Házassági vagyonjogi szerződés
A házassági vagyonjogi szerződés nem egyszerűen arra szolgál, hogy a felek előre eldöntsék, váláskor ki mit kap. Ennél jóval szélesebb jogi eszköz: a házasulók vagy házastársak meghatározhatják benne, hogyan működjön gazdasági kapcsolatuk a házassági életközösség alatt, mely vagyontárgyak tartozzanak közös vagy különvagyonba, ki viselje az egyes tartozásokat, és miként számoljanak el egymással a vagyonjogi rendszer megszűnésekor.
A szerződés jelentősége különösen akkor mutatkozik meg, ha valamelyik fél vállalkozást működtet, jelentős házasság előtti vagyonnal rendelkezik, korábbi kapcsolatából gyermeke van, nagyobb hitelt vállal, vagy a házastársak pénzügyi kockázatai lényegesen eltérnek. Megfelelő tartalommal a szerződés nemcsak egy későbbi vagyonmegosztási vitát egyszerűsíthet le, hanem a házasság fennállása alatt is kiszámíthatóbbá teheti a gazdálkodást.
1. Mi a házassági vagyonjogi szerződés?
Házassági vagyonjogi szerződésben a házasulók vagy a házastársak a törvényes vagyonjogi rendszertől eltérően rendezhetik egymás közötti vagyoni viszonyaikat.
Ha nincs ilyen szerződés, a házastársak között főszabály szerint a törvényes vagyonközösség érvényesül. Ennek alapján a házassági életközösség alatt együtt vagy külön megszerzett vagyon főszabály szerint közös vagyon, míg a törvényben felsorolt vagyontárgyak – például a korábban meglévő, az örökölt vagy az egyik félnek ajándékozott vagyon – különvagyonba tartoznak.
A vagyonjogi szerződés ezt az alaphelyzetet módosíthatja. A felek meghatározhatják például, hogy:
mindenki a saját jövedelmének és szerzeményeinek kizárólagos tulajdonosa marad;
csak bizonyos vagyontárgyak kerüljenek közös vagyonba;
az egyik fél vállalkozása és az ahhoz kapcsolódó kockázatok maradjanak elkülönítve;
meghatározott ingatlanok vagy befektetések közösnek, más vagyontárgyak különvagyonnak minősüljenek;
a házasság alatt vagyonelkülönítés, a kapcsolat megszűnésekor pedig közszerzeményi elszámolás történjen.
A felek tehát nem kizárólag a törvény által nevesített rendszerek egyikét választhatják. Különböző vagyonjogi rendszereket is alkalmazhatnak eltérő vagyontárgyakra, vagyoni csoportokra és időszakokra, feltéve, hogy a szabályozás egyértelmű és nem sért kötelező jogszabályi rendelkezést.
2. Mikor érdemes vagyonjogi szerződést kötni?
Vagyonjogi szerződés akkor különösen indokolt, ha a törvényes vagyonközösség nem tükrözné megfelelően a felek gazdasági helyzetét vagy kockázatvállalását.
Gyakori élethelyzet például, amikor:
az egyik félnek már a házasságkötés előtt jelentős ingatlana, befektetése vagy vállalkozása van;
valamelyik házastárs üzleti tevékenysége jelentős adósság- vagy felelősségi kockázattal jár;
a felek valamelyike korábbi házasságából vagy kapcsolatából származó gyermekének kívánja megőrizni a vagyonát;
a házastársak jelentősen eltérő jövedelmi és vagyoni helyzetben vannak;
egyikük családja nagyobb összegű támogatást ad ingatlanvásárláshoz;
közös és külön célú hiteleket is fel kívánnak venni;
külföldi vagyon, külföldi vállalkozás vagy több államot érintő családi élet van;
a felek tudatosan vagyonelkülönítéssel kívánnak gazdálkodni;
valamelyik fél a másik vállalkozásában dolgozik vagy közös forrásból fejlesztik az egyik fél cégét.
