Szerződéses jogviták rendezése
A szerződéses vita rendezésének sikere gyakran nem azon múlik, hogy melyik félnek van elméletileg igaza, hanem azon, hogy a fél időben felismeri-e a problémát, megőrzi-e a bizonyítékokat, pontosan közli-e az igényét, és a megfelelő fórumot választja-e.
Mit érdemes tenni szerződéses vita kialakulásakor?
Elsőként a tényleges és jogi helyzetet kell pontosan rögzíteni. Ehhez át kell tekinteni:
az eredeti szerződést;
valamennyi módosítást;
az ÁSZF-et és mellékleteket;
az egyedi megrendeléseket;
a teljesítés dokumentumait;
a levelezést;
a fizetéseket;
a kifogásokat és felszólításokat.
Ezt követően időrendet kell készíteni arról, hogy:
mikor keletkezett a kötelezettség;
mikor vált esedékessé;
ki mit teljesített;
mikor és milyen kifogást tett;
milyen kár vagy költség keletkezett;
milyen határidők járnak le.
A sérelmet szenvedett félnek kerülnie kell az ellentmondásos magatartást. Ha például hibásnak tartja a teljesítést, ezt nem célszerű úgy kommunikálnia, hogy közben feltétel nélkül elfogadja és teljesítésigazolást ad ki.
A jogvita elején különösen fontos:
a bizonyítékok változatlan megőrzése;
a további kár csökkentése;
az elévülési és igényérvényesítési határidők ellenőrzése;
a vitás szolgáltatás elkülönítése;
az igény pontos összegének előzetes kiszámítása;
a szerződésben kikötött vitarendezési eljárás vizsgálata.
A jogvita korai értékelésekor azt is mérlegelni kell, hogy gazdaságilag érdemes-e a szerződést fenntartani. Tartós üzleti kapcsolatnál gyakran célszerű először a teljesítés helyreállítására és nem azonnal a jogviszony felszámolására törekedni.
Hogyan kell jogfenntartó nyilatkozatot tenni?
Jogfenntartó nyilatkozattal a fél egyértelművé teszi, hogy valamely magatartása ellenére nem mond le a szerződésből vagy jogszabályból eredő jogairól.
Jogfenntartás különösen akkor indokolt, ha a fél:
átveszi a hibás vagy késedelmes teljesítést;
részfizetést elfogad;
ideiglenesen tovább teljesít;
tárgyalást folytat;
póthatáridőt ad;
az elszámolás egy részét elfogadja;
valamely összeget vitatottan megfizet.
A jogfenntartó nyilatkozatban pontosan meg kell jelölni:
mely szerződéshez kapcsolódik;
milyen jogot tart fenn;
milyen tény vagy szerződésszegés miatt;
milyen későbbi igények érvényesítését nem zárja ki az aktuális magatartás.
Például:
„A szolgáltatás átvétele nem jelenti annak hibamentes elfogadását, és nem érinti a hibás teljesítésből eredő szavatossági, kötbér- és kártérítési igényeinket.”
A „jogainkat fenntartjuk” fordulat önmagában nem minden esetben elegendő. A jogfenntartás nem mágikus formula: tartalmát a teljes nyilatkozatból és a felek magatartásából kell megállapítani.
A jogfenntartás nem hoz létre olyan jogot, amely egyébként nem létezik, és nem hosszabbítja meg automatikusan az elévülési vagy jogvesztő határidőket.
Miért fontos az írásbeli felszólítás?
Az írásbeli felszólítás több funkciót tölt be.
Bizonyítja:
a kifogás közlését;
a szerződésszegés időpontját és tartalmát;
a póthatáridő biztosítását;
az igény összegét;
a másik fél tudomásszerzését;
a kárenyhítési együttműködés kezdeményezését.
A felszólítás akkor megfelelő, ha nem csupán általános elégedetlenséget fejez ki, hanem meghatározza:
a megszegett szerződéses kötelezettséget;
a konkrét tényeket;
a követelt intézkedést;
a teljesítési határidőt;
a jogkövetkezményeket;
a fenntartott igényeket.
