Kapcsolattartás
A kapcsolattartás a gyermek és a tőle különélő szülő közötti személyes, közvetlen és rendszeres kapcsolat fenntartását szolgálja. Nem a szülők egymással szembeni jogvitájának eszköze, nem jutalom a megfelelően viselkedő szülőnek, és nem is vonható meg pusztán azért, mert a szülők között rossz a kapcsolat.
A kapcsolattartás elsősorban a gyermek joga. A gyermeknek ahhoz fűződik érdeke, hogy különélés után is fennmaradjon a kapcsolata mindkét szülőjével. Ezzel párhuzamosan a különélő szülőnek a kapcsolattartás nemcsak joga, hanem kötelezettsége is. A gyermek tartása és a kapcsolattartás egymástól független kérdések: a tartásdíj elmaradása nem jogosítja fel a másik szülőt a kapcsolattartás akadályozására, a kapcsolattartás elmaradása pedig nem mentesít a tartási kötelezettség alól.
1. Mit jelent a kapcsolattartási jog?
A kapcsolattartási jog magában foglalja:
a gyermekkel való személyes találkozást;
a gyermek rendszeres, meghatározott időre történő elvitelét;
a hétvégék, ünnepek és iskolai szünetek alatti hosszabb együttlétet;
a telefonos, internetes, írásbeli vagy más, személyes találkozás nélküli kapcsolattartást;
eltérő rendelkezés hiányában a gyermek meghatározott időre történő külföldre vitelét is.
A kapcsolattartás nem azonos azzal, hogy a szülő időnként rövid időre meglátogatja a gyermeket. Rendeltetése szerint lehetőséget kell teremtenie arra, hogy a különélő szülő a gyermek életének tényleges résztvevője maradjon, vele közös élményeket szerezzen, és a kapcsolatuk ne váljon formálissá.
Főszabály szerint a személyes, közvetlen és elvitellel járó kapcsolattartás biztosítja leginkább ezt a célt. Ennek korlátozására csak a gyermek érdekében, megfelelően igazolt körülmények alapján kerülhet sor.
2. Ki jogosult kapcsolattartásra?
Elsődlegesen a különélő szülő jogosult és köteles kapcsolatot tartani a gyermekkel. A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles biztosítani, hogy a kapcsolattartás zavartalanul megvalósulhasson.
Kapcsolattartásra jogosult lehet továbbá:
a nagyszülő;
a gyermek testvére;
meghatározott feltételekkel a gyermek szülőjének testvére;
a szülő házastársa;
az a volt mostohaszülő, nevelőszülő vagy gyám, akinek háztartásában a gyermek hosszabb ideig nevelkedett;
az a személy, akinek a gyermekre vonatkozó apasági vélelmét később megdöntötték.
A szülő testvére és házastársa akkor szerezhet önálló kapcsolattartási jogosultságot, ha a szülő és a nagyszülő nem él, tartósan akadályozott, vagy a kapcsolattartási jogát önhibájából nem gyakorolja.
A más hozzátartozókat megillető kapcsolattartás rendszerint szűkebb, mint a különélő szülőé. A gyermek időbeosztása, életkora és a szülővel való kapcsolat elsődlegessége miatt nem lehet valamennyi jogosult számára azonos terjedelmű kapcsolattartást biztosítani.
3. Hogyan szabályozható a kapcsolattartás?
A szülők elsősorban megállapodhatnak a kapcsolattartás rendjéről. A megállapodást házassági vagy szülői felügyeleti perben a bíróság hagyhatja jóvá, feltéve, hogy az megfelel a gyermek érdekének és kellően pontosan végrehajtható.
Megállapodás hiányában:
folyamatban lévő házassági vagy szülői felügyeleti perben a bíróság dönt;
ilyen per hiányában főszabály szerint a gyámhatóság jár el.
A kapcsolattartást nem elegendő úgy rendezni, hogy az „a szülők előzetes egyeztetése szerint” vagy „korlátlanul” gyakorolható. Az ilyen rendelkezés együttműködő szülők esetén működhet, konfliktus esetén azonban végrehajthatatlanná válik.
A megállapodásnak vagy határozatnak célszerű meghatároznia legalább:
a kapcsolattartás gyakoriságát és időtartamát;
a hétvégi és hétköznapi alkalmakat;
az ünnepek és szünetek megosztását;
az átadás és visszaadás helyét, idejét és módját;
az utazás rendjét és költségeit;
az elmaradás bejelentését;
a pótlás szabályait;
a telefonos és online kapcsolattartást;
szükség esetén a gyermek okmányainak átadását.