Nem kizárólag jelentős vagyon esetén lehet hasznos a szerződés. Közepes értékű ingatlan, több évtizedes lakáshitel vagy családi vállalkozás esetén is komoly vita forrása lehet, hogy egy későbbi különváláskor melyik fél milyen vagyoni részt és tartozást visel.
A vagyonjogi szerződésnek akkor van valódi értéke, ha konkrét vagyontárgyakra, jövedelmekre, tartozásokra és elszámolási mechanizmusokra épül. Egy általános mondat, amely szerint „a feleknek nincs egymással szemben vagyoni igényük”, a házasság elején sem a jövőbeni vagyon, sem a még nem ismert élethelyzetek megfelelő rendezésére nem alkalmas.
3. Megköthető-e a házasság előtt?
Igen. A házasságkötésre készülő személyek házassági vagyonjogi szerződést már a házasság megkötése előtt is köthetnek.
Ilyenkor különösen pontosan célszerű rögzíteni:
a felek házasság előtti vagyonát;
a fennálló tartozásokat;
a házasságkötés után alkalmazandó vagyonjogi rendszert;
a szerződés hatálybalépését;
a házasságkötést megelőző élettársi együttélés vagyonjogi helyzetét.
A házasság előtt aláírt okirat nem teszi visszamenőleg házastársi vagyonná az élettársi együttélés teljes időszakát. Ha a felek már korábban együtt éltek és közösen gazdálkodtak, ezt a szerződésben külön kell kezelni. Célszerű elkülöníteni:
az aláírás előtt már megszerzett vagyont;
az aláírástól a házasságkötésig szerzett vagyont;
a házasságkötés után alkalmazandó rendszert.
A házasságkötés meghiúsulásának esetére is indokolt rendelkezni arról, hogy a szerződés mely részei maradnak fenn, különösen, ha a felek már az esküvő előtt közös ingatlant vásárolnak vagy pénzügyi kötelezettséget vállalnak.
4. Megköthető-e a házasság fennállása alatt?
Igen. A házastársak a házasság és a házassági életközösség fennállása alatt is köthetnek vagyonjogi szerződést.
A szerződés megkötésének oka lehet például:
vállalkozás indítása;
jelentős hitelfelvétel;
családi vagyon átadása;
új ingatlan vásárlása;
a házastársak pénzügyeinek elkülönítése;
korábban rendezetlen tulajdoni viszonyok tisztázása;
az egyik fél hitelezői kockázatának növekedése.
A házasság alatt kötött szerződésben pontosan el kell választani a már kialakult vagyoni helyzet rendezését és a jövőbeni vagyonjogi rendszer meghatározását.
A felek dönthetnek úgy, hogy egy meghatározott időponttól vagyonelkülönítést alkalmaznak, a korábban keletkezett közös vagyont azonban külön vagyonmegosztási megállapodásban kell rendezniük. A jövőre vonatkozó vagyonjogi szerződés önmagában nem osztja fel automatikusan a már meglévő közös vagyont.
A visszamenőleges rendelkezések különösen kockázatosak. A felek nem ronthatják utólag harmadik személyek – például bankok, hitelezők vagy szerződéses partnerek – már megszerzett jogait. Szélsőségesen egyoldalú, sok évre visszamenőleges vagyonátrendezés jóerkölcsi vagy hitelezővédelmi szempontból is érvénytelen vagy hatálytalan lehet.
5. Milyen formában érvényes a vagyonjogi szerződés?
A házassági vagyonjogi szerződés érvényességéhez szigorú alaki követelmény tartozik. A szerződést:
közokiratba;
vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba
kell foglalni.
Egy házilag elkészített és két tanú előtt aláírt szerződés nem elegendő. Ugyanígy nem hoz létre érvényes házassági vagyonjogi szerződést:
a házastársak szóbeli megállapodása;
e-mail-váltás;
közösen vezetett táblázat;
egyszerű, ellenjegyzés nélküli magánokirat.