Az írásbeli felszólítás különösen fontos, ha az elállás, felmondás vagy más jogkövetkezmény feltétele a másik fél előzetes felszólítása és megfelelő határidő biztosítása.
A felszólítás tartalmát és kézbesítését egyaránt bizonyíthatóvá kell tenni. A postai feladás ténye önmagában nem feltétlenül igazolja, hogy milyen irat volt a küldeményben.
Hogyan lehet peren kívüli egyezséget kötni?
Egyezséggel a felek vitás vagy bizonytalan kérdéseiket kölcsönös engedményekkel rendezik.
Az egyezség nem feltétlenül jelenti azt, hogy bármelyik fél elismeri a teljes jogi felelősségét. A felek megállapodhatnak úgy is, hogy a jogvita lezárása érdekében, felelősség elismerése nélkül vállalnak meghatározott teljesítést.
A tárgyalás előtt célszerű meghatározni:
a vitán kívül álló tényeket;
a vitatott tényeket;
a bizonyítás kockázatait;
a követelés maximális és reálisan elérhető összegét;
a per költségét és időigényét;
az adós teljesítőképességét;
az elfogadható engedmény alsó vagy felső határát.
Az egyezség létrejöhet:
önálló peren kívüli megállapodásként;
mediáció eredményeként;
per előtti bírósági egyezségi kísérletben;
folyamatban lévő perben bírói egyezségként;
választottbírósági eljárásban.
A peren kívüli egyezség önmagában nem feltétlenül közvetlenül végrehajtható. A végrehajthatóság biztosítható például bírósági jóváhagyással vagy megfelelő közjegyzői okiratba foglalással.
Mit kell tartalmaznia az egyezségi megállapodásnak?
Az egyezségnek pontosan meg kell határoznia, hogy mely vitákat és követeléseket rendezi.
Célszerű rögzíteni:
a felek adatait;
az alapul szolgáló szerződést és jogvitát;
a felek álláspontjának rövid összefoglalását;
az egyezségben vállalt szolgáltatásokat;
az összegeket és fizetési határidőket;
a kamat és költségek sorsát;
a követeléselengedés terjedelmét;
a biztosítékokat;
a nemteljesítés következményeit;
a perköltség vagy tárgyalási költség viselését;
a titoktartást;
a folyamatban lévő eljárások lezárását;
a további igények fennmaradását vagy kizárását.
Különösen pontosan kell megfogalmazni az igények lezárását. Más tartalmú az, ha a felek:
csak egy meghatározott számlát rendeznek;
valamennyi ismert igényről lemondanak;
minden jelenlegi és jövőbeni, az adott jogviszonyból eredő igényt lezárnak.
A túl széles követeléselengedés olyan igényeket is megszüntethet, amelyekről a fél a megállapodáskor még nem tudott.
A megállapodásnak végrehajthatóan pontosnak kell lennie. Meg kell állapítani, hogy ki, mit, milyen összegben, mikor és milyen módon köteles teljesíteni. A teljesítési határidő nélküli vagy utólagos értelmezésre szoruló egyezség végrehajtási problémát okozhat.
Mi a mediáció?
A mediáció olyan alternatív vitarendezési eljárás, amelyben egy független és pártatlan közvetítő segíti a feleket a saját megállapodásuk kialakításában.
A mediátor:
nem bíró;
nem dönti el a vitát;
nem kényszeríthet valamelyik félre megoldást;
a kommunikációt és az érdekek feltárását segíti.
A mediáció alapja főszabály szerint a felek önkéntes részvétele és aktív közreműködése. Különösen akkor lehet eredményes, ha:
a felek üzleti kapcsolata még fenntartható;
a vita nem kizárólag jogkérdésről szól;
több, egymással összefüggő kérdést kell rendezni;
a felek rugalmasabb megoldást szeretnének, mint amit egy ítélet biztosíthat;
a gyors és bizalmas egyeztetés fontos.
A mediáció eredményeként létrejött megállapodás szerződés. Ha a felek közvetlen végrehajthatóságot szeretnének, azt megfelelő formában bírósági egyezségbe vagy közjegyzői okiratba foglalhatják.
A mediáció sikertelensége nem akadályozza meg a későbbi perindítást.
