Házastársi vagyonmegosztás
A házastársi közös vagyon megosztása nem azonos azzal, hogy minden meglévő vagyontárgyat egyszerűen kettéosztanak. Először meg kell határozni a házassági életközösség időtartamát, majd össze kell gyűjteni a közös és különvagyoni elemeket, a tartozásokat, a már hiányzó vagy elidegenített vagyont, valamint a közös és különvagyon közötti megtérítési igényeket.
A vagyonmegosztás a teljes vagyoni kapcsolat egységes lezárását célozza. Nemcsak az aktív vagyon – ingatlan, bankszámla, gépjármű, üzletrész – felosztását jelenti, hanem a hitelek, ráfordítások, különvagyoni igények és korábbi vagyoni mozgások elszámolását is.
1. Hogyan történik a házastársi közös vagyon megosztása?
A vagyonmegosztás alapvető lépései:
meg kell határozni a vagyonközösség kezdetét és végét;
fel kell tárni a megszűnéskor meglévő vagyont és tartozásokat;
el kell különíteni a közös és különvagyont;
rendezni kell a közös és különvagyon közötti ráfordításokat;
meg kell határozni a vagyontárgyak értékét;
el kell dönteni, melyik vagyontárgy melyik félhez kerül;
ki kell számítani a pénzbeli értékkiegyenlítést;
rendezni kell a tartozások belső viselését.
A közös vagyon főszabály szerint egyenlő arányban illeti meg a házastársakat. Az egyenlőség azonban az elszámolás végeredményére vonatkozik, nem arra, hogy minden egyes vagyontárgyból mindkét félnek pontosan fele részt kell kapnia.
Lehetséges például, hogy:
az egyik fél kapja meg a lakást;
a másik a megtakarításokat és a gépjárművet;
a fennmaradó különbséget pedig pénzben egyenlítik ki.
A vagyonmegosztás történhet szerződéssel vagy bírósági ítélettel. Ha csak egyes vagyontárgyakról állapodnak meg, a rendezetlen igények később bíróság elé vihetők. Az egymással összefüggő vagyoni igényeket azonban lehetőség szerint egységesen kell rendezni.
2. Kötelező-e a válással együtt rendezni a vagyonmegosztást?
Nem. A házasság akkor is felbontható, ha a vagyoni kérdésekben nincs megállapodás.
A vagyonmegosztás:
történhet már a válás előtt;
folyhat a bontóperrel párhuzamosan külön perben;
vagy később, a válás jogerőre emelkedése után.
A házassági vagyonjogi per főszabály szerint nem kapcsolható össze a bontóperrel. Kivételt a házastársi tartás és a közös lakás használatának rendezése jelent. A teljes vagyonmegosztást külön eljárásban kell érvényesíteni.
A vagyonközösség megszűnésének sem feltétele a válás. Ha a házastársi életközösség végleg megszűnt, a vagyonközösség is megszűnhet, miközben a házassági kötelék még fennáll.
3. Megosztható-e a vagyon peren kívül?
Igen. A házastársak megállapodással, per nélkül is megoszthatják a közös vagyonukat.
A peren kívüli rendezés előnye lehet, hogy:
gyorsabb;
kevésbé költséges;
rugalmasabb;
bizalmasabb;
a felek maguk alakíthatják ki a számukra megfelelő vagyonstruktúrát;
elkerülhető a családi vállalkozás vagy ingatlan kényszerértékesítése.
A megállapodás előtt azonban ugyanúgy szükséges a vagyon teljes feltárása és értékelése, mint egy perben. Nem tekinthető biztonságos rendezésnek az, ha az egyik fél anélkül mond le az igényeiről, hogy ismerné:
a bankszámlákat;
a hiteleket;
a vállalkozás értékét;
az ingatlanok tényleges forgalmi értékét;
a befektetéseket;
a különvagyoni ráfordításokat.
A megállapodás kiterjedhet a teljes vagyonra vagy csak egyes vagyontárgyakra. Részleges rendezés esetén világosan meg kell jelölni, mely kérdések maradnak nyitva.