A szigorú forma célja, hogy a felek a szerződés jelentőségét és következményeit átlássák, személyazonosságuk és nyilatkozatuk ellenőrizhető legyen, valamint később ne alakuljon ki vita az okirat tartalmáról vagy valódiságáról.
6. Szükséges-e ügyvédi közreműködés?
Ügyvédi közreműködés akkor szükséges, ha a szerződést ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratként kívánják megkötni. Az ügyvéd közreműködése csak akkor mellőzhető, ha a szerződést közokiratba – tipikusan közjegyzői okiratba – foglalják.
A gyakorlatban az ügyvédi közreműködés nem csupán alaki feladat. Az ügyvédnek fel kell tárnia:
a felek meglévő vagyonát és tartozásait;
az alkalmazni kívánt rendszer tényleges következményeit;
a harmadik személyekkel szembeni hatály kérdését;
a hitelekkel és biztosítékokkal kapcsolatos kockázatokat;
az ingatlanok, céges részesedések és örökségek különleges helyzetét;
a szerződés esetleges egyoldalúságát.
Az ellenjegyzés nem teszi automatikusan igazságossá vagy vitathatatlanná a szerződést. Az okirat tartalmának érthetőnek, következetesnek és végrehajthatónak kell lennie. Különösen nagy vagyoni különbség esetén fontos, hogy mindkét fél ténylegesen megismerje a másik vagyonát, és ne írjon alá számára átláthatatlan lemondó nyilatkozatot.
7. Mit lehet szabályozni a szerződésben?
A házassági vagyonjogi szerződésben a házastársak széles körben rendezhetik a vagyoni viszonyaikat.
Meghatározhatják különösen:
mi minősüljön közös vagy különvagyonnak;
mely jövedelmek maradjanak az azt megszerző fél vagyonában;
hogyan kezeljék az ingatlanokat;
ki viselje az egyes hiteleket;
hogyan alakuljon a vállalkozások és üzletrészek helyzete;
hogyan osszák meg a közös háztartás kiadásait;
milyen elszámolás történjen a rendszer megszűnésekor;
hogyan kezeljék a különvagyon hozamát;
miként számolják el a közös és különvagyon közötti ráfordításokat;
milyen szabály vonatkozzon a később szerzett vagyontárgyakra;
milyen esetekben legyen szükség a másik fél hozzájárulására;
hogyan dokumentálják a nagyobb vagyoni mozgásokat.
A szerződési szabadság nem korlátlan. Nem lehet például érvényesen kizárni, hogy a házastársak hozzájáruljanak a közös háztartás és a gyermekek szükséges költségeihez. A családi kiadások viselését vagyonelkülönítés mellett is megfelelően rendezni kell.
A szerződés nem használható hitelezők kijátszására, már fennálló tartozások utólagos eltüntetésére vagy harmadik személyek megszerzett jogainak elvonására.
8. Teljesen kizárható-e a vagyonközösség?
Igen. A házastársak teljes vagyonelkülönítési rendszerben is megállapodhatnak.
Vagyonelkülönítés esetén főszabály szerint:
mindenki önállóan szerzi a vagyonát;
saját vagyonát önállóan kezeli;
saját tartozásaiért maga felel;
a kapcsolat megszűnésekor nem keletkezik automatikusan fele-fele arányú közös vagyon.
A teljes vagyonelkülönítés azonban nem jelenti azt, hogy a házastársak között semmilyen vagyoni kapcsolat nincs. Továbbra is közösen kell viselniük:
a közös háztartás költségeit;
a közös gyermek tartásának és nevelésének költségeit;
az általuk közösen vállalt tartozásokat.
A vagyonelkülönítés mellett is keletkezhet közös tulajdon, ha a felek például együtt vásárolnak ingatlant, és mindketten tulajdonjogot szereznek. Ilyenkor a tulajdoni arányt az adásvételi szerződés és a tényleges finanszírozás határozhatja meg.