A pontos szabályozás nem a szülők túlzott ellenőrzését szolgálja, hanem a későbbi viták és a gyermek bizonytalanságának megelőzését.
4. Milyen gyakran találkozhat a különélő szülő a gyermekkel?
Nincs olyan általános törvényi szabály, amely minden családra egységesen meghatározná, hogy a különélő szülőt kéthetente egy hétvége, havonta meghatározott számú nap vagy más konkrét időtartam illeti meg.
A kapcsolattartás gyakoriságát egyedileg kell meghatározni, figyelembe véve különösen:
a gyermek életkorát és egészségi állapotát;
a szülő és a gyermek korábbi kapcsolatát;
a gyermek óvodai, iskolai és egyéb elfoglaltságait;
a szülők lakóhelyének távolságát;
a szülők munkaidejét;
a gyermek megszokott napi rendjét;
azt, hogy a gyermek korábban tartott-e rendszeresen kapcsolatot a szülővel;
szükséges-e a kapcsolat fokozatos felépítése.
Egy jól működő, korábban is szoros kapcsolat esetén indokolt lehet rendszeres, ottalvással járó hétvégi kapcsolattartás, hétközi találkozás és az iskolai szünetek jelentős részének átengedése. Ha a gyermek hosszú ideje nem találkozott a szülővel, alacsony életkorú vagy bizalmatlan, a kapcsolat rövidebb alkalmakból kiindulva, fokozatosan építhető fel.
A cél nem egy előre meghatározott „szülői minimum” biztosítása, hanem a gyermek számára megfelelő, rendszeres és tartalmas kapcsolat kialakítása.
5. Hogyan rendezhetők a hétvégék és ünnepnapok?
A hétvégi kapcsolattartásnál pontosan meg kell határozni, hogy mely hétvégék tartoznak a különélő szülőhöz. A „minden második hétvége” megfogalmazás önmagában bizonytalan lehet, ezért célszerű például a páros vagy páratlan naptári hetekhez kötni a kapcsolattartást.
Rögzíteni kell:
a kezdőnapot és a kezdő időpontot;
a visszaadás napját és időpontját;
azt, hogy a hétvége pénteken az iskola vagy óvoda befejezésekor, illetve más időpontban kezdődik-e;
mi történik tanítás nélküli pénteken vagy hétfőn;
ki viszi el és ki hozza vissza a gyermeket.
Az ünnepi kapcsolattartást a hétvégi rendtől elkülönítve kell szabályozni. Egyértelművé kell tenni, hogy az ünnepi rend elsőbbséget élvez-e a szokásos hétvégi renddel szemben.
Karácsonynál például nem elegendő annyit írni, hogy az ünnepet a szülők felváltva töltik a gyermekkel. Meg kell határozni, melyik nap és hány órakor kezdődik, illetve ér véget az egyes időszak. Ugyanez vonatkozik húsvétra, pünkösdre, hosszú hétvégékre, a gyermek születésnapjára és a szülők számára fontos családi ünnepekre.
Az ünnepek felváltva, páros és páratlan évek szerint is megoszthatók. A lényeg az, hogy a rendelkezésből naptár segítségével, további egyeztetés nélkül megállapítható legyen, mikor melyik szülővel van a gyermek.
6. Hogyan oszthatók meg az iskolai szünetek?
Az iskolai szünetek alatt időszakos, hosszabb kapcsolattartás biztosítható. Ide tartozhat az őszi, téli, tavaszi és nyári szünet, valamint az oktatási rend szerinti hosszabb tanítási szünetek.
A szünetek megoszthatók:
egyenlő vagy eltérő időtartamú részekben;
páros és páratlan évek szerint váltakozva;
előre meghatározott kezdő és befejező időpontokkal;
nyári szünet esetén több különálló időszakban.
A nyári kapcsolattartásnál célszerű meghatározni, hogy a különélő szülő milyen határidőig köteles közölni a választott időszakot, és mi történik, ha ezt elmulasztja. Rendezni kell azt is, hogy a gyermek táborai, vizsgái, felvételije vagy más előre ismert elfoglaltságai hogyan befolyásolják az időpontokat.
A hosszabb szünet alatti kapcsolattartás nem feltétlenül szünteti meg a köztes telefonos vagy online kapcsolatot a másik szülővel. A gyermeknek mindkét irányban biztosítható, hogy hosszabb távollét alatt is kapcsolatban maradjon a másik szülővel.