4. Hogyan készül a vagyonmegosztási megállapodás?
A megfelelő megállapodás első része rendszerint a vagyoni helyzet rögzítése. Meg kell jelölni:
a házasság és az életközösség időtartamát;
a választott vagyonjogi rendszert;
a közös és különvagyoni tételeket;
a tartozásokat;
a vagyontárgyak elfogadott értékét;
a korábbi ráfordításokat és teljesítéseket.
Ezt követően tételesen rendelkezni kell arról, hogy:
melyik vagyontárgy kihez kerül;
ki milyen tartozást visel;
mekkora pénzbeli kiegyenlítés jár;
mikor és hogyan történik a fizetés;
mikor adják át az ingóságokat;
ki kezdeményezi a nyilvántartási átvezetéseket;
milyen biztosíték kapcsolódik a részletfizetéshez;
mi történik késedelem esetén;
marad-e további igény.
Ingatlan esetén rendezni kell:
a tulajdoni hányad átruházását;
a bejegyzési engedélyt;
a birtokbaadást;
a hitelt és jelzálogjogot;
a lakáshasználatot;
az esetleges használati díjat.
A „feleknek egymással szemben nincs további követelésük” záradék csak akkor alkalmazható biztonságosan, ha a vagyon feltárása valóban teljes volt. Ellenkező esetben az egyik fél olyan vagyontárgyról is lemondhat, amelynek létezéséről nem tudott.
5. Mikor szükséges ügyvédi ellenjegyzés?
A házastársi közös vagyon szerződéssel történő megosztása akkor érvényes, ha a megállapodást:
közokiratba;
vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba
foglalják.
Kivétel a közös vagyonhoz tartozó ingók megosztása, ha a felek a megosztást ténylegesen végrehajtották. Ha például a bútorokat, háztartási eszközöket és személyes tárgyakat ténylegesen elosztották és átadták, az elvégzett ingómegosztás alaki hiba miatt nem feltétlenül érvénytelen.
Ha a megállapodás ingatlant érint, az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez megfelelő, bejegyzésre alkalmas okirat és ügyvédi vagy közjegyzői közreműködés szükséges.
6. Hogyan kell összeállítani a közös vagyon leltárát?
A vagyonleltárnak nemcsak a könnyen látható vagyontárgyakat kell tartalmaznia. A teljes mérleghez az aktív és passzív vagyon egyaránt hozzátartozik.
Fel kell venni különösen:
Ingatlanok
lakás;
családi ház;
telek;
üdülő;
garázs;
termőföld;
külföldi ingatlan;
ingatlanhoz kapcsolódó jog.
Pénzügyi vagyon
bankszámla;
készpénz;
megtakarítás;
értékpapír;
befektetési jegy;
biztosítási megtakarítás;
nyugdíjcélú megtakarítás;
kriptoeszköz;
más személlyel szembeni követelés.
Ingóságok
gépjármű;
műtárgy;
ékszer;
nagyobb értékű műszaki eszköz;
gyűjtemény;
üzleti eszköz;
készlet.
Vállalkozási vagyon
üzletrész;
részvény;
egyéni vállalkozás vagyoni elemei;
tagi kölcsön;
osztalékkövetelés;
szellemi vagyoni jog.
Tartozások és terhek
lakáshitel;
személyi kölcsön;
hitelkártya-tartozás;
adótartozás;
lízing;
kezesség;
zálogjog;
harmadik személy követelése.
Minden tételnél célszerű feltüntetni:
a szerzés időpontját;
a jogcímet;
a tulajdonosként nyilvántartott személyt;
a vagyonközösség megszűnésekor fennálló állapotot;
az aktuális értéket;
a kapcsolódó tartozást;
a bizonyítékokat;
a másik fél álláspontját.
7. Milyen időpont szerinti értéket kell figyelembe venni?
A közös vagyoni hányad meghatározásának kiindulópontja a vagyonközösség megszűnésekor fennállt állapot és érték.
Ugyanakkor a vagyonközösség megszűnése és a tényleges megosztás között hosszabb idő telhet el. Az ezalatt bekövetkező objektív értékváltozást figyelembe kell venni.
Ez azt jelenti, hogy:
azt kell vizsgálni, milyen vagyontárgy állt fenn az életközösség megszűnésekor;
az elszámolásnál azonban rendszerint az aktuális forgalmi értékből kell kiindulni, ha az érték piaci okok miatt változott.
