincs szükség, ha a harmadik személynek lényeges jogi érdeke fűződik a teljesítéshez, és a kötelezett már elmulasztotta a teljesítést, vagy nyilvánvaló, hogy határidőben nem fog teljesíteni. Ilyen lényeges jogi érdeke lehet például annak, akinek a vagyona vagy saját kötelezettsége veszélybe kerülne az alapkötelezettség teljesítésének elmaradása miatt.
A harmadik személy teljesítésével a jogosult követelése a teljesített rész erejéig megszűnik. A harmadik személyt ugyanakkor főszabály szerint megtérítési igény illeti meg a kötelezettel szemben. A megtérítési igény biztosítására az eredeti követelés és annak biztosítékai is átszállhatnak a teljesítő harmadik személyre.
Nem fogadható el automatikusan harmadik személy teljesítése, ha a szolgáltatás személyhez kötött. Egy meghatározott művész fellépését, egy konkrét szakértő személyes közreműködését vagy különleges képesítéshez kötött tevékenységet nem helyettesíthet tetszőleges más személy.
Mikor tagadható meg a teljesítés átvétele?
A jogosult akkor tagadhatja meg jogszerűen az átvételt, ha a felajánlott teljesítés nem felel meg a szerződésnek, és az eltérés olyan jelentőségű, hogy a teljesítés elfogadása lényeges jogi vagy gazdasági érdekét sértené.
Az átvétel megtagadását megalapozhatja például, ha:
a szolgáltatás nem azonos a szerződésben meghatározottal;
lényeges mennyiségi hiány áll fenn;
a szolgáltatás rendeltetésszerű használatra alkalmatlan;
a teljesítés jelentős hibában szenved;
hiányzik a használathoz szükséges dokumentáció vagy engedély;
a teljesítés olyan időpontban történik, amikor az már nem szolgálja a szerződés célját;
vagy a kötelezett nem tartja be az előírt átadás-átvételi eljárást.
Nem minden hiba jogosít azonban az átvétel megtagadására. Vállalkozási jogviszonyban például a kisebb, a rendeltetésszerű használatot nem akadályozó hibák rendszerint nem teszik indokolttá az egész mű visszautasítását. Ilyenkor a jogosult átveheti a szolgáltatást, és ettől függetlenül érvényesítheti a hibás teljesítéshez kapcsolódó igényeit.
Ha a hibák külön-külön csekélyek, de számuk vagy együttes hatásuk miatt a szolgáltatás nem használható, az átvétel megtagadása már megalapozott lehet. A vizsgálat tehát nem pusztán az egyes hibák elnevezésére, hanem azok tényleges következményeire irányul.
Az átvétel indokolatlan megtagadása a jogosult késedelmét eredményezheti. A viták elkerülése érdekében a megtagadás okát célszerű haladéktalanul, tételesen és írásban közölni.
Mi történik részleges teljesítés esetén?
Részleges teljesítésről akkor beszélünk, ha a kötelezett a szolgáltatásnak csak egy részét nyújtja, miközben a teljes kötelezettség esedékessé vált.
A részleges teljesítés jogi megítélése elsősorban attól függ, hogy a szolgáltatás osztható-e, és a rész teljesítése önálló gazdasági értékkel rendelkezik-e. Ha a szerződés szerint a szolgáltatás csak egységes egészként használható, a jogosult főszabály szerint nem köteles egy önmagában használhatatlan rész átvételére.
Más lehet a helyzet, ha:
a szerződés eleve ütemezett teljesítést ír elő;
részszállításokat enged;
a díj részletekben válik esedékessé;
vagy az egyes teljesítési szakaszok önállóan is értékelhetők.
A részleges teljesítés elfogadása az elfogadott rész tekintetében megszüntetheti a kötelezettséget, de önmagában nem jelenti azt, hogy a jogosult lemondott a fennmaradó szolgáltatásról vagy az ahhoz kapcsolódó szerződésszegési igényeiről.
A feleknek ezért célszerű írásban rögzíteniük:
pontosan mi került teljesítésre;
milyen mennyiség vagy munkafázis maradt el;
az átvétel fenntartással vagy fenntartás nélkül történt-e;
milyen határidő vonatkozik a fennmaradó részre;
és a részleges teljesítés milyen díjra jogosít.
Ha a kötelezett a teljesítési határidőig csak részben teljesít, a fennmaradó rész tekintetében késedelembe eshet, illetve a körülményektől függően meghiúsulás vagy hibás teljesítés is felmerülhet.
Mi az előteljesítés, és köteles-e azt elfogadni a jogosult?
Előteljesítésnek vagy idő előtti teljesítésnek nevezzük, amikor a kötelezett a szerződésben meghatározott teljesítési időpontot megelőzően ajánlja fel a szolgáltatást.
