A házasság felbontása
Magyarországon a házasságot kizárólag bíróság bonthatja fel. A házastársak különköltözése, egymás között aláírt megállapodása vagy az életközösség hosszú ideje tartó megszűnése önmagában nem szünteti meg a házassági köteléket. A felek mindaddig házastársak maradnak, amíg a házasságot felbontó ítélet jogerőre nem emelkedik.
A magyar bontójog nem arra épül, hogy a bíróság megkeresse a házasság megromlásáért „felelős” házastársat. A döntő kérdés az, hogy a házasság teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott-e. A felbontás történhet a házastársak egyező akaratnyilvánítása alapján, de akkor is, ha csak az egyik fél akar elválni.
1. Hogyan lehet elválni Magyarországon?
A házasság felbontásához házassági bontópert kell indítani. A pert az egyik házastárs indítja a másik házastárssal szemben, ezért az eljárásban formálisan akkor is van felperes és alperes, ha a felek minden kérdésben egyetértenek.
A pert keresetlevél benyújtásával kell megindítani az illetékes járásbíróság előtt. Budapesten a kerületi bíróságok járnak el járásbíróságként. A keresetben kérni kell a házasság felbontását, és elő kell adni azokat a körülményeket, amelyekből a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlása megállapítható.
A házasság felbontásának két gyakorlati útja van.
Az egyik a megegyezésen alapuló bontás. Ilyenkor mindkét házastárs végleges, befolyásmentes és egyértelmű akarata a házasság megszüntetésére irányul, és a törvényben meghatározott kapcsolódó kérdéseket is rendezik.
A másik a vitás bontás. Ilyenkor a felek nem értenek egyet a válásban, vagy valamely kapcsolódó kérdésben – például a gyermekkel, a lakással vagy a tartással kapcsolatban – nem tudnak megállapodni. A bíróság ekkor bizonyítást folytat le, majd a házasság megromlásáról és az elé terjesztett járulékos igényekről dönt.
2. Mikor bonthatja fel a bíróság a házasságot?
A bíróság bármelyik házastárs kérelmére felbontja a házasságot, ha az teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott.
A „teljes” megromlás arra utal, hogy a házasélet lényeges személyes, érzelmi, erkölcsi és gazdasági elemei már nem működnek. A „helyrehozhatatlan” jelleg pedig azt fejezi ki, hogy az életközösség helyreállítására reálisan nincs kilátás.
A házasság megromlásának különösen erős jele, ha a házastársi életközösség megszűnt, és annak helyreállítására nincs remény. Nem feltétlenül szükséges azonban, hogy a felek már hosszú ideje külön lakjanak. Egy lakásban élő házastársak között is megszűnhet az életközösség, ha tartósan külön gazdálkodnak, személyes kapcsolatuk megszakadt, és legalább az egyikük véglegesen lezártnak tekinti a házasságot.
A bíróság a házasság felbontásakor a közös kiskorú gyermek érdekét is figyelembe veszi. Ez nem azt jelenti, hogy a gyermek érdekére hivatkozva egy helyrehozhatatlanul megromlott házasságot mesterségesen fenn kell tartani. A követelmény elsősorban arra irányul, hogy a szülők különválásának következményeit a gyermek számára megfelelően rendezzék.
3. Szükséges-e bizonyítani, hogy ki felelős a házasság megromlásáért?
Nem. A magyar bontójog nem vétkességi rendszerre épül. A bíróság nem annak alapján bontja fel a házasságot, hogy melyik házastárs követett el házassági kötelezettségszegést, ki költözött el, kinek lett új kapcsolata, vagy ki kezdeményezte először a válást.
A bíróság feladata elsősorban annak megállapítása, hogy a házasság helyreállíthatatlanul megromlott-e. Ennek során vizsgálhatja a kapcsolat történetét, a különélés körülményeit, az életközösség megszűnését és a felek jövőre vonatkozó szándékát, de nem kell „vétkes” és „vétlen” házastársat kijelölnie.