Ha például a közös lakás értéke a piaci árak általános emelkedése miatt nőtt, ez az értéknövekedés főszabály szerint mindkét házastársat érinti.
Más a helyzet, ha az értékváltozás kizárólag az egyik házastárs magatartásának eredménye. Ilyen lehet:
az életközösség megszűnése után saját pénzből végzett felújítás;
az ingatlan szándékos leromlasztása;
a vállalkozásban végzett személyes többletmunka;
valamely vagyontárgy jogellenes elhasználása.
Ezeket nem lehet automatikusan azonos módon megosztani.
8. Hogyan történik az ingatlan értékének meghatározása?
Az ingatlan megosztásánál annak forgalmi értékét kell meghatározni.
A forgalmi érték azt az árat jelenti, amely a vagyontárgyért az adott időpontban, rendes piaci körülmények között elérhető.
Az értékelésnél figyelembe kell venni különösen:
az elhelyezkedést;
az ingatlan méretét;
műszaki állapotát;
jogi helyzetét;
terheit;
használhatóságát;
a bentlakást;
az esetleges haszonélvezeti vagy más jogot;
a helyi ingatlanpiacot.
A fennálló jelzáloghitel nem feltétlenül csökkenti magának az ingatlannak a forgalmi értékét, de az elszámolásban a tartozást külön passzív tételként figyelembe kell venni.
Ha a felek az értékben megállapodnak, szakértő nélkül is rendezhetik az ügyet. A megállapodásban célszerű feltüntetni, hogy az értéket közösen elfogadják, és milyen időpontra vonatkozik.
9. Mikor szükséges igazságügyi szakértő?
Szakértő akkor szükséges, ha a vagyontárgy értéke vagy valamely gazdasági-műszaki kérdés különleges szakértelmet igényel, és a felek nem tudnak megállapodni.
Tipikusan szakértőre lehet szükség:
ingatlan értékelésénél;
vállalkozás vagy üzletrész értékének meghatározásánál;
műtárgyak, ékszerek vagy gyűjtemények értékelésénél;
értékpapírok vagy összetett befektetések vizsgálatánál;
közös és különvagyoni ráfordítás értéknövelő hatásának meghatározásánál;
építési munkák műszaki tartalmának vizsgálatánál;
könyvelési és pénzmozgási kérdések feltárásánál.
A szakértő nem dönti el, hogy a vagyontárgy közös vagy különvagyon-e. Ez jogkérdés. A szakértő a bíróság számára a szakkérdést válaszolja meg, például:
mennyi az ingatlan forgalmi értéke;
mekkora értéknövekedést okozott a felújítás;
mennyi egy cég piaci értéke;
hogyan alakultak a társaság pénzügyi mutatói.
10. Hogyan oszthatók meg az ingóságok?
Az ingóságokat elsősorban természetben célszerű megosztani.
Ennek során figyelembe vehető:
ki használta az adott dolgot;
kinek a munkájához szükséges;
melyik lakásban marad;
rendelkezik-e személyes vagy érzelmi jelentőséggel;
mekkora az értéke;
milyen más vagyontárgyakat kap az adott fél.
A hétköznapi, elhasználódott háztartási tárgyak eredeti vételára általában nem tükrözi a megosztáskori értéket. Egy évekkel korábban vásárolt bútor vagy elektronikai eszköz rendszerint a jelenlegi használtpiaci értékén számolható el.
Ha valamely ingó természetben nem osztható:
az egyik fél tulajdonába adható pénzbeli kiegyenlítéssel;
értékesíthető, és a vételár megosztható;
más vagyontárgyakkal együtt értékarányosan elosztható.
A személyes használatú, szokásos mértékű tárgyak különvagyoni jellege is felmerülhet. Egy nagy értékű ékszer, műtárgy vagy gyűjtemény azonban nem feltétlenül válik különvagyonná pusztán azért, mert azt csak az egyik fél használta.
11. Hogyan oszthatók meg a bankszámlák és megtakarítások?
A bankszámlán lévő pénz vagyonjogi minősítését nem az dönti el, hogy kinek a nevén van a számla.