A jogosult főszabály szerint köteles elfogadni az előteljesítést, ha az nem sérti lényeges jogi érdekét, és az előteljesítéssel járó többletköltségeket a kötelezett viseli.
A jogosult lényeges érdekét sértheti például, ha a korai teljesítés:
aránytalan tárolási vagy őrzési feladatot okoz;
akadályozza más munkák elvégzését;
romlandó áru idő előtti átvételét követelné;
a szolgáltatás célját meghiúsítaná;
vagy a kárveszély indokolatlanul korai áthárítására irányulna.
Egy esküvői torta hetekkel korábbi leszállítása nyilvánvalóan nem tekinthető megfelelő előteljesítésnek. Tartós áru, például megfelelően tárolható bor vagy bútor korábbi átadása viszont elfogadható lehet, ha az nem okoz jelentős érdeksérelmet.
Az előteljesítés elfogadása nem teszi automatikusan korábban esedékessé a másik fél ellenszolgáltatását. Ha például a szállító a terméket a határidő előtt átadja, a vételár vagy díj az eredeti szerződéses időpontban marad főszabály szerint esedékes.
Pénztartozás idő előtti teljesítését a jogosult általában köteles elfogadni. Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben semmis a fogyasztó pénztartozásának idő előtti teljesítését kizáró kikötés, valamint az a kikötés, amely az előteljesítésből közvetlenül fakadó költségeken felül további terhet ró a fogyasztóra.
Hogyan kell igazolni a teljesítést?
A teljesítés igazolásának célja annak bizonyítható rögzítése, hogy a kötelezett milyen szolgáltatást, mikor, hol, milyen mennyiségben és milyen minőségben nyújtott.
Az igazolás módja a szolgáltatás jellegétől függhet. Alkalmazható többek között:
átvételi elismervény;
szállítólevél;
átadás-átvételi jegyzőkönyv;
teljesítésigazolás;
munkanapló;
felmérési napló;
jelenléti vagy munkaidő-nyilvántartás;
elektronikus visszaigazolás;
fénykép- vagy videódokumentáció;
rendszer- vagy hozzáférési napló;
banki terhelési és jóváírási bizonylat;
a jogosult írásbeli elfogadó nyilatkozata.
A megfelelő bizonyítási rendszernek nemcsak azt kell igazolnia, hogy valamilyen munkavégzés történt, hanem lehetőleg a teljesítés szerződés szerinti tartalmát is. Egy általános e-mail, amely szerint „a feladat elkészült”, lényegesen gyengébb bizonyíték lehet, mint egy tételes jegyzőkönyv, amely a teljesített munkafázisokat és az esetleges hibákat is felsorolja.
A szerződésben célszerű előre meghatározni:
ki állítja ki az igazolást;
milyen határidőn belül;
milyen vizsgálat után;
milyen tartalommal;
milyen kifogások tehetők;
és mi történik, ha a jogosult határidőben nem nyilatkozik.
A számla önmagában rendszerint nem bizonyítja a mögöttes szolgáltatás teljesítését. A számla a díjkövetelés dokumentuma, míg a teljesítést külön bizonyítékokkal kell alátámasztani.
Mi a teljesítésigazolás jelentősége?
A teljesítésigazolás olyan jogosulti jognyilatkozat, amely rögzíti, hogy a kötelezett a meghatározott szolgáltatást részben vagy egészben teljesítette. Különösen vállalkozási, kivitelezési és alvállalkozói jogviszonyokban van kiemelt szerepe.
Jelentősége több szinten mutatkozik meg. A teljesítésigazolás:
bizonyítja a teljesítés tényét és terjedelmét;
alapul szolgálhat a számla kiállításához;
meghatározhatja a díj esedékességének kezdőpontját;
rögzítheti a hibákat, hiányokat és fenntartásokat;
jelentősen befolyásolhatja a felek bizonyítási helyzetét egy későbbi jogvitában;
és lezárhat egy szerződéses vagy projektfázist.
A Kúria egy vállalkozási jogvitában úgy foglalt állást, hogy a kiállított teljesítésigazolások és az azok alapján kiállított számlák a bizonyítási helyzetet úgy alakították, hogy annak kellett bizonyítania a teljesítés elmaradását, aki a teljesítésigazolás tartalmát vitatta. Ebből azonban nem következik általános szabályként, hogy minden teljesítésigazolás automatikusan megfordítja a bizonyítási terhet; annak bizonyító erejét mindig az adott ügy körülményei és az okirat tartalma alapján kell megítélni.
Mikor tekinthető elfogadottnak egy szolgáltatás?
A szolgáltatás elfogadása történhet kifejezett nyilatkozattal vagy olyan magatartással, amelyből az elfogadási szándék egyértelműen megállapítható.
