Házastársi tartás
A házastársi tartás célja nem az, hogy a válást követően korlátlan ideig fenntartsa a házasság alatt kialakult életszínvonalat, és nem is a házasság megromlásáért járó kompenzáció. Olyan családjogi tartási kötelezettségről van szó, amely meghatározott feltételek fennállása esetén biztosítja, hogy az önhibáján kívül rászoruló házastárs vagy volt házastárs megélhetése ne maradjon teljesen fedezet nélkül.
A tartás nem jár automatikusan a házasság felbontásával. A jogosultság feltételeit annak kell igazolnia, aki tartást követel. A másik oldalon azt is vizsgálni kell, hogy a tartásra kötelezni kívánt házastárs képes-e a fizetésre anélkül, hogy saját szükséges megélhetését vagy gyermekének tartását veszélyeztetné.
1. Mikor jogosult a volt házastárs tartásra?
A házassági életközösség megszűnése után a házastárs, a házasság jogerős felbontását követően pedig a volt házastárs akkor követelhet tartást, ha önhibáján kívül nem képes saját magát eltartani.
A jogosultsághoz nem elegendő, hogy a felek jövedelme között jelentős különbség van. Önmagában az sem alapoz meg tartási igényt, hogy az egyik házastárs a válás után alacsonyabb életszínvonalra kerül. Azt kell bizonyítani, hogy saját jövedelme, vagyona, munkaképessége és egyéb lehetőségei alapján indokolt megélhetési költségeit nem tudja biztosítani.
Tartási igényt alapozhat meg például:
tartós betegség vagy fogyatékosság;
életkorral összefüggő munkaképesség-csökkenés;
baleset következtében kialakult keresőképtelenség;
olyan hosszú családi munkamegosztás, amely miatt a házastárs tartósan kiesett a munkaerőpiacról;
a közös gyermek intenzív és tartós gondozása, ha az ténylegesen akadályozza a megfelelő munkavégzést.
Minden esetben az adott személy teljes élethelyzetét kell értékelni. A munkajövedelem hiánya önmagában nem bizonyít rászorultságot, ha a tartást igénylő jelentős vagyonnal, megtakarítással vagy hasznosítható ingatlannal rendelkezik.
Ha a rászorultság csak a házassági életközösség megszűnését követő öt év elteltével alakul ki, tartás már csak különös méltánylást érdemlő esetben követelhető. Ez nem ötéves általános igényérvényesítési határidő: annak van jelentősége, hogy a tartásra okot adó rászorultság mikor következett be.
2. Milyen feltételei vannak a házastársi tartásnak?
A törvényen alapuló házastársi tartáshoz több feltételnek egyidejűleg kell fennállnia.
A tartást igénylő oldalán szükséges:
a tényleges rászorultság;
a rászorultság önhibán kívüli jellege;
az érdemtelenség hiánya.
A kötelezett oldalán pedig a megfelelő teljesítőképesség szükséges.
Ha ezek közül bármelyik hiányzik, a bíróság nem állapíthat meg törvényen alapuló házastársi tartást.
A rászorultság azt jelenti, hogy a jogosult saját erejéből nem tudja indokolt megélhetését biztosítani. Nem feltétlenül szükséges teljes jövedelem- és vagyonhiány. Részleges rászorultság esetén tartáskiegészítés is megállapítható, amely a jogosult saját bevétele és indokolt szükségletei közötti különbséget részben vagy egészben pótolja.
A kötelezett teljesítőképessége ugyanilyen lényeges. Még igazolt rászorultság esetén sem várható el tartás fizetése attól, akinek saját szükséges megélhetését vagy gyermekének ellátását veszélyeztetné a kötelezés.
A felek a törvényi feltételektől függetlenül is vállalhatnak egymással szemben tartási kötelezettséget. Ez azonban szerződéses vállalás, nem a törvény alapján automatikusan járó házastársi tartás.
3. Mit jelent az önhibán kívüli rászorultság?
Az önhiba hiánya azt jelenti, hogy a tartást igénylő személy nem saját felróható döntésével vagy mulasztásával idézte elő azt a helyzetet, amely miatt önmagát nem képes eltartani.
A vizsgálat középpontjában az áll, hogy a jogosult megtesz-e mindent, ami életkorára, egészségi állapotára, képzettségére és családi körülményeire tekintettel észszerűen elvárható tőle saját megélhetésének biztosítása érdekében.
Nem állapítható meg automatikusan az önhiba hiánya pusztán azért, mert a tartást igénylő:
jelenleg nem dolgozik;
csak részmunkaidőben dolgozik;
korábbi munkakörében nem talál állást;
a házasság alatt nem rendelkezett saját jövedelemmel.