Meg kell vizsgálni:
miből származott az összeg;
mikor került a számlára;
a vagyonközösség megszűnésekor mennyi volt az egyenleg;
történt-e ezt követően felvétel vagy átutalás;
az összeg közös vagy különvagyoni forrásból származott-e.
A vagyonközösség alatt munkabérből képzett megtakarítás főszabály szerint közös vagyon akkor is, ha csak az egyik házastárs számláján szerepel.
A házasság előtt megszerzett vagy örökölt pénz különvagyon lehet, de annak eredetét annak kell bizonyítania, aki erre hivatkozik.
Különösen fontos az életközösség megszűnése körüli számlaforgalom vizsgálata. Ha valamelyik fél közvetlenül a különválás előtt vagy után nagyobb összeget vesz fel, nem elegendő azt állítania, hogy a pénz „elfogyott”. Be kell mutatnia, hogy:
mire fordította;
családi célú kiadás történt-e;
fennmaradt-e más formában;
harmadik személyhez került-e.
12. Mi történik a közösen vásárolt gépjárművel?
A közös vagyonból vásárolt gépjármű főszabály szerint közös vagyoni tétel akkor is, ha a forgalmi engedélyben vagy más nyilvántartásban csak az egyik házastárs szerepel.
A megosztáskor a gépjármű:
az egyik fél tulajdonába adható;
értékesíthető;
más vagyontárgyakkal együtt elszámolható.
Értékelni kell:
a jármű aktuális piaci értékét;
a fennálló hitelt vagy lízinget;
a különválás utáni kizárólagos használatot;
a fenntartási és javítási költségeket;
az esetleges értékcsökkenést vagy károsodást.
Ha a járművet az egyik fél használja a munkájához vagy a gyermekek rendszeres szállításához, ez indokolhatja, hogy ő kapja meg, de a másik fél vagyoni részét pénzben vagy más vagyontárggyal ki kell egyenlíteni.
A hitel vagy lízing belső átvállalása itt sem szabadítja automatikusan a másik felet a finanszírozóval szemben.
13. Hogyan kezelhető az egyik fél vállalkozása vagy üzletrésze?
Gazdasági társaság esetén a társaság vagyonát nem lehet közvetlenül házastársi közös vagyonként felosztani. A társaság vagyona magának a jogi személynek a tulajdona.
A vagyonmegosztás tárgya elsősorban:
az üzletrész;
a részvény;
a tagsági jog értéke;
a tagi kölcsön;
az osztalékkövetelés;
az egyéb, házastársat megillető vagyoni jog.
Vizsgálni kell:
mikor és milyen forrásból szerezték a részesedést;
történt-e közös vagyonból tőkeemelés;
milyen volt az értéke a vagyonközösség megszűnésekor;
hogyan változott az értéke a megosztásig;
mennyiben ered az értéknövekedés piaci folyamatból és mennyiben az egyik fél későbbi személyes munkájából.
A bíróság megfelelő esetben az üzletrész egészét a tag házastársnál hagyhatja, és a másik félnek pénzbeli kiegyenlítést ítélhet meg. Ez rendszerint jobban védi a vállalkozás működését, mint a tagsági jog kényszerű felosztása.
A vállalkozás értékeléséhez gyakran könyvszakértő, közgazdasági vagy vállalatértékelési szakértő szükséges.
14. Hogyan oszthatók meg a befektetések és értékpapírok?
A befektetéseknél először meg kell határozni:
a befektetés típusát;
a tulajdonost;
a megszerzés időpontját;
a forrást;
a vagyonközösség megszűnésekor meglévő mennyiséget;
a későbbi értékváltozást;
a közben kifizetett hozamot.
Értékpapír-portfólió esetén a megosztás történhet:
az értékpapírok természetbeni megosztásával;
a teljes portfólió egyik félhez adásával és pénzbeli kiegyenlítéssel;
értékesítéssel és a bevétel megosztásával.
Az objektív piaci árfolyamváltozást a megosztásig figyelembe kell venni. Nem lenne igazságos kizárólag a több évvel korábbi árfolyamból kiindulni, ha az értékpapír a megosztáskor lényegesen többet vagy kevesebbet ér.