Kifejezett elfogadás különösen:
az átadás-átvételi jegyzőkönyv aláírása;
a teljesítésigazolás kiadása;
írásbeli elfogadó nyilatkozat;
vagy a szolgáltatás hibamentes átvételének visszaigazolása.
Ráutaló magatartás lehet például, ha a jogosult az elkészült művet ténylegesen birtokba veszi és használni kezdi, miközben az átadás-átvételi eljárást nem folytatja le. Vállalkozási jogviszonyban a tényleges birtokbavétel bizonyos feltételek mellett a teljesítés joghatásait válthatja ki.
Az elfogadás ugyanakkor nem azonos automatikusan annak kijelentésével, hogy a szolgáltatás minden tekintetben hibátlan. A jogosult az átvételkor fenntarthatja hibás teljesítésből eredő jogait, különösen akkor, ha a hibákat jegyzőkönyvben rögzíti.
A szolgáltatás szerződéses „automatikus elfogadása” csak megfelelően kialakított eljárás mellett alkalmazható. Ehhez világosan meg kell határozni:
az ellenőrzési időszakot;
a kifogás közlésének módját;
a kifogás minimális tartalmát;
az elfogadás jogkövetkezményeit;
és azt, hogy a hallgatás pontosan milyen esetben minősül elfogadásnak.
A hallgatáshoz kapcsolt elfogadási vélelem nem használható arra, hogy a kötelezett a tényleges teljesítés nélkül díjigényt alapítson, vagy a másik fél jogait tisztességtelenül korlátozza.
Mi történik, ha a jogosult nem működik közre?
Számos szerződés csak akkor teljesíthető, ha a jogosult is megteszi a szükséges intézkedéseket. A jogosult együttműködési kötelezettsége lehet például:
adatok és dokumentumok átadása;
munkaterület biztosítása;
döntés vagy jóváhagyás meghozatala;
műszaki utasítás kiadása;
kapcsolattartó kijelölése;
szükséges alapanyag rendelkezésre bocsátása;
hozzáférés biztosítása;
hatósági engedély beszerzése;
vagy az átadás-átvételi eljáráson való részvétel.
Ha a jogosult nem működik közre, magatartása szerződésszegésnek minősülhet. A kötelezett nem tehető felelőssé olyan késedelemért vagy teljesítési akadályért, amelyet a jogosult együttműködésének hiánya okozott.
A kötelezettnek ugyanakkor célszerű a hiányzó közreműködést haladéktalanul, pontosan és bizonyíthatóan jeleznie. Meg kell határoznia:
milyen jogosulti intézkedés hiányzik;
az miért szükséges a teljesítéshez;
meddig kell azt megtenni;
és a mulasztás milyen következménnyel jár a határidőre vagy a költségekre.
A jogosult mulasztása nem feltétlenül mentesíti véglegesen a kötelezettet. Ha a teljesítés később még lehetséges, a feleknek együtt kell működniük az új ütemezés kialakításában. A jogosult késedelme azonban kizárhatja a kötelezett egyidejű késedelmét, és a jogosultat kártérítési vagy költségtérítési kötelezettség is terhelheti.
Mikor esik átvételi késedelembe a jogosult?
A jogosult átvételi késedelembe esik, ha a kötelezett szerződésszerűen felajánlja a teljesítést, a jogosult azonban azt indokolatlanul nem fogadja el.
A jogosulti késedelem körébe tartozhat az is, ha a jogosult:
nem teszi meg a teljesítéshez szükséges intézkedést;
nem teszi meg a szükséges nyilatkozatot;
nem biztosítja az átvétel feltételeit;
nem adja ki a teljesítés elismerését igazoló nyugtát;
vagy nem szolgáltatja vissza azt az okiratot, értékpapírt vagy biztosítéki tárgyat, amelyet a teljesítés folytán vissza kellene adnia.
Az átvételi késedelem egyik legfontosabb következménye, hogy kizárja a kötelezett egyidejű késedelmét. A jogosult tehát nem hivatkozhat arra, hogy a kötelezett nem teljesített időben, ha maga akadályozta meg a megfelelően felajánlott teljesítés átvételét.
További következmény lehet, hogy:
az át nem vett dolog őrzési költségei a jogosultat terhelik;
a kárveszély átszállhat a jogosultra;
a jogosult a késedelem időszakára kamatot nem követelhet;
köteles lehet megtéríteni a kötelezettnek okozott kárt;
a kötelezett pedig bizonyos esetekben bírói letét útján teljesíthet.
Az átvételi késedelemhez elengedhetetlen, hogy a kötelezett valóban szerződésszerű teljesítést ajánljon fel. A jogosult nem kerül késedelembe amiatt, hogy egy lényegesen hibás vagy más okból nem megfelelő szolgáltatást visszautasít.
Mi a pénztartozás teljesítésének szabálya?