Vizsgálni kell, hogy keresett-e munkát, képes-e más munkakört betölteni, indokolt-e az átképzése, hasznosítható-e a vagyona, illetve milyen mértékben akadályozza munkavégzését betegsége vagy a gyermek tényleges gondozása.
Önhibán kívüli rászorultság állhat fenn például akkor, ha a házastárs egészségromlása miatt nem vagy csak korlátozottan munkaképes. Ugyancsak jelentős lehet, ha a hosszú házasság alatt a felek közös döntése alapján ő végezte a háztartási munkát és a gyermeknevelést, emiatt pedig életkorára tekintettel már reálisan nem képes megfelelő munkajövedelem megszerzésére.
Más a helyzet, ha valaki megfelelő munkaképessége ellenére következetesen elzárkózik a munkavégzéstől, indokolatlanul megszünteti jövedelmező tevékenységét, vagy vagyoni helyzetének szándékos lerontásával próbál tartási igényt teremteni.
4. Kizárhatja-e a tartást az érdemtelenség?
Igen. A házastárs vagy volt házastárs akkor sem jogosult tartásra, ha rászorul és a másik fél egyébként teljesítőképes, amennyiben tartásra érdemtelen.
Érdemtelenséget alapozhat meg, ha a tartást igénylő: olyan súlyosan kifogásolható magatartást vagy életvitelt tanúsított, amely alapvetően hozzájárult a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlásához; vagy az életközösség megszűnése után a házastárs, a volt házastárs vagy a vele együtt élő hozzátartozó érdekeit durván sértő magatartást tanúsított.
Nem minden házassági konfliktus, hűtlenség, veszekedés vagy kifogásolható magatartás vezet érdemtelenséghez. Súlyos, a házasság megromlásában alapvető szerepet játszó, illetve a különválás után a másik fél személyi vagy vagyoni érdekeit durván sértő magatartás szükséges.
Érdemtelenséget alapozhat meg például a tartósan bántalmazó életvitel, a másik házastárs súlyos megalázása, vagyona szándékos megkárosítása vagy olyan zaklató magatartás, amely mellett társadalmi megítélés szerint méltánytalan lenne tartás fizetésére kötelezni.
Az értékelés nem lehet egyoldalú. A bíróságnak az érdemtelenségre hivatkozó házastárs magatartását is figyelembe kell vennie. Nem hivatkozhat eredményesen kizárólag a másik fél reakciójára az, aki maga idézett elő súlyos konfliktust, bántalmazó vagy provokatív magatartást tanúsított.
5. Mennyi ideig járhat házastársi tartás?
A házastársi tartásnak nincs minden ügyre alkalmazható, előre rögzített időtartama.
A tartás megállapítható:
határozatlan időre;
meghatározott időtartamra;
vagy olyan feltétel bekövetkezéséig, amely után a rászorultság várhatóan megszűnik.
Határozatlan idejű tartás esetén is csak addig áll fenn a kötelezettség, amíg annak feltételei teljesülnek. Ha a jogosult munkába áll, jelentős vagyonhoz jut, egészségi állapota javul, vagy más okból már képes önmagát eltartani, a tartás megszüntethető.
Rövid házassági életközösségnél külön korlátozás érvényesül. Ha az életközösség egy évnél rövidebb ideig tartott, és a házasságból nem született gyermek, a volt házastársat főszabály szerint legfeljebb az életközösség időtartamával megegyező időre illeti meg tartás. Ha tehát az életközösség nyolc hónapig állt fenn, a tartás főszabály szerint legfeljebb nyolc hónapra állapítható meg. A bíróság különös méltánylást érdemlő esetben hosszabb időt is meghatározhat.
Ha hosszabb házasság állt fenn, vagy közös gyermek született, ez a külön időkorlát nem alkalmazandó. Ilyenkor azonban továbbra sem automatikus az élethosszig tartó kötelezettség.
6. Hogyan állapítják meg a tartás összegét?
A tartás mértékét a jogosult indokolt szükségletei és a kötelezett teljesítőképessége alapján kell meghatározni.
A jogosult oldalán figyelembe vehető különösen:
a lakhatás indokolt költsége;
az étkezés;
a ruházkodás;
az egészségügyi és gyógyszerköltség;
a munkába járás vagy más szükséges közlekedés;
az életkorból vagy egészségi állapotból fakadó gondozási költség;
saját jövedelme;
nyugdíja vagy más ellátása;
hasznosítható vagyona.