A különválás után végzett új befizetéseket és vásárlásokat el kell különíteni a korábban meglévő portfólió értékváltozásától.
15. Mi történik a kriptoeszközökkel és digitális vagyonnal?
A gazdasági értékkel rendelkező kriptoeszköz a vagyonmegosztás során nem hagyható figyelmen kívül pusztán azért, mert nem hagyományos bankszámlán vagy értékpapírszámlán található.
A vagyonjogi vizsgálatnál ugyanazokat az alapvető kérdéseket kell feltenni:
mikor szerezték;
milyen pénzből vásárolták;
ki rendelkezik vele;
mennyi volt belőle a vagyonközösség megszűnésekor;
hol tárolják;
milyen későbbi tranzakciók történtek;
mennyi az aktuális értéke.
Bizonyíték lehet:
kriptotőzsdei számlakivonat;
tranzakciós előzmény;
blokklánc-adat;
pénzbe- és kifizetések bankszámlakivonata;
walletcím;
vásárlási bizonylat;
adózási vagy könyvelési dokumentum.
A hozzáférési kulcs átadása önmagában nem mindig biztonságos megosztási mód. Célszerű lehet:
az eszközt külön tárcákra átvezetni;
értékesíteni;
vagy pénzbeli kiegyenlítést alkalmazni.
Az árfolyam erős ingadozása miatt rögzíteni kell az értékelés pontos időpontját és az alkalmazott árfolyamforrást.
16. Hogyan kell elszámolni a különvagyonból történt ráfordításokkal?
Ha az egyik házastárs különvagyonából a közös vagyonra fordított összeget, megtérítési igénye keletkezhet.
Ilyen lehet például:
házasság előtti megtakarítás felhasználása közös lakás vételárára;
örökségből történő hiteltörlesztés;
különvagyoni ingatlan eladási árának közös ingatlanba fektetése;
egyik félnek adott családi ajándék felhasználása közös építkezésre.
Az igényhez bizonyítani kell:
a különvagyoni forrást;
az összeg felhasználását;
azt, hogy a ráfordítás melyik közös vagyontárgyat vagy tartozást érintette;
hogy a ráfordítást nem ajándéknak szánták.
A megtérítés nem mindig az eredetileg befizetett forintösszeg egyszerű visszaadását jelenti. Ha a ráfordítás jelentős és tartós értéknövekedést eredményezett, annak az aktuális vagyoni helyzethez igazodó elszámolása indokolt lehet.
17. Hogyan kell elszámolni a közös vagyonból különvagyonra fordított összegekkel?
Fordított irányban is keletkezhet megtérítési igény.
Ha a közös vagyonból az egyik házastárs különvagyonára fordítottak, a közös vagyon javára elszámolás járhat.
Ilyen lehet:
különvagyoni ingatlan hitelének törlesztése közös jövedelemből;
különvagyoni ház jelentős felújítása;
különvagyoni vállalkozás tőkéjének növelése;
különvagyoni vagyontárgyat terhelő tartozás megfizetése.
El kell választani a hétköznapi fenntartási kiadást a tartós értéknövelő beruházástól.
Egy különvagyoni ingatlanban közösen lakó család rezsije és rendes használati költsége főszabály szerint a közös élet kiadása. Egy új emelet építése, teljes korszerűsítés vagy jelentős tőketörlesztés viszont már megtérítési igényt alapozhat meg.
18. Mi a megtérítési igény?
A megtérítési igény a különböző vagyoni tömegek közötti elszámolást szolgálja.
A házassági vagyonjogban elkülönül:
a közös vagyon;
az egyik házastárs különvagyona;
a másik házastárs különvagyona.
Ha egyik vagyoni körből a másik javára teljesítés történt, a vagyonmegosztáskor helyre kell állítani a vagyoni egyensúlyt.
Megtérítési igény keletkezhet például:
különvagyonból közös vagyonra;
közös vagyonból különvagyonra;
egyik házastárs különvagyonából a másik különvagyonára;
közös tartozás egyik fél általi többletteljesítése miatt.
A megtérítési igényeket főszabály szerint a közös vagyon megosztásával együtt kell rendezni. Ez az egységes rendezés elvének része.