A szünetekre vonatkozó különös rend rendszerint elsőbbséget élvez a folyamatos hétvégi kapcsolattartással szemben, ezt azonban a megállapodásban vagy határozatban kifejezetten célszerű rögzíteni.
7. Hogyan történik a gyermek átadása és visszaadása?
A gyermek átadásának és visszaadásának szabályai a kapcsolattartási megállapodás egyik legfontosabb részét képezik. Sok vita nem magával a kapcsolattartással, hanem a késéssel, a helyszínnel vagy az átadás körülményeivel kapcsolatban alakul ki.
Pontosan meg kell határozni:
az átadás helyét;
az átadás és visszaadás időpontját;
melyik szülő köteles a gyermekért menni;
ki köteles visszavinni;
átveheti-e a gyermeket más hozzátartozó;
mi történik késés vagy közlekedési akadály esetén;
milyen okmányokat, gyógyszereket, ruházatot és iskolai felszerelést kell átadni.
Az átadás történhet a gyermek lakóhelyén, az iskolánál, az óvodánál vagy más, egyértelműen meghatározott helyen. Magas konfliktusszint esetén sem indokolt a gyermeket a szülők közötti vita közvetítőjévé tenni.
Az átadásnak nyugodtan, a gyermek biztonságérzetét megőrizve kell történnie. A másik szülő becsmérlése, a gyermek kikérdezése vagy a konfliktus előtte történő lefolytatása a kapcsolattartás zavartalanságát sértheti.
8. Ki viseli az utazás költségét?
Főszabály szerint a gyermek elvitelével és visszaszállításával felmerülő költségeket a kapcsolattartásra jogosult személy viseli.
A bíróság vagy a gyámhatóság azonban ettől eltérően is rendelkezhet. Ennek különösen akkor lehet jelentősége, ha:
a szülők egymástól nagy távolságra élnek;
a költözésre a gyermeket nevelő szülő döntése miatt került sor;
a kapcsolattartás csak jelentős utazási költséggel valósítható meg;
a szülők jövedelmi helyzete között számottevő különbség van;
a gyermek külföldön él.
A költségek viselése és az utazás megszervezése két külön kérdés. Lehetséges például, hogy az egyik szülő végzi az utazást, miközben a költségeket részben vagy egészben megosztják.
A megállapodásban célszerű pontosan rögzíteni, hogy az üzemanyag, autópályadíj, vonat- vagy repülőjegy, illetve a gyermek kísérésének költsége kit terhel.
9. Hogyan szabályozható a telefonos és online kapcsolattartás?
A kapcsolattartási jog a személyes találkozás nélküli kapcsolatfenntartásra is kiterjed. Ennek formája lehet telefonhívás, videóhívás, elektronikus levél, üzenetküldés, levél vagy csomagküldés.
Az online kapcsolattartás különösen jelentős lehet, ha:
a szülő és a gyermek egymástól nagy távolságra él;
a szülő külföldön dolgozik;
a személyes kapcsolattartás átmenetileg nem megoldható;
a gyermek hosszabb időt tölt a másik szülőnél;
a személyes kapcsolat fokozatos helyreállítása szükséges.
A szabályozásban célszerű meghatározni a hívások napját, hozzávetőleges vagy pontos időpontját, időtartamát és az alkalmazandó technikai megoldást. A gyermek életkorától függően rendezni kell azt is, ki biztosítja a készüléket és az internetkapcsolatot.
A telefonos vagy videós kapcsolattartás rendszerint nem helyettesíti a személyes találkozást, hanem kiegészíti azt. A földrajzi távolság vagy más különleges körülmény azonban indokolhatja, hogy önálló és rendszeres kapcsolattartási formaként is megjelenjen.
10. Mi történik, ha a gyermek nem akar menni?
A gyermek elutasítása nem hagyható figyelmen kívül, de önmagában nem jelenti automatikusan azt, hogy a kapcsolattartást nem kell teljesíteni.
A gyermeket nevelő szülőtől elvárható, hogy a gyermeket a kapcsolattartásra megfelelően felkészítse, annak teljesítését támogassa, és ne erősítse benne a másik szülővel szembeni ellenérzéseket. Nem elegendő pusztán közölni, hogy „a gyermek nem akar menni”.