Mikor érdemes választottbírósági kikötést alkalmazni?
Választottbírósági kikötés elsősorban vállalkozások közötti, gazdasági jellegű szerződésekben lehet indokolt.
Különösen mérlegelhető, ha:
nagy értékű jogviszonyról van szó;
a jogvita összetett szakmai vagy nemzetközi kérdéseket érinthet;
a felek gyorsabb, koncentráltabb eljárást kívánnak;
a felek végleges, rendes fellebbezéssel nem támadható döntést fogadnak el;
külföldi teljesítés vagy nemzetközi fél miatt fontos a semleges fórum;
a szerződés hosszú távú és több országot érint.
A választottbírósági kikötést írásban kell létrehozni. A rendelkezésből egyértelműen ki kell derülnie:
mely jogvitákra terjed ki;
eseti vagy állandó választottbíróság jár el;
állandó választottbíróság esetén pontosan mely intézmény;
mi az eljárás helye;
milyen nyelven folyik az eljárás;
hány választottbíró jár el.
A hallgatás nem jelent választottbírósági kikötés elfogadását. ÁSZF-ben szereplő választottbírósági rendelkezés szokatlan kikötésnek minősülhet, ezért külön tájékoztatást és kifejezett elfogadást igényelhet.
Nem minden jogvita vihető választottbíróság elé. Bizonyos eljárásokban az állam saját bíróságainak kizárólagos hatásköre érvényesül.
Mi a különbség a rendes bíróság és a választottbíróság között?
A rendes bíróság állami igazságszolgáltatási szerv. Hatáskörét és eljárását törvény határozza meg, a bírákat nem a felek választják.
A választottbíróság eljárásának alapja ezzel szemben a felek megállapodása. A felek az állami bíróság helyett választottbírákra bízzák a jogvita eldöntését.
Fő különbségek:
Az eljárás alapja
Rendes bíróság esetén a törvény.
Választottbíróság esetén érvényes választottbírósági megállapodás.
A döntéshozók
A rendes bíróságon hivatásos bíró jár el.
Választottbíróságon a felek által kijelölt vagy az intézményi szabályok szerint kiválasztott választottbírók járnak el.
Jogorvoslat
A rendes bírósági ítélettel szemben főszabály szerint fellebbezésnek lehet helye.
A választottbírósági ítélet érdemi felülvizsgálata lényegesen szűkebb; rendszerint csak törvényben meghatározott érvénytelenítési okok alapján támadható.
Költségek
A választottbíróság költsége nagyobb értékű ügyekben kiszámítható lehet, kisebb ügyeknél azonban aránytalanul magas is lehet.
Végrehajthatóság
A választottbírósági ítélet hatálya a jogerős állami bírósági ítéletéhez hasonló, és megfelelő eljárásban végrehajtható.
Hogyan határozható meg az illetékes bíróság?
Először azt kell meghatározni, hogy az ügy:
mely bírósági szint hatáskörébe tartozik;
mely területi bíróság előtt indítható meg;
fennáll-e kizárólagos illetékesség;
történt-e érvényes illetékességi kikötés.
Az illetékességet meghatározhatja különösen:
az alperes lakóhelye vagy székhelye;
a szerződés teljesítésének helye;
a károkozás helye;
az ingatlan fekvése;
a felek érvényes alávetési megállapodása.
A felek bizonyos vagyoni ügyekben kiköthetik egy meghatározott bíróság illetékességét. A kikötés azonban nem írhatja felül:
a kizárólagos illetékességi szabályokat;
az olyan védelmi szabályokat, amelyek a fogyasztót, munkavállalót vagy más gyengébb felet védik;
a bírósági hatáskörre vonatkozó kötelező szabályokat.
A fórumkikötésben pontosan meg kell jelölni a választott bíróságot. A „felperes székhelye szerinti bíróság” típusú kikötés változó és bizonytalan lehet, különösen több jogutódlás vagy székhelyváltozás esetén.
Kiköthető-e külföldi jog vagy külföldi bíróság?
Nemzetközi elemű szerződésben a felek főszabály szerint megválaszthatják a szerződésre alkalmazandó jogot, és megfelelő feltételek mellett külföldi bíróság joghatóságában is megállapodhatnak.