A mindennapi közös élet során elfogyasztott javakra és szokásos családi kiadásokra rendszerint nem lehet évekkel később tételes megtérítési igényt alapítani. A családi együttélés nem működhet úgy, mintha minden bevásárlásról és rezsifizetésről külön kölcsönszerződés jött volna létre.
19. Hogyan számolnak el a felek a lakáshitel törlesztésével?
A lakáshitelnél egyszerre kell vizsgálni:
az ingatlan vagyonjogi minősítését;
a hitel jogi adósait;
a hitel felvételének célját;
a törlesztések forrását;
a vagyonközösség megszűnésének időpontját.
Ha közös ingatlant közös jövedelemből törlesztettek, a törlesztés főszabály szerint a közös vagyon működésének része.
Ha az egyik fél különvagyoni ingatlanának hitelét közös jövedelemből fizették, a közös vagyon javára megtérítési igény keletkezhet.
A különválás után az egyik házastárs által egyedül teljesített törlesztőrészleteket külön kell elszámolni. Meg kell vizsgálni:
a tőketörlesztést;
a kamatot;
a biztosítást;
a hitelhez kapcsolódó költségeket;
azt, hogy ki használta közben az ingatlant;
fizetett-e használati díjat.
A házastársak közötti megállapodás nem szabadítja a másik adóst a bankkal szemben. Ha mindketten adóstársak, a hitelező hozzájárulása nélkül mindketten felelnek, akkor is, ha a válás után az ingatlan csak egyiküké lesz.
20. Mi történik, ha az egyik fél nem adja át a vagyoni adatokat?
A vagyon eltitkolása vagy az adatszolgáltatás megtagadása nem jelenti azt, hogy az érintett vagyontárgy automatikusan kívül marad az elszámoláson.
A perben a fél kérheti:
okiratok bemutatását;
bankszámlaadatok beszerzését;
cégiratok és beszámolók vizsgálatát;
ingatlan- és gépjármű-nyilvántartási adatok felhasználását;
tanúk meghallgatását;
szakértő kirendelését;
elektronikus adatok vizsgálatát.
A keresetet előterjesztő félnek ugyanakkor a vagyontárgyakat és igényeit kellően meg kell határoznia. A bíróság nem végez korlátlan, általános vagyonkutatást pusztán arra az állításra, hogy „biztosan van még valami”.
Ezért már a per előtt célszerű összegyűjteni:
számlaszámokat;
cégek nevét;
ingatlanadatokat;
szerződéseket;
utalásokat;
elektronikus levelezést;
korábbi adó- és könyvelési iratokat.
A házassági vagyonjogi perben a teljes vagyont időben meg kell jelölni, mert a perfelvétel lezárása után a vagyoni tételek bővítésének lehetősége korlátozott.
21. Hogyan bizonyítható az eltitkolt vagyon?
Az eltitkolt vagyon bizonyítása gyakran nem egyetlen okiraton, hanem több adat összekapcsolásán alapul.
Jelentős lehet:
bankszámlakivonat;
készpénzfelvétel;
ingatlan-nyilvántartási adat;
cégkivonat és éves beszámoló;
üzletrész-átruházási szerződés;
kölcsönszerződés;
tagi kölcsön nyilvántartása;
biztosítás;
értékpapír- és befektetési számla;
kriptotranzakció;
külföldi utalás;
tanúvallomás;
közösségi médiában vagy levelezésben tett közlés.
A bizonyítás során időrendet kell készíteni:
mikor volt meg a vagyon;
mikor és hogyan került ki az egyik fél nevéről vagy birtokából;
kihez került;
volt-e valódi ellenérték;
mire fordították az ellenértéket;
fennáll-e továbbra is más formában.
Ha a közös vagyonhoz tartozó vagyontárgy már nincs meg, értékét a vagyonmegosztási mérlegben még figyelembe lehet venni, különösen, ha annak eltűnése az egyik házastárs egyoldalú és felróható magatartására vezethető vissza.
22. Mi történik, ha az egyik fél a válás előtt elajándékozza a vagyont?
A válás előtti ajándékozás nem feltétlenül zárja ki a vagyontárgyat a vagyonmegosztásból.