Pénztartozás teljesíthető készpénzben vagy fizetési számlák közötti átutalással, feltéve, hogy a szerződés vagy az irányadó szabályok valamely módot nem zárnak ki.
Készpénzfizetés esetén a tartozás akkor teljesül, amikor a jogosult a pénzt átveszi. Átutalásnál a teljesítés főszabály szerint akkor következik be, amikor az összeget a jogosult fizetési számláján jóváírják, vagy amikor azt megfelelő eljárás esetén jóvá kellett volna írni.
A teljesítés helye készpénzfizetésnél a jogosultnak a kötelem keletkezésekor fennálló telephelye, ennek hiányában székhelye, természetes személynél pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye.
Nem készpénzes teljesítésnél a teljesítés helye a jogosult fizetési számláját vezető bank telephelyéhez vagy székhelyéhez kapcsolódik. Ha a jogosultnak a kötelem keletkezésekor több számlája volt, a kötelezettet főszabály szerint választási jog illeti meg, amennyiben a jogosult nem adott egyértelmű fizetési utasítást.
A szerződésben célszerű rögzíteni:
a fizetendő pénznemet;
a bankszámlaszámot;
a fizetési határidőt;
a közlemény rovat tartalmát;
a banki költségek viselését;
az esetleges részletfizetést;
és azt, hogy mely időpont minősül teljesítésnek.
Ha a tartozást más pénznemben határozták meg, mint amelyben ténylegesen teljesíteni kell, az átváltás módját és az alkalmazandó árfolyamot is egyértelműen meg kell határozni.
Mikor jár kamat vagy késedelmi kamat?
Az ügyleti kamat és a késedelmi kamat eltérő jogintézmény.
Az ügyleti kamat a pénz időleges használatának ellenértéke. Fizetésének alapja lehet a felek megállapodása vagy jogszabály rendelkezése. Tipikus példája a kölcsönszerződés, amelyben az adós a kölcsönösszeg visszafizetése mellett kamat fizetésére is köteles, kivéve, ha a felek kifejezetten kamatmentes kölcsönben állapodnak meg.
A késedelmi kamat ezzel szemben a pénztartozás késedelmes teljesítésének jogkövetkezménye. A kötelezett a késedelembe esés időpontjától akkor is késedelmi kamatot köteles fizetni, ha a tartozás eredetileg kamatmentes volt.
A törvényes késedelmi kamat mértéke főszabály szerint a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamathoz igazodik. Ha a tartozás a késedelem előtt is kamatozott, az ügyleti kamaton felül további késedelmi kamat jár, legalább a törvényben meghatározott minimum szerint.
A késedelmi kamat objektív jogkövetkezmény: fizetési kötelezettsége akkor is fennáll, ha a kötelezett a késedelmét egyébként ki tudná menteni.
Vállalkozások közötti szerződésből eredő pénztartozásnál külön szabály érvényesül. Ilyenkor a törvényes késedelmi kamat mértéke a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat nyolc százalékponttal növelt értéke.
A késedelmi kamat mellett a jogosult a késedelmi kamatot meghaladó, bizonyított kárát is követelheti. Ha azonban a késedelmi kamat teljesen fedezi a kárt, ugyanaz a hátrány külön kártérítés címén még egyszer nem téríthető meg.
Milyen költségeket viselnek a felek a teljesítés során?
A teljesítéssel járó költségeket főszabály szerint a kötelezett viseli. Ennek indoka, hogy a kötelezett feladata a szolgáltatás szerződésszerű állapotban történő előkészítése és rendelkezésre bocsátása.
Ide tartozhatnak például:
a csomagolás költségei;
a mérés és mérlegelés költsége;
a szerződés szerinti szállítás;
a teljesítéshez szükséges munkadíj;
a dokumentáció előállítása;
a vizsgálatok és tanúsítványok költsége;
az átadáshoz szükséges technikai műveletek;
valamint a kötelezett által igénybe vett közreműködők díja.
A felek ettől eltérően is megállapodhatnak, és különös szabály is meghatározhat más költségviselést.
Az előteljesítésből eredő többletköltséget a kötelezett viseli. Ha például a jogosultnak a korai szállítás miatt külön raktárt kell bérelnie, az előteljesítés elfogadása ahhoz köthető, hogy ezt a költséget a kötelezett megtérítse.
Nem pénzbeli szolgáltatásnál a kötelezett teljesítési helyének megváltozásából eredő többletköltség a kötelezettet terheli. Pénztartozásnál viszont, ha a jogosult változtatja meg a teljesítés helyét vagy számláját, az ebből eredő többletköltséget a jogosult köteles előlegezni és viselni.
A költségek elosztását érdemes tételesen rögzíteni, különösen nemzetközi, szállítási, kivitelezési vagy hosszabb időtartamú szerződéseknél.