Vizsgálni kell:
a gyermek életkorát és érettségét;
az elutasítás tartósságát;
az elutasítás konkrét okát;
történt-e a kapcsolattartás során a gyermeket sértő esemény;
befolyásolja-e valamelyik szülő a gyermeket;
a gyermek átmeneti hangulatáról vagy következetes álláspontjáról van-e szó.
Az ítélőképesség nem kapcsolódik merev életkori határhoz. Már fiatalabb gyermek véleményét is figyelembe kell venni, ha képes önállóan és befolyástól mentesen állást foglalni.
Ha a tizennegyedik életévét betöltött gyermek önálló akaratából nem kíván kapcsolatot tartani, a végrehajtás különös szabályai alkalmazhatók, és a helyzet rendezésében a közvetítői eljárásnak is szerepe lehet. A tartós elutasítást ilyenkor sem célszerű pusztán végrehajtási problémaként kezelni: szükségessé válhat a kapcsolattartás módosítása, fokozatos helyreállítása vagy szakember bevonása.
11. Mit tehet a szülő, ha akadályozzák a kapcsolattartását?
Első lépésként írásban célszerű jelezni, hogy a kapcsolattartás a határozattól vagy megállapodástól eltérően maradt el, és kérni kell annak pótlását.
Ha az akadályozás ismétlődik vagy nem történik meg a pótlás, a kapcsolattartási határozat végrehajtása kérhető a bíróságtól. A kérelemben pontosan meg kell jelölni:
mely kapcsolattartási alkalom maradt el;
mit írt elő a határozat;
a másik fél milyen magatartással vagy mulasztással sértette meg;
miként történt az előzetes értesítés;
milyen költség merült fel;
történt-e kísérlet a pótlásra.
A végrehajtási kérelmet főszabály szerint a jogsértéstől, illetve az arról való tudomásszerzéstől számított harminc napon belül kell előterjeszteni. Emiatt az eseteket nem célszerű hónapokon keresztül összegyűjteni.
A kapcsolattartást indokolatlanul akadályozó fél az ezzel okozott kárért, illetve igazolt költségekért is felelhet. Ilyen lehet például a feleslegesen megvásárolt utazási jegy vagy az eredménytelenül megtett út igazolt költsége.
12. Mit tehet a másik szülő, ha a kapcsolattartás veszélyezteti a gyermeket?
Ha a kapcsolattartás módja vagy a jogosult magatartása a gyermeket veszélyezteti, kérhető a kapcsolattartás:
részletesebb szabályozása;
időtartamának vagy gyakoriságának csökkentése;
elviteli jog nélküli meghatározása;
felügyelt formában történő biztosítása;
korlátozása;
súlyos esetben megvonása.
A veszélyeztetésre hivatkozó szülőnek konkrét tényeket kell előadnia. Nem elegendő az általános bizalmatlanság, a másik szülő életvitelével kapcsolatos személyes ellenszenv vagy a korábbi párkapcsolati konfliktus.
Releváns lehet például:
a gyermek bántalmazása vagy súlyos elhanyagolása;
alkohollal vagy más szerrel összefüggő veszélyhelyzet;
a gyermek megfelelő felügyeletének hiánya;
a gyermek egészségügyi előírásainak súlyos megszegése;
a gyermek visszaadásának rendszeres megtagadása;
a gyermek külföldre vitelének közvetlen veszélye;
a gyermek súlyos érzelmi terhelése.
Azonnali és valós veszélyhelyzetben a gyermek biztonsága elsődleges. Az átadás megtagadása azonban nem válhat önkényes és tartós gyakorlattá: a veszélyt dokumentálni kell, és késedelem nélkül kezdeményezni kell a kapcsolattartás hivatalos korlátozását vagy ideiglenes rendezését.
13. Mikor rendelhető el felügyelt kapcsolattartás?
Felügyelt kapcsolattartás akkor rendelhető el, ha a gyermek és a kapcsolattartásra jogosult személy találkozása csak ellenőrzött, biztonságos környezetben szolgálja a gyermek érdekét.
Indokolt lehet például, ha:
a kapcsolat hosszabb ideje megszakadt;
a gyermek és a szülő között bizalmi probléma alakult ki;
a szülő magatartása korábban veszélyeztette a gyermeket;
fennáll a gyermek befolyásolásának, elvitelének vagy vissza nem adásának veszélye;
a kapcsolat fokozatos helyreállítása szükséges;
a gyermek a személyes találkozástól szorong.