A tartás nem feltétlenül fedezi a jogosult valamennyi kiadását. Csak a körülményekhez igazodó, indokolt megélhetési költségek vehetők figyelembe. A tartás célja nem az, hogy a jogosult megtakarítást halmozzon fel vagy a házasság alatt fennálló magas életszínvonalát változatlanul megőrizze.
A kötelezett oldalán vizsgálni kell:
rendszeres és alkalmi jövedelmét;
vagyonát;
szükséges saját kiadásait;
gyermekei tartását;
más tartási kötelezettségeit;
munkaképességét és tényleges kereseti lehetőségeit.
A gyermek tartása a jogosultsági sorrendben megelőzi a házastársi tartást. Nem kötelezhető tehát a volt házastárs olyan összeg fizetésére, amely a kiskorú vagy tartásra rászoruló nagykorú gyermeke megfelelő ellátását veszélyeztetné.
Ha a jogosult részben képes eltartani magát, csak a hiányzó részre tarthat igényt. A kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény együttesen nem haladhatja meg jövedelmének felét.
A tartást főszabály szerint pénzben, időszakonként előre kell teljesíteni. A bíróság a tartásdíjat határozott összegben állapítja meg. A felek körülményeire tekintettel más teljesítési mód is alkalmazható, de ehhez a másik fél tiltakozásának hiánya szükséges.
7. Megállapodhatnak-e a felek egyösszegű teljesítésben?
Igen. A házastársak vagy volt házastársak megállapodhatnak abban, hogy a tartási kötelezettséget a kötelezett egyetlen pénzösszeg vagy meghatározott vagyontárgy átadásával véglegesen teljesíti.
Az ilyen megállapodás csak akkor érvényes, ha azt közokiratba; vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalják.
A juttatás lehet például:
meghatározott pénzösszeg;
ingatlan vagy ingatlan-tulajdoni hányad;
gépjármű;
értékpapír;
üzletrész;
más megfelelő értékű vagyontárgy.
A megállapodásban pontosan meg kell határozni:
hogy a juttatás házastársi tartás megváltására szolgál;
a juttatás értékét;
az átadás vagy átruházás módját;
a teljesítés határidejét;
a kapcsolódó terhek viselését.
Az egyszeri juttatás jogkövetkezménye különösen jelentős: aki azt elfogadja, később akkor sem követelhet újabb házastársi tartást, ha időközben olyan helyzetbe kerülne, amelyben egyébként a törvény alapján jogosult lenne rá.
Ezért nem elegendő pusztán egy vagyonmegosztási megállapodásban annyit rögzíteni, hogy az egyik fél „többet kap”. Egyértelműen el kell választani a közös vagyonból járó részt és a tartás végleges megváltására szolgáló többletjuttatást.
8. Módosítható-e a tartás összege?
Igen. A tartás összege vagy teljesítési módja módosítható, ha az alapul szolgáló körülményekben olyan lényeges változás következik be, amely miatt a tartás változatlan teljesítése valamelyik fél lényeges jogi érdekét sérti.
A jogosult emelést kérhet például, ha:
egészségi állapota tartósan romlik;
indokolt gyógyszer- vagy gondozási költsége jelentősen emelkedik;
saját jövedelme önhibáján kívül megszűnik;
a pénzromlás miatt a korábbi összeg már nem fedezi alapvető szükségleteit;
a kötelezett teljesítőképessége jelentősen javul.
A kötelezett csökkentést kérhet például, ha:
tartósan és önhibáján kívül csökken a jövedelme;
munkaképessége romlik;
új, elsőbbséget élvező gyermektartási kötelezettsége keletkezik;
a jogosult saját jövedelme vagy vagyona jelentősen növekszik;
a jogosult rászorultsága mérséklődik.
Nem elegendő bármilyen változás. Annak olyan súlyúnak kell lennie, hogy a korábbi tartás változatlan fenntartása lényeges érdeksérelmet okozzon.
Megállapodáson alapuló tartásnál nem kérhet módosítást az, akinek a változás lehetőségével már a megállapodás megkötésekor számolnia kellett, illetve aki a változást saját felróható magatartásával idézte elő. Az egyszeri juttatással véglegesen megváltott házastársi tartás ezzel szemben főszabály szerint nem nyitható újra pusztán a későbbi körülmények megváltozása miatt.
9. Mikor szűnik meg a tartási kötelezettség?
A tartási kötelezettség megszűnhet vagy bírósági döntéssel megszüntethető, ha annak feltételei már nem állnak fenn.