A jogválasztás és a bíróságválasztás két külön kérdés.
Lehetséges például, hogy:
magyar bíróság alkalmaz külföldi jogot;
külföldi bíróság alkalmaz magyar jogot;
a felek eltérő állam jogát és bíróságát választják.
A jogválasztást világosan kell megfogalmazni. Nem elegendő feltétlenül az, hogy a szerződés valamely külföldi várost jelöl meg teljesítési helyként vagy valamely külföldi jogi kifejezést használ.
A külföldi jogra hivatkozó félnek a perben időben közölnie kell a jogválasztás tényét, és be kell mutatnia az azt tartalmazó szerződést.
A jog- és fórumválasztást korlátozhatja:
kizárólagos joghatóság;
kógens magyar vagy uniós szabály;
közrendi korlát;
fogyasztóvédelmi rendelkezés;
munkavállalót védő szabály.
Fogyasztói szerződésben a fogyasztót nem lehet a védelmére szolgáló joghatósági szabályoktól érvénytelen kikötéssel megfosztani.
Milyen bizonyítékokra van szükség egy szerződéses perben?
A szükséges bizonyítékokat mindig a kereset és az ellenkérelem jogalapja határozza meg.
Bizonyítani kellhet:
a szerződés létrejöttét;
a szerződés tartalmát;
a teljesítést vagy nemteljesítést;
a közlések megtörténtét;
a kár összegét;
az okozati összefüggést;
a követelés esedékességét;
a megszüntető vagy módosító nyilatkozatot;
az elévülést megszakító körülményt.
Bizonyíték lehet többek között:
szerződés és melléklet;
e-mail és elektronikus üzenet;
számla és banki bizonylat;
teljesítésigazolás;
átadás-átvételi jegyzőkönyv;
fénykép és videó;
rendszeradat;
hangfelvétel;
tanúvallomás;
szakértői vélemény;
szemle;
nyilvántartási adat.
A perben jelentős tényeket főszabály szerint annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy a bíróság azokat valósnak fogadja el. A bizonyítás sikertelenségének következményeit is ez a fél viseli. Kivételesen bizonyítási szükséghelyzet állhat fenn, ha a nélkülözhetetlen adatok kizárólag az ellenérdekű fél rendelkezésében vannak, vagy ő hiúsította meg a bizonyítást.
Milyen szerepe van az e-maileknek, üzeneteknek és jegyzőkönyveknek?
Az elektronikus kommunikáció gyakran a szerződéses per legfontosabb bizonyítéka.
E-mailekből és üzenetekből megállapítható lehet:
az ajánlat és elfogadás;
a szerződés értelmezése;
a módosítási szándék;
az utasítás;
a hibabejelentés;
a póthatáridő;
a teljesítés elismerése;
a tartozáselismerés;
a jogfenntartás;
a felmondás közlése.
Nem elegendő kizárólag egy kiragadott üzenetet megőrizni. Célszerű a teljes beszélgetési láncot, a csatolmányokat, az időpontokat, a feladó és címzett adatait, valamint az eredeti elektronikus fájlt is megőrizni.
A jegyzőkönyv különösen alkalmas:
a teljesítés állapotának;
a hibák és hiányok;
a felek nyilatkozatainak;
a vitatott tételek;
a határidők;
a jelenlévők
rögzítésére.
Az aláírt jegyzőkönyv bizonyító ereje rendszerint erősebb, de az aláírás hiánya sem teszi szükségképpen használhatatlanná, ha más bizonyítékok igazolják annak tartalmát.
Mikor szükséges igazságügyi szakértő?
Szakértő szükséges, ha a jogvita eldöntéséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik.
Ilyen lehet különösen:
építési vagy kivitelezési hiba;
gép vagy berendezés műszaki meghibásodása;
informatikai rendszer működése;
könyvviteli vagy pénzügyi elszámolás;
ingatlan vagy vállalkozás értéke;
elmaradt haszon számítása;
egészségkárosodás;
szakmai gondosság megítélése;
kézírás vagy elektronikus adat hitelessége.