A felügyelt kapcsolattartás főszabály szerint család- és gyermekjóléti központ kapcsolattartási ügyeletén, szakember jelenlétében történik. A szakember nem egyszerűen megfigyeli a találkozást, hanem szükség esetén tanácsadással segítheti a kapcsolat kialakítását.
A felügyelt kapcsolattartás célja rendszerint nem a korlátozott forma határozatlan idejű fenntartása. Amennyiben a kapcsolat biztonságossá és működőképessé válik, fokozatosan át lehet térni a felügyelet nélküli, majd az elvitellel járó kapcsolattartásra.
14. Korlátozható-e a kapcsolattartás?
Igen. A kapcsolattartási jog a gyermek érdekében korlátozható, ha a jogosult felróható magatartása miatt a korábbi vagy teljes körű kapcsolattartás a gyermekre nézve káros lenne.
A korlátozás jelentheti:
a találkozások ritkítását;
az időtartam csökkentését;
az ottalvás kizárását;
az elviteli jog megvonását;
a külföldre vitel kizárását;
meghatározott személy jelenlétének előírását;
felügyelt kapcsolattartás elrendelését;
a telefonos vagy online kapcsolattartás részletes szabályozását.
A korlátozás nem alkalmazható pusztán azért, mert a szülők között feszült a kapcsolat, vagy a gyermeket nevelő szülő nem bízik a másik fél nevelési módszereiben. A gyermek érdekében történő beavatkozáshoz konkrét, felróható és a kapcsolattartással összefüggő magatartás szükséges.
A korlátozásnak arányosnak kell lennie. Ha a veszély kisebb beavatkozással kezelhető, nem indokolt teljesen kizárni a személyes kapcsolatot.
15. Megvonható-e a kapcsolattartási jog?
Igen, de a kapcsolattartás teljes megvonása kivételes intézkedés. Erre akkor kerülhet sor, ha a kapcsolattartásra jogosult felróható magatartása miatt még a korlátozott vagy felügyelt kapcsolattartás is ellentétes lenne a gyermek érdekével.
A megvonás alapja nem lehet a szülők közötti általános konfliktus, a tartásdíj elmaradása vagy az, hogy a gyermek nevelésében eltérő elképzeléseik vannak.
Súlyos körülmény lehet például:
a gyermek bántalmazása;
a gyermek súlyos és tartós veszélyeztetése;
a kapcsolattartási jog rendszeres, a gyermek sérelmére történő visszaélésszerű gyakorlása;
a gyermek ismételt elvitele vagy visszatartása;
a gyermek ellen irányuló súlyos fenyegetés;
olyan magatartás, amely mellett a biztonságos kapcsolat még felügyelet mellett sem biztosítható.
A kapcsolattartás megvonása nem azonos a szülői felügyelet megszüntetésével. A két jogintézmény eltérő feltételek alapján, eltérő következményekkel alkalmazható. A szülői felügyelet megszüntetése sem jelenti minden esetben automatikusan, hogy a gyermek és a szülő között semmilyen kapcsolat nem maradhat fenn.
16. Hogyan pótolható az elmaradt kapcsolattartás?
A felek kötelesek egymást késedelem nélkül tájékoztatni minden olyan körülményről, amely a kapcsolattartást akadályozza.
Ha a kapcsolattartás a jogosultnak fel nem róható okból maradt el, azt a legközelebbi megfelelő időpontban, de legkésőbb hat hónapon belül pótolni kell.
Ilyen elmaradási ok lehet például:
a gyermek hirtelen betegsége;
közlekedési akadály;
az átadásra köteles szülő mulasztása;
elháríthatatlan munkahelyi vagy családi esemény;
más, megfelelően igazolható körülmény.
A pótlás nem jelentheti azt, hogy az egész évben elmaradt valamennyi hétvégét egyetlen többhetes időszakban kell összevonni. A pótlást a gyermek életviteléhez és érdekeihez igazodva, a lehető legközelebbi alkalommal kell megszervezni.
Ha a kapcsolattartás azért maradt el, mert a jogosult megfelelő indok nélkül nem jelent meg, nem vitte el a gyermeket vagy késve jelezte távolmaradását, automatikus pótlási igénye főszabály szerint nincs.
17. Hogyan hajtható végre a kapcsolattartási határozat?
A kapcsolattartási határozat végrehajtását polgári nemperes eljárásban a bíróságtól lehet kérni, függetlenül attól, hogy az alapul szolgáló határozatot korábban a bíróság vagy a gyámhatóság hozta.