A szerződésnek ezért nem elegendő annyit mondania, hogy „a felek vagyonelkülönítésben élnek”. Rögzíteni kell azt is, hogyan vásárolhatnak közösen vagyont, hogyan viselik a családi kiadásokat, és miként számolnak el egymással.
9. Meghatározhatók-e külön vagyoni csoportok?
Igen. Nem szükséges, hogy minden vagyontárgyra ugyanaz a vagyonjogi rendszer vonatkozzon.
A felek kiköthetik például, hogy:
a munkabér közös vagyon;
a vállalkozói bevétel különvagyon;
a családi lakás közös;
minden más ingatlan különvagyon;
a házasság előtt meglévő befektetések és azok hozama különvagyon;
a közösen létrehozott megtakarítás közös;
az egyik fél cégében fennálló részesedés és annak értéknövekedése különvagyon;
meghatározott bankszámla egyenlege közös célvagyon.
A csoportokat objektíven azonosítható módon kell meghatározni. A „személyes vagyon” vagy „üzleti vagyon” önmagában túl bizonytalan lehet. Célszerű megjelölni:
a vagyontárgyakat;
a bankszámlákat;
a társaságokat;
a befektetési számlákat;
a szerzés időpontját;
a jövőbeni helyettesítő vagyontárgyak sorsát.
A szerződésnek azt is rendeznie kell, mi történik, ha különböző vagyoni csoportok keverednek. Például ha az egyik fél különvagyoni megtakarításából és közös hitelből vásárolnak ingatlant, tisztázni kell, hogy tulajdoni arány vagy megtérítési igény keletkezik-e.
10. Hogyan kezelhető a céges vagyon a szerződésben?
Először el kell választani a gazdasági társaság vagyonát és a házastárs tulajdonában álló tagsági részesedést.
Egy korlátolt felelősségű társaság tulajdonában álló ingatlan, gép, készlet vagy pénz nem a tag házastárs közvetlen tulajdona. A házastársi vagyonjogi rendszerben elsősorban az üzletrész, részvény vagy más tagsági részesedés vagyoni értékét kell kezelni.
A szerződésben rendezhető:
a meglévő üzletrész különvagyoni vagy közös jellege;
a később alapított vállalkozások helyzete;
a társaságba teljesített további vagyoni hozzájárulás;
az osztalék és más kifizetések minősítése;
a visszaforgatott nyereség;
az üzletrész értéknövekedése;
a tagi kölcsönök;
a házastárs munkavégzésének ellenértéke;
a cégért vállalt kezességek és biztosítékok;
a vagyonjogi rendszer megszűnésekor alkalmazandó értékelés.
Az üzletrész különvagyoni minősítése nem teszi automatikusan különvagyonná az abból kivont jövedelmet. Ezt külön kell szabályozni.
A szerződésnek arra is ki kell térnie, hogy a nem tag házastárs a vállalkozás működésébe nem kíván tagként belépni, hanem pénzbeli elszámolásra tarthat igényt. Ezzel megelőzhető, hogy egy későbbi vagyonmegosztás a vállalkozás működését vagy tulajdonosi struktúráját indokolatlanul veszélyeztesse.
11. Hogyan szabályozhatók a közösen felvett hitelek?
A házastársak egymás közötti viszonyukban meghatározhatják:
mely hitel minősül közös tartozásnak;
ki fizeti az egyes törlesztőrészleteket;
milyen arányban viselik a tőkét, kamatot és költségeket;
mi történik a különválás után;
ki kapja meg a hitelből finanszírozott vagyontárgyat;
milyen megtérítési igény keletkezik az egyik fél többletfizetése miatt;
ki köteles kezdeményezni az adóstársi vagy biztosítéki pozíció módosítását.