A szakértő jogkérdésben nem dönthet. Nem az ő feladata annak megállapítása, hogy valamely fél megszegte-e a szerződést jogi értelemben. A szakértő az ehhez szükséges szakkérdésekről ad véleményt.
A szakértői bizonyítás sikere jelentős részben a kérdések megfelelő megfogalmazásától függ. Nem megfelelő kérdés például:
„Az alperes hibásan teljesített-e?”
Megfelelőbb lehet:
„A kivitelezés megfelelt-e a tervben és műszaki leírásban meghatározott követelményeknek, és ha nem, milyen eltérések állapíthatók meg?”
A szakértő bevonása előtt gondoskodni kell arról, hogy az eredeti állapot vizsgálható maradjon. Ha a hibát a szakértői szemle előtt kijavítják vagy a dolgot megsemmisítik, a bizonyítás lényegesen megnehezülhet.
Hogyan számítható ki a peres követelés összege?
A peres követelést jogcímenként és tételenként kell meghatározni.
A kereseti összeg tartalmazhat:
tőkekövetelést;
esedékes díjat vagy vételárat;
késedelmi kamatot;
kötbért;
kártérítést;
árleszállítást;
használati díjat;
elszámolási különbözetet.
A követelés kiszámításakor kerülni kell ugyanazon hátrány kétszeres érvényesítését. Ha például a jogosult kötbért követel, a kártérítés körében főszabály szerint csak a kötbért meghaladó kárt érvényesítheti.
A számításban fel kell tüntetni:
az egyes tételek jogalapját;
összegét;
esedékességét;
a kamat kezdőnapját;
a kamat mértékét;
az esetleges részfizetéseket;
a beszámításokat;
a levonandó megtakarításokat.
Elmaradt haszonnál nem a teljes elmaradt bevétel, hanem a bevételből a meg nem merült költségek levonása után fennmaradó nettó vagyoni előny lehet irányadó.
Ha a pontos összeg szakértelmet igényel, könyvszakértő vagy más szakértő bevonása válhat szükségessé.
Milyen költségei lehetnek egy polgári pernek?
A perrel kapcsolatban felmerülhet:
bírósági illeték;
ügyvédi munkadíj;
szakértői díj;
tanúk költsége;
fordítási és tolmácsolási költség;
utazási költség;
okiratbeszerzési költség;
végrehajtási költség;
más bizonyítási kiadás.
A félnek a bizonyítási költséget rendszerint előlegeznie kell. Ha például ő kéri szakértő kirendelését, a bíróság szakértői díjelőleg megfizetésére kötelezheti.
Főszabály szerint a pervesztes fél téríti meg a pernyertes fél szükséges és felszámított perköltségét. Részleges pernyertesség esetén a költségviselés a pernyertesség és pervesztesség arányához igazodhat.
A bíróság csak a megfelelően felszámított és igazolt költséget veheti figyelembe. A fel nem számított vagy a felszámítottnál magasabb költség utólag nem ítélhető meg automatikusan.
Az ügyvédi díj teljes összege sem feltétlenül hárítható át az ellenfélre. A bíróság az aránytalan munkadíjat indokolt esetben mérsékelheti.
Mikor hajtható végre az ítélet vagy az egyezség?
Végrehajtható okirat főszabály szerint akkor állítható ki, ha a határozat:
kötelezést tartalmaz;
jogerős vagy előzetesen végrehajtható;
a teljesítési határidő letelt.
Nem elég tehát, hogy a bíróság megállapítja valamely jog fennállását. A közvetlen végrehajtáshoz egyértelmű marasztaló rendelkezés szükséges.
A bíróság által jóváhagyott egyezség a bírói ítélettel azonos hatállyal rendelkezik, és megfelelő tartalom esetén végrehajtható.
Ehhez az egyezségből pontosan megállapíthatónak kell lennie:
a kötelezett személyének;
a szolgáltatásnak;
az összegnek;
a teljesítés módjának;
a teljesítési határidőnek.
Az olyan egyezség, amelynek tartalma csak újabb értelmezéssel vagy további megállapodással állapítható meg, nem alkalmas megfelelően a végrehajtásra.