Ha az egyik házastárs a közös vagyonnal a másik hozzájárulása nélkül rendelkezik, vizsgálni kell:
szükséges volt-e a másik hozzájárulása;
fennállt-e annak törvényi vélelme;
jóhiszemű volt-e a megajándékozott;
hozzátartozóról vagy más közeli személyről van-e szó;
volt-e tényleges vagyoni ellenérték;
az ügylet célja a másik házastárs kijátszása volt-e.
Ingyenes juttatásnál a harmadik személy védelme általában gyengébb, mint egy jóhiszemű, piaci árat fizető vevő esetében.
A jogkövetkezmény lehet például:
a szerződés hatálytalansága;
a vagyontárgy visszaadása;
annak tűrése, hogy abból kielégítést keressenek;
kártérítés;
a vagyontárgy értékének az ajándékozó házastárs vagyonrészéhez számítása.
Az ajándékozást nem elegendő pusztán erkölcstelennek nevezni. Pontosan meg kell határozni a vagyontárgy közös jellegét, az ügylet időpontját, a hozzájárulás hiányát és a harmadik személy tudomását.
23. Mennyi ideig lehet vagyonmegosztási igényt érvényesíteni?
A törvényes házastársi vagyonközösség megosztására irányuló alapvető igény tulajdoni jellegű, ezért nem évül el.
Ez azt jelenti, hogy önmagában öt év elteltével nem szűnik meg a közös vagyon megosztásának lehetősége.
Az időmúlásnak azonban komoly gyakorlati következménye van:
eltűnhetnek a bankszámlaadatok;
elveszhetnek a szerződések;
a tanúk emlékezete romolhat;
a vagyontárgyakat eladhatják;
több egymást követő átalakulás vagy jogutódlás történhet;
összekeveredhet a közös és későbbi különvagyon.
Nem minden kapcsolódó igény osztja a tulajdoni vagyonmegosztási igény elévülésmentességét. Különösen a szerződéses közszerzeményi rendszerből eredő vagyonszaporulati igény kötelmi jellegű, ezért elévülhet. Önálló pénzkövetelések, használati díjak és más járulékos igények elévülését is külön kell vizsgálni.
Ezért az elévülésmentesség nem indokolja a vagyonmegosztás hosszú ideig történő elhalasztását.
24. Hogyan hajtható végre a vagyonmegosztási megállapodás vagy ítélet?
A végrehajtás módja attól függ, milyen okiratban rendezték a vagyonmegosztást.
Ügyvéd által ellenjegyzett megállapodás
Az ügyvéd által ellenjegyzett szerződés érvényes vagyonmegosztási megállapodás lehet, de önmagában nem minden rendelkezése hajtható végre közvetlenül bírósági végrehajtással.
Ha valamelyik fél nem teljesít:
pert kellhet indítani a szerződés teljesítése iránt;
ingatlannál a megfelelő okirat alapján kérhető a bejegyzés, ha a bejegyzési feltételek már teljesültek;
vitatott fizetési kötelezettségnél végrehajtható határozatot kell szerezni.
Közjegyzői okirat
Ha a megállapodást megfelelő tartalmú közjegyzői okiratba foglalták, és az tartalmazza a közvetlen végrehajthatóság feltételeit, a jogosult külön per nélkül is kezdeményezhet végrehajtást.
Bírósági ítélet vagy egyezség
A jogerős, teljesítési kötelezettséget tartalmazó ítélet és a bíróság által jóváhagyott egyezség végrehajtható.
A végrehajtás irányulhat:
pénz megfizetésére;
ingó dolog kiadására;
ingatlan birtokba adására;
meghatározott jognyilatkozat vagy okirat pótlására;
más konkrét kötelezettség teljesítésére.
A megállapodásnak vagy ítéletnek ezért pontosan meg kell határoznia:
a kötelezettet;
a szolgáltatást;
az összeget;
a teljesítési határidőt;
az átadás helyét és módját;
a nyilvántartási intézkedéseket.
A tulajdonjogi változásokat külön át kell vezetni az érintett nyilvántartásokban. Az ingatlan, gépjármű vagy üzletrész tulajdonjoga nem minden esetben változik meg pusztán attól, hogy a felek a megállapodást aláírták; a megfelelő nyilvántartási és társasági jogi lépéseket is végre kell hajtani.