A házastárs magatartása ettől még más családjogi kérdésekben jelentős lehet. A súlyosan kifogásolható magatartás szerepet kaphat például a házastársi tartás érdemtelenségének megítélésében, a közös lakás használatának rendezésekor vagy a gyermek érdekét érintő döntésekben. Ez azonban nem azonos a váláshoz szükséges vétkesség bizonyításával.
4. Mi a különbség a közös megegyezéses és a vitás válás között?
A „közös megegyezéses válás” nem külön eljárástípus abban az értelemben, hogy ilyenkor ne lenne per. Ebben az esetben is bontóper indul, csak a felek egyező akaratnyilvánítása és megállapodása egyszerűbbé teszi az eljárást.
A megegyezésen alapuló bontáshoz nem elegendő, hogy az alperes kijelenti: „nem ellenzi” a válást vagy „hozzájárul” ahhoz. Mindkét házastársnak kifejezetten, egyértelműen és véglegesen ki kell nyilvánítania, hogy a házasság felbontását akarja. A bíróság személyes meghallgatásuk alapján vizsgálja, hogy ez az akarat őszinte, megfontolt és külső befolyástól mentes-e.
Ha van közös kiskorú gyermek, a feleknek meg kell állapodniuk:
a szülői felügyelet gyakorlásáról;
a gyermek lakóhelyéről;
szükség szerint a kapcsolattartásról;
a gyermektartásról;
a házastársi közös lakás használatáról;
továbbá, ha ilyen igény van, a házastársi tartásról.
Közös szülői felügyelet esetén a kapcsolattartást nem kötelező külön szabályozni, a gyermek lakóhelyét azonban ebben az esetben is meg kell határozni. A megállapodást a bíróságnak jóvá kell hagynia; a gyermekre vonatkozó egyezség csak akkor hagyható jóvá, ha megfelel a gyermek érdekének.
A közös vagyon teljes megosztása nem előfeltétele a megegyezésen alapuló válásnak. A vagyonjogi vita külön perben is rendezhető.
Vitás válásnál nincs teljes megegyezés. Ilyenkor a bíróságnak bizonyítás alapján kell megállapítania a házasság megromlását, és döntenie kell azokról a kapcsolódó kérdésekről, amelyeket valamelyik fél a perben szabályosan elé terjesztett.
5. Mit jelent a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlása?
A fogalom nem egyszerűen azt jelenti, hogy a házastársak veszekednek, elégedetlenek egymással vagy átmeneti párkapcsolati válságba kerültek. Olyan tartós állapot szükséges, amelyben a házassági életközösség lényegi elemei megszűntek, és az együttélés tényleges helyreállítására már nincs ésszerű kilátás.
A bíróság ennek megítélésekor figyelembe veheti többek között:
mennyi ideje élnek külön a felek;
közös háztartást és gazdálkodást folytatnak-e;
fennmaradt-e közöttük személyes és érzelmi közösség;
történt-e érdemi kísérlet a kapcsolat rendezésére;
valamelyikük kialakított-e másik tartós életközösséget;
mindketten véglegesnek tekintik-e a különválást;
van-e tényleges lehetőség a közös élet folytatására.
Az életközösség megszűnése és helyreállításának kilátástalansága a megromlás legtipikusabb bizonyítéka, de a bíróság az ügy összes körülményét együttesen értékeli. A puszta fizikai különlakás önmagában nem minden esetben döntő, ahogyan a közös lakás használata sem bizonyítja automatikusan az életközösség fennmaradását.
6. Ki indíthat válópert?
A házasság felbontása iránti pert kizárólag valamelyik házastárs indíthatja a másik házastárssal szemben. Más személy – például szülő, gyermek, testvér vagy új partner – nem kérheti a házasság felbontását.