A felek belső megállapodása azonban nem módosítja automatikusan a bankkal vagy más hitelezővel fennálló szerződést.
Ha mindketten adósok vagy adóstársak, egyikük sem szabadul a hitelezővel szemben pusztán azért, mert a vagyonjogi szerződés szerint a másik vállalja a teljes törlesztést. Ehhez a hitelező hozzájárulása, tartozásátvállalás vagy szerződésmódosítás szükséges.
A vagyonjogi szerződés ezért elsősorban az egymás közötti elszámolást rendezi. A külső kötelezettséget csak a hitelezővel együtt lehet módosítani.
12. Hogyan védhető a házastárs a másik fél üzleti kockázataitól?
A kockázat csökkentésének egyik legfontosabb eszköze a megfelelően kialakított vagyonelkülönítés.
A szerződésben rögzíthető, hogy:
a vállalkozás vagy üzletrész az üzleti tevékenységet végző fél különvagyona;
a működéshez kapcsolódó tartozásokat ő viseli;
a másik házastárs hozzájárulása nélkül nem vállalható az ő nevében kezesség vagy biztosíték;
a családi lakás nem használható üzleti hitel biztosítékául közös döntés nélkül;
a tagi kölcsönök és tőkeemelések forrását dokumentálni kell;
a vállalkozás veszteségét nem lehet automatikusan a másik fél különvagyonára terhelni.
A védelemhez önmagában a szerződés aláírása nem mindig elegendő. Fontos lehet:
annak nyilvántartásba vétele;
a szerződéses partnerek megfelelő tájékoztatása;
az üzleti és családi bankszámlák elkülönítése;
a biztosítékok külön ellenőrzése;
a közös tulajdonú vagyontárgyak terhelésének korlátozása.
A már fennálló hitelezői igényeket egy utólag kötött vagyonjogi szerződéssel nem lehet megszüntetni. A hitelezők kijátszására vagy a végrehajtás meghiúsítására irányuló vagyonátrendezés velük szemben hatálytalan, illetve más érvénytelenségi problémát is felvethet.
13. Módosítható-e a vagyonjogi szerződés?
Igen. A felek közös megegyezéssel módosíthatják a szerződést.
A módosítást ugyanabba a szigorú formába kell foglalni, mint az eredeti szerződést:
közokiratba;
vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba.
A módosításra szükség lehet például:
gyermek születése;
vállalkozás indítása vagy értékesítése;
jelentős örökség;
ingatlanvásárlás;
hitelfelvétel;
külföldre költözés;
jövedelmi helyzet jelentős változása miatt.
A módosításban pontosan meg kell határozni:
mely rendelkezések változnak;
mikortól alkalmazandó az új rendszer;
mi történik a korábbi időszakban megszerzett vagyonnal;
hogyan számolnak el a már fennálló tartozásokkal;
fennmaradnak-e az eredeti szerződés többi rendelkezései.
A módosítás harmadik személy korábban megszerzett jogát nem ronthatja. A nyilvántartásban szereplő szerződés módosítását is célszerű átvezetni, különben a harmadik személyekkel szembeni hatály vitássá válhat.
14. Megszüntethető-e a szerződés?
Igen. A házastársak a vagyonjogi szerződést közösen megszüntethetik.
A megszüntetést szintén közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni.
A megszüntető megállapodásban rendezni kell:
a megszűnés időpontját;
a továbbiakban alkalmazandó vagyonjogi rendszert;
a korábbi rendszer alatt megszerzett vagyon helyzetét;
a fennálló tartozások viselését;
az esetleges elszámolást;
a nyilvántartás módosítását.
A szerződés megszüntetése nem feltétlenül jelenti azt, hogy a korábbi időszakra úgy kell tekinteni, mintha a szerződés soha nem létezett volna. Főszabály szerint a korábbi időszak vagyoni viszonyait a korábban hatályos rendszer alapján kell rendezni, a jövőre pedig visszatérhet a törvényes vagyonközösség vagy más választott rendszer.