Ilyen eset különösen, ha:
a jogosult már képes önmagát eltartani;
rászorultsága más okból megszűnt;
tartásra érdemtelenné vált;
a kötelezett teljesítőképessége megszűnt;
a meghatározott tartási idő lejárt;
az egyszeri juttatást teljesítették;
a jogosult új házasságot köt vagy élettársi kapcsolatot létesít;
a jogosult vagy a kötelezett meghal.
A jogosult köteles a kötelezett egyidejű értesítése mellett bejelenteni a bíróságnak, ha rászorultsága megszűnt. Ha ezt elmulasztja, és emiatt a kötelezett tovább fizet, az ebből eredő kárért felelőssé válhat. Ha a jogosult nem tesz bejelentést, a kötelezett kérheti a tartási kötelezettség megszüntetését. A megszüntetett házastársi tartási jog később nem éled fel automatikusan. Ha például a jogosult munkába állása miatt a tartási kötelezettséget megszüntették, majd évekkel később ismét rászorulttá válik, nem hivatkozhat egyszerűen a korábbi tartási jog folytatására.
10. Mi történik új házasság vagy élettársi kapcsolat esetén?
Ha a tartásra jogosult volt házastárs új házasságot köt vagy élettársi kapcsolatot létesít, a házastársi tartáshoz való joga megszűnik.
Ennek indoka, hogy az új házasság vagy életközösség új családi és gazdasági közösséget teremt. A korábbi házastárstól már nem várható el annak a tartási szolidaritásnak a fenntartása, amely a korábbi házasságból eredt.
A megszűnéshez valódi élettársi kapcsolat szükséges. Nem elegendő önmagában:
egy alkalmi párkapcsolat;
rendszeres találkozás;
külön lakóhelyen fennálló, gazdasági közösség nélküli kapcsolat;
pusztán a párkapcsolat nyilvános vállalása.
Azt kell vizsgálni, létrejött-e tényleges érzelmi és gazdasági életközösség. Ha a tartásra kötelezett köt új házasságot vagy létesít új élettársi kapcsolatot, ez önmagában nem szünteti meg a korábbi tartási kötelezettségét. Az új kapcsolatból született gyermek tartása vagy a kötelezett teljesítőképességének más lényeges változása ugyanakkor megalapozhatja a tartás összegének módosítását.
11. Visszamenőlegesen követelhető-e házastársi tartás?
Igen, de korlátozott időre.
A tartás főszabály szerint hat hónapra visszamenőleg követelhető. Ennél régebbi időszakra csak akkor lehet igényt érvényesíteni, ha a jogosult alapos ok miatt késlekedett a követelés előterjesztésével.
Alapos ok lehet például, ha:
a jogosult súlyos egészségi állapota miatt nem tudott eljárni;
a kötelezett megtévesztő magatartása miatt bízott az önkéntes teljesítésben;
más, objektív akadály miatt nem tudta időben előterjeszteni az igényét.
A három évnél régebbi időszakra tartási követelés akkor sem érvényesíthető, ha a késedelemnek egyébként alapos oka volt.
A visszamenőleges követelésnél havi bontásban meg kell jelölni:
mely időszakra kér tartást a jogosult;
mekkora összegű rászorultsága állt fenn;
milyen saját jövedelemmel rendelkezett;
a kötelezett milyen teljesítőképességgel bírt;
történt-e részleges önkéntes teljesítés.
12. Hogyan hajtható végre a tartásdíj?
A házastársi tartás akkor hajtható végre közvetlenül, ha azt végrehajtható okirat állapítja meg.
Ilyen lehet különösen:
jogerős bírósági ítélet;
bíróság által jóváhagyott egyezség;
megfelelő tartalmú közjegyzői okirat.
Ha a kötelezett nem fizet, végrehajtás vezethető:
munkabérére és más rendszeres járandóságára;
bankszámlájára;
ingó vagyonára;
ingatlanára;
harmadik személlyel szembeni követelésére.
A végrehajthatóság érdekében az ítéletnek vagy egyezségnek pontosan tartalmaznia kell:
a havi tartásdíj összegét;
a teljesítés kezdő időpontját;
az esedékesség napját;
az esetleges indexálást;
a már fennálló hátralékot;
a teljesítés módját.
Az ügyvéd által ellenjegyzett magánmegállapodás érvényes tartási megállapodás lehet, de önmagában nem feltétlenül biztosít közvetlen végrehajthatóságot. Ha a kötelezett nem teljesít, előbb szükség lehet bírósági marasztalásra. Közjegyzői okirat esetén megfelelő tartalom mellett külön per nélkül is kezdeményezhető végrehajtás.