A perindítás személyes természetű jog. A cselekvőképességében a perindítás tekintetében részlegesen korlátozott házastárs a törvényes képviselő hozzájárulása nélkül is megindíthatja a pert. Cselekvőképtelen házastárs nevében törvényes képviselője indíthat pert, ehhez azonban gyámhatósági hozzájárulás szükséges.
Az ügyvéd benyújthatja és szerkesztheti a keresetlevelet, valamint képviselheti a felet, de a bontásra irányuló akarat a házastárstól származik. Az ügyvéd nem dönthet helyette arról, hogy kívánja-e a házasság felbontását.
7. Hol kell benyújtani a keresetlevelet?
A házassági bontóperek járásbírósági hatáskörbe tartoznak. Budapesten a megfelelő kerületi bírósághoz kell fordulni.
A kereset főszabály szerint benyújtható az alperes lakóhelye szerint illetékes bírósághoz. Emellett a törvény külön választási lehetőséget biztosít: illetékes az a bíróság is, amelynek területén a házastársak utolsó közös lakóhelye volt.
A felperes tehát rendszerint választhat:
az alperes lakóhelye szerinti bíróság;
vagy az utolsó közös lakóhely szerinti bíróság között.
Ha valamelyik bíróság előtt már folyamatban van ugyanarra a házasságra vonatkozó házassági per, az újabb házassági pert és a hozzákapcsolható kereseteket kizárólag ugyanazon bíróság előtt lehet megindítani.
Nemzetközi ügyben az illetékesség előtt azt is meg kell állapítani, hogy egyáltalán van-e magyar joghatóság. Ez külön kérdés, amelyet az állampolgárság, a szokásos tartózkodási hely és a felek korábbi közös életvitele alapján kell megvizsgálni.
8. Mit kell tartalmaznia a válókeresetnek?
A keresetlevélnek egyértelműen tartalmaznia kell, hogy a felperes kéri a házasság felbontását. Meg kell jelölni az eljáró bíróságot, a feleket, az ismert azonosító és elérhetőségi adatokat, valamint elő kell adni a kérelem alapjául szolgáló lényeges tényeket.
A bontókeresetben fel kell tüntetni különösen:
a házasságkötés helyét és időpontját;
a házasságból származó, életben lévő gyermekek adatait;
a házastársi életközösség kezdetének és befejezésének időpontját;
a házasság megromlásának lényeges körülményeit;
a házasság felbontására irányuló határozott kérelmet;
a kapcsolódó családjogi kérelmeket;
a bizonyítékokat;
az illetékességet megalapozó adatokat.
Az életközösség kezdetét és végét legalább megfelelő pontossággal, rendszerint év és hónap megjelölésével elő kell adni. Ha egy korábbi házassági vagyonjogi perben a bíróság ezt már jogerősen megállapította, a korábbi határozatra kell hivatkozni és azt csatolni kell.
A bontókeresettel összekapcsolható többek között a szülői felügyelet gyakorlására, a kapcsolattartásra, a gyermektartásra, a házastársi tartásra, a közös lakás használatára és a házastársi névviseléstől való eltiltásra vonatkozó kereset.
A teljes házastársi vagyonmegosztási igény viszont főszabály szerint nem kapcsolható a bontóperhez. A házastársi tartás és a közös lakás használata ebből a szempontból kivételt képez.
9. Milyen iratokat kell csatolni a keresethez?
A keresethez csatolni kell azokat az okiratokat, amelyek a házasságra, a gyermekekre, az életközösség időtartamára és a kereseti kérelmekre vonatkozó adatokat igazolják.
Tipikusan szükséges lehet:
a házassági anyakönyvi kivonat;
a közös gyermekek születési anyakönyvi kivonata;
a felek megállapodása, ha egyező akaratnyilvánításon alapuló bontást kérnek;
jövedelmi és kiadási iratok, ha gyermektartás vagy házastársi tartás vitás;
a lakáshasználati jogcímet igazoló okirat;
korábbi bírósági vagy gyámhatósági határozat;
külföldi okirat esetén szükség szerint megfelelő fordítás;
a korábbi vagyonjogi per határozata, ha az életközösség időtartamát már megállapították.