15. Mikor hatályos harmadik személyekkel szemben?
A házassági vagyonjogi szerződés a házastársak egymás közötti viszonyában az érvényes megkötéssel alkalmazandó. Harmadik személyekkel szemben azonban külön hatályossági feltétel érvényesül.
A szerződés akkor hivatkozható biztonsággal harmadik személlyel szemben, ha:
azt a házassági vagyonjogi szerződések országos nyilvántartásába bejegyezték;
vagy a házastársak bizonyítják, hogy a harmadik személy a szerződés fennállásáról és tartalmáról tudott vagy tudnia kellett.
Ennek gyakorlati jelentősége különösen a hitelezőkkel, bankokkal, üzleti partnerekkel és vagyontárgyat szerző személyekkel szemben van.
Ha például a felek vagyonelkülönítést kötöttek ki, de a szerződés nincs nyilvántartásban, és a hitelező nem tudott róla, a házastársak nem feltétlenül hivatkozhatnak vele szemben arra, hogy az adott vagyon kizárólag egyiküké.
A harmadik személyek védelme azt is jelenti, hogy a szerződés módosítása vagy megszüntetése sem ronthatja visszamenőleg a korábban szerzett jogaikat.
16. Mire szolgál a házassági vagyonjogi szerződések nyilvántartása?
A nyilvántartás elsődleges célja a forgalom és a hitelezők biztonsága.
A házassági vagyonjogi szerződés ugyanis kívülálló számára rendszerint nem ismerhető meg abból, hogy:
kinek a nevén van egy bankszámla;
ki szerepel az ingatlan tulajdoni lapján;
ki a vállalkozás tagja;
melyik házastárs kötötte a szerződést.
A nyilvántartás lehetőséget biztosít arra, hogy a szerződés fennállása harmadik személyekkel szemben igazolható legyen. A bejegyzés nem a szerződés érvényességének feltétele: a felek között bejegyzés nélkül is érvényes lehet. A bejegyzés a harmadik személyekkel szembeni hatály és bizonyíthatóság szempontjából lényeges.
A nyilvántartásnak különösen akkor van jelentősége, ha valamelyik házastárs:
vállalkozik;
rendszeresen vesz fel hitelt;
kezességet vállal;
nagyobb értékű vagyontárgyakkal kereskedik;
vagy a másik házastárs vagyonától elkülönült gazdasági tevékenységet folytat.
17. Megtámadható-e a vagyonjogi szerződés?
Igen. A házassági vagyonjogi szerződésre a családjogi szabályok mellett a szerződések általános érvénytelenségi szabályai is alkalmazandók.
Megtámadásra adhat alapot például:
lényeges tévedés;
megtévesztés;
jogellenes fenyegetés;
a másik fél valós vagyoni helyzetének tudatos elhallgatása;
a szerződés jelentőségének félrevezető bemutatása.
Önmagában az, hogy a szerződés az egyik fél számára később kedvezőtlennek bizonyul, még nem elegendő a megtámadáshoz. A házastárs nem hivatkozhat pusztán arra, hogy utólag megbánta a megállapodást, vagy hogy a másik fél vagyona a vártnál gyorsabban növekedett.
Jelentősége lehet azonban annak, ha az egyik fél:
nem kapott érdemi tájékoztatást a vagyonról;
lényeges vagyontárgyakat eltitkoltak előle;
nyelvi vagy értelmi okból nem értette az okiratot;
súlyos függőségi vagy kényszerhelyzetben írt alá;
a másik fél tudatosan valótlan adatokat közölt.
A megtámadási jog gyakorlása határidőhöz kötött, ezért az érvénytelenségi ok felismerése után a késlekedés jelentős jogvesztési kockázatot jelenthet.