A kérelmet a kapcsolattartás jogosultja vagy kötelezettje terjesztheti elő. Az eljárás a gyermek belföldi lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerinti járásbíróság hatáskörébe tartozik.
A kérelemben pontosan meg kell jelölni:
a végrehajtandó határozatot;
a megsértett rendelkezést;
a jogsértés időpontját;
az akadályozó magatartást vagy mulasztást;
a másik fél felróhatóságát;
az elmaradt pótlást;
az igazolt költségeket.
A kérelmet főszabály szerint a jogsértéstől vagy annak tudomásra jutásától számított harminc napon belül kell előterjeszteni.
A bíróság elsősorban okirati bizonyítékokat vizsgál, de szükség esetén meghallgathatja a feleket, további bizonyítást folytathat le, illetve szakértőt is kirendelhet. A végrehajtás célja nem a másik szülő megbüntetése, hanem a határozat jövőbeni betartásának és a gyermek kapcsolatának biztosítása.
18. Módosítható-e a kapcsolattartás rendje?
Igen. A kapcsolattartás rendje módosítható, ha:
a korábbi döntés vagy megállapodás alapjául szolgáló körülmények lényegesen megváltoztak; és
a módosítás a gyermek érdekében áll.
Mindkét feltételnek fenn kell állnia. Önmagában az, hogy valamelyik szülő más beosztást kényelmesebbnek tartana, nem elegendő.
A módosítást indokolhatja például:
a gyermek iskolakezdése;
életkorának és napirendjének változása;
jelentős költözés;
a szülő munkaidejének tartós megváltozása;
a korábbi rövid kapcsolattartás sikeres működése és bővítésének lehetősége;
a gyermek egészségi állapotának változása;
a kapcsolattartás tartós működésképtelensége;
a gyermek következetesen kifejezett véleménye.
Ha a kapcsolattartásról a bíróság döntött, annak módosítását is a bíróságtól kell kérni. A korábbi két éves időkorlát már nem alkalmazható úgy, hogy annak letelte után automatikusan a gyámhatóság járna el.
19. Milyen szerepe van a gyámhatóságnak?
A gyámhatóság akkor szabályozhatja a kapcsolattartást, ha nincs folyamatban olyan házassági vagy szülői felügyeleti per, amelyben a bíróság jogosult erről dönteni.
A gyámhatóság feladata lehet különösen:
a szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás elsődleges szabályozása;
a más hozzátartozók kapcsolattartásának rendezése;
a kapcsolattartási jog korlátozása vagy megvonása;
felügyelt kapcsolattartás elrendelése;
közvetítői eljárás alkalmazása;
a gyermek és az érintettek meghallgatása;
a kapcsolattartás részletes feltételeinek meghatározása.
Ha a kapcsolattartásról már a bíróság döntött, annak későbbi megváltoztatása is bírósági hatáskörbe tartozik.
A gyámhatóság már nem a kapcsolattartási határozatok végrehajtására jogosult szerv. A végrehajtást minden esetben a bíróságtól kell kérni polgári nemperes eljárásban.
20. Hogyan dokumentálható a kapcsolattartás akadályozása?
Az akadályozás dokumentálásánál minden esetben konkrét, időrendbe rendezett adatokat kell megőrizni.
Célszerű feljegyezni:
a kapcsolattartás pontos napját és időpontját;
az átadás helyét;
mikor érkezett meg a jogosult;
ki volt jelen;
milyen indokra hivatkozva maradt el az átadás;
mikor és milyen módon történt az értesítés;
milyen választ adott a másik fél;
kérte-e a jogosult a pótlást;
milyen költsége merült fel.
Bizonyíték lehet:
a jogerős határozat vagy jóváhagyott egyezség;
e-mail, SMS vagy üzenetváltás;
utazási jegy és számla;
orvosi igazolás;
óvodai vagy iskolai értesítés;
tanú nyilatkozata;
a pótlásra vonatkozó írásbeli felszólítás;
a meg nem térített költségekről szóló bizonylat.
A kommunikációban célszerű tárgyszerűen fogalmazni. A sértő üzenetek és hosszas párkapcsolati viták megnehezítik annak megállapítását, hogy az adott kapcsolattartás miért maradt el.
Mivel a végrehajtási kérelem előterjesztésére rövid, főszabály szerint harmincnapos határidő áll rendelkezésre, az eseményeket közvetlenül az elmaradás után dokumentálni kell.