Nem szükséges a házasság teljes történetét dokumentumokkal alátámasztani, ha a felek egyezően és befolyásmentesen kérik a bontást. Vitás eljárásban azonban jelentős lehet az életközösség megszűnését igazoló levelezés, lakcímadat, bérleti szerződés, pénzügyi irat vagy tanúbizonyítás.
10. Mennyi ideig tarthat egy válóper?
A válóper időtartamára nincs olyan általános törvényi határidő, amely alapján minden házasságot meghatározott számú héten vagy hónapon belül fel kellene bontani.
Az eljárás időtartamát alapvetően meghatározza:
a keresetlevél szabályszerűsége;
a kézbesítés gyorsasága;
a felek együttműködése;
van-e közös kiskorú gyermek;
létrejött-e teljes és jóváhagyható megállapodás;
szükséges-e tanú vagy szakértő;
vitás-e a gyermek lakóhelye vagy a szülői felügyelet;
külföldön kell-e iratot kézbesíteni;
előterjesztenek-e fellebbezést.
Teljes körű, világos és a gyermek érdekének megfelelő egyezség esetén az eljárás lényegesen rövidebb lehet. Ha a bíróság az első tárgyaláson minden szükséges kérdést tisztázni tud, az ügy akár egyetlen tárgyaláson érdemben befejezhető.
Vitás ügyben a bizonyítás, a szakértői vizsgálat, a tanúk meghallgatása és az esetleges jogorvoslat jelentősen meghosszabbíthatja az eljárást. Külföldi kézbesítésnél már önmagában az iratok szabályszerű eljuttatása is hosszabb időt vehet igénybe.
11. Hány tárgyalásra lehet szükség?
Nincs előre meghatározott kötelező tárgyalásszám. A bontóperben perfelvételi tárgyalást kell tartani, de az ügy körülményei döntik el, hogy ezen túl szükség van-e további tárgyalásokra.
Egy megfelelően előkészített, teljes megegyezésen alapuló bontás egy tárgyaláson is lezárható lehet. Ehhez szükséges, hogy:
mindkét fél egyértelműen kérje a bontást;
a szükséges megállapodás rendelkezésre álljon;
az egyezség törvényes és végrehajtható legyen;
gyermek esetén megfeleljen a gyermek érdekének;
valamennyi szükséges irat rendelkezésre álljon.
További tárgyalásra lehet szükség, ha hiányos a megállapodás, valamelyik fél megváltoztatja az álláspontját, bizonyítást kell lefolytatni, tanút vagy szakértőt kell meghallgatni, illetve a felek valamely járulékos kérdésben nem tudnak megegyezni.
Különösen a szülői felügyelettel kapcsolatos súlyos viták vezethetnek több tárgyaláshoz, környezettanulmányhoz, szakértői vizsgálathoz vagy a gyermek véleményének megfelelő módon történő megismeréséhez.
12. Szükséges-e mindkét házastársnak személyesen megjelennie?
Főszabály szerint igen. A perfelvételi tárgyaláson mindkét fél személyes megjelenésének kiemelt jelentősége van, és ez a jogi képviselettől független. Az ügyvéd jelenléte nem helyettesíti automatikusan a házastárs személyes meghallgatását.
A bíróság személyesen kíván meggyőződni:
a válási szándék valódiságáról;
annak véglegességéről;
a nyilatkozat befolyásmentességéről;
a házasság megromlásáról;
az egyezség tényleges elfogadásáról.
A személyes meghallgatás csak objektív, megfelelően igazolt okból mellőzhető. Ilyen lehet például az a tartós egészségi állapot vagy más rendkívüli akadály, amely miatt a személyes megjelenés nem várható el. A külföldi tartózkodás önmagában nem jelenti minden esetben azt, hogy a személyes részvétel automatikusan mellőzhető.
A szabályszerű idézés ellenére történő távolmaradásnak eljárási következménye lehet. A felperes mulasztása különösen veszélyes, mert megfelelő feltételek mellett az eljárás megszüntetéséhez vezethet. Az alperes távolmaradása viszont nem biztosít számára vétójogot a válással szemben.
13. Mi történik, ha az egyik fél nem akar elválni?
Az egyik házastárs nem akadályozhatja meg véglegesen a válást pusztán azzal, hogy nem járul hozzá.
Ha csak az egyik fél kéri a házasság felbontását, a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a házasság teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott-e. Ha ezt a bizonyítás eredménye alapján megállapítja, a házasságot a másik fél tiltakozása ellenére is felbontja.
Az ellenkező házastárs álláspontja természetesen a bizonyítás része. Nyilatkozhat arról, hogy szerinte fennmaradt-e az életközösség, van-e lehetőség annak helyreállítására, illetve vitathatja a felperes által előadott tényeket. A bíróság azonban nem kötelezheti a másik házastársat arra, hogy akarata ellenére valódi személyes és érzelmi életközösségben maradjon.
Ha a felperes tartósan és egyértelműen kizárja a házasság folytatását, a felek hosszabb ideje külön élnek, gazdasági és személyes közösségük megszűnt, a másik fél puszta reménye rendszerint nem elegendő a házasság fenntartásához.
14. Elválaszthatja-e a bíróság a feleket megállapodás nélkül?
Igen. A felek megállapodása nem feltétele annak, hogy a bíróság a teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott házasságot felbontsa.
Megállapodás hiányában azonban a per rendszerint hosszabb és összetettebb. A bíróságnak bizonyítást kell lefolytatnia a házasság megromlásáról, és döntenie kell azokról a járulékos kérdésekről, amelyeket a felek a perben elé terjesztettek.
Ha közös kiskorú gyermek van, a bíróságnak megfelelően rendeznie kell különösen:
a szülői felügyelet gyakorlását;
a gyermek lakóhelyét;
a kapcsolattartást;
a gyermektartást.
A bíróság döntésének elsődleges mércéje a gyermek érdeke, nem pedig az, hogy melyik szülő „nyeri meg” a vitát.
A teljes közös vagyon megosztását ugyanakkor a bontóperben főszabály szerint nem kell eldönteni. A házasság felbontható úgy is, hogy a felek között később külön vagyonmegosztási per indul.
15. Mikor emelkedik jogerőre a válást kimondó ítélet?
A házasságot felbontó ítélet akkor válik jogerőssé, amikor rendes fellebbezéssel már nem támadható.
Ez megtörténhet például:
a fellebbezési határidő eredménytelen elteltével;
a fellebbezési jog szabályos lemondásával;
vagy másodfokú döntéssel, ha fellebbezést terjesztettek elő.
A házasság nem az ítélet kihirdetésének napján, hanem a jogerőre emelkedés napján szűnik meg. Ez akkor is így van, ha a felek már évek óta külön élnek, és a bontást mindketten kérik.
Az ítéletnek a házasság felbontására vonatkozó rendelkezése személyállapoti hatályú, ezért mindenkivel szemben érvényesül. A házasságot felbontó ítélet ellen a felbontás kérdésében felülvizsgálatnak és perújításnak nincs helye.
16. Mikortól lehet új házasságot kötni?
Új házasság attól a naptól köthető, amikor a korábbi házasságot felbontó ítélet jogerőre emelkedett.
Az ítélet kihirdetése vagy kézhezvétele önmagában nem minden esetben elegendő. A házasság megszűnését igazolni kell, ezért a gyakorlatban szükség lehet a jogerő igazolására vagy az anyakönyvi állapot megfelelő átvezetésére.
Aki a jogerő beállta előtt kíván újabb házasságot kötni, még házas személynek minősül. A különköltözés, az egymás között aláírt válási megállapodás vagy a folyamatban lévő bontóper nem szünteti meg a fennálló házasságot.
17. Milyen költségei vannak egy válópernek?
A házassági bontóper tételes bírósági illetéke 30 000 forint. A bontóítélet elleni fellebbezés illetéke 15 000 forint.
Az illetéken túl további költségek is felmerülhetnek:
ügyvédi munkadíj;
szakértői díj;
tanúk költsége;
fordítás és tolmácsolás díja;
külföldi kézbesítés költsége;
okiratok beszerzésének díja;
utazási költség;
külön vagyonjogi vagy más kapcsolódó per illetéke.
A szakértői költség különösen gyermekkel kapcsolatos súlyos vitában lehet jelentős. Egyszerű, megegyezésen alapuló válásnál szakértő rendszerint nem szükséges.
A bíróság a perköltség viseléséről az eljárás végén dönt. Családjogi ügyekben a költségviselés nem minden esetben követi mechanikusan azt a modellt, hogy az egyik fél teljes egészében „nyer”, a másik pedig „veszít”. Jelentősége lehet a felek kérelmeinek, együttműködésének és a per alakulásának.
A megfelelő feltételek fennállásakor költségkedvezmény, költségmentesség vagy pártfogó ügyvédi segítség is igénybe vehető.
18. Kötelező-e ügyvédet igénybe venni?
A járásbíróság előtt folyó házassági bontóperben főszabály szerint nem kötelező az ügyvédi képviselet. A fél saját maga is benyújthatja a keresetlevelet, megteheti nyilatkozatait és részt vehet a tárgyaláson.
Az ügyvéd hiánya azonban nem jelenti azt, hogy a bíróság a fél helyett alakítja ki a jogi stratégiát, gyűjti össze a bizonyítékokat vagy fogalmazza meg a kérelmeket. A félnek ügyvéd nélkül is egyértelmű, elbírálható kérelmeket kell előterjesztenie, és be kell tartania az eljárási határidőket.
Ügyvédi közreműködés különösen indokolt lehet, ha:
a másik fél vitatja a válást;
közös kiskorú gyermekkel kapcsolatban nincs megállapodás;
házastársi tartás merül fel;
vitás a közös lakás használata;
bántalmazás vagy fenyegetés történt;
jelentős vagyon vagy közös tartozás van;
valamelyik fél külföldön él;
nemzetközi joghatósági kérdés merül fel;
az egyik fél lényegesen erősebb tárgyalási helyzetben van.
A felek ugyanabban a vitás ügyben nem bízhatják meg ugyanazt az ügyvédet mindkettőjük teljes körű képviseletével, mert érdekeik egymással szemben állhatnak.
19. Hogyan lehet külföldön élő házastárstól elválni?
A külföldi lakóhely önmagában nem akadálya a válásnak. Először azt kell meghatározni, hogy a magyar vagy valamely külföldi állam bírósága rendelkezik-e joghatósággal.
Az Európai Unióban a 2022. augusztus 1-jén vagy azt követően indult eljárásokban a Brüsszel IIb rendelet szabályozza a házassági ügyek joghatóságát. A kapcsolódási pontok között szerepelhet különösen:
a házastársak szokásos tartózkodási helye;
az utolsó közös szokásos tartózkodási hely, ha egyikük még ott él;
az alperes szokásos tartózkodási helye;
közös kérelemnél valamelyik házastárs szokásos tartózkodási helye;
a felperes meghatározott ideje fennálló szokásos tartózkodási helye;
egyes esetekben a felek állampolgársága.
A házassági bontóper joghatósága és a gyermekkel kapcsolatos szülői felelősségi kérdések joghatósága nem feltétlenül esik egybe. Lehetséges, hogy a magyar bíróság felbonthatja a házasságot, de a gyermek szokásos tartózkodási helye miatt