18. Mikor lehet érvénytelen a szerződés?
A szerződés érvénytelen lehet különösen, ha:
nem tartották be az előírt alaki követelményeket;
valamelyik fél nem rendelkezett szükséges belátási vagy cselekvőképességgel;
a szerződés jogszabályba ütközik;
jogszabály megkerülésére irányul;
színlelt;
nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközik;
az egyik fél érvényes akarata hiányzott.
Nem minden egyoldalú szerződés semmis. A házastárs érvényesen juttathat vagyoni előnyt a másiknak, és akár közös vagyont is a másik különvagyonába utalhat. A hátrányosság önmagában nem azonos a jóerkölcsbe ütközéssel.
Más lehet a megítélés, ha a szerződés sok évre visszamenőleg, kirívóan egyoldalúan fosztja meg az egyik házastársat a már kialakult közös vagyonból való részesedésétől, különösen akkor, ha a családi munkamegosztás miatt ő gyermeknevelést és háztartási munkát végzett, míg a másik fél nevén jelentős vagyon halmozódott fel. Az ilyen kikötés érvényességét a Ptk. érvénytelenségi szabályai alapján, az eset összes körülményét mérlegelve kell megítélni; önmagában attól, hogy a megállapodás az egyik félnek kedvezőtlen vagy utóbb hátrányossá vált, még nem semmis.
Az érvénytelenséget el kell különíteni a harmadik személlyel szembeni hatálytalanságtól. Egy szerződés lehet a házastársak között érvényes, de valamely hitelezővel szemben nem hivatkozható.
19. Hogyan kezelhetők benne a később szerzett ingatlanok?
A szerződés előre meghatározhatja a jövőben megszerzett ingatlanok vagyonjogi sorsát.
Kiköthető például, hogy:
mindenki saját nevében és saját vagyonából szerzett ingatlana különvagyon;
kizárólag a közös családi lakás legyen közös vagyon;
az ingatlan a vételárhoz való hozzájárulás arányában legyen közös;
a hitelből vásárolt ingatlan meghatározott tulajdoni arányban illesse a feleket;
az egyik fél családjától kapott támogatás növelje az ő különvagyoni részesedését;
az ingatlan tulajdoni helyzetétől függetlenül csak pénzbeli megtérítési igény keletkezzen.
A szabályozásnak ki kell térnie:
a foglalóra és előlegre;
a vételár forrására;
a hitel törlesztésére;
a felújításokra;
az értéknövekedésre;
a bérleti bevételre;
az ingatlan eladásából származó összegre;
a helyette vásárolt új ingatlanra.
A vagyonjogi szerződést össze kell hangolni az ingatlan-adásvételi szerződéssel és az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel. A belső vagyonjogi megállapodás és a tulajdoni lap tartalma közötti eltérés később jelentős bizonyítási és harmadik személyekkel szembeni problémát okozhat.
20. Hogyan kezelhetők benne az örökségek és ajándékok?
A törvényes rendszerben az egyik házastárs által örökölt vagy kizárólag neki ajándékozott vagyon főszabály szerint különvagyon.
A vagyonjogi szerződésben ezt:
megerősíthetik;
pontosíthatják;
vagy meghatározott körben módosíthatják.
Rögzíthető például, hogy:
az örökség és annak helyébe lépő vagyontárgy mindig különvagyon marad;
az örökségből származó hozam is különvagyon legyen;
a közös lakás vásárlására fordított örökség tulajdoni arányt keletkeztessen;
családi ajándék esetén az ajándékozási okiratban megjelölt személy legyen a kizárólagos jogosult;
a mindkét házastársnak adott ajándék közös vagyon legyen;
az ajándékból közös célra fordított összeg után megtérítési igény járjon.
A későbbi vita megelőzésének legjobb módja, ha a nagyobb ajándékról külön írásbeli ajándékozási nyilatkozat készül, amelyből világosan kiderül:
ki az ajándékozó;
ki a megajándékozott;
mi az ajándék;
mi annak célja;
külön- vagy közös vagyonnak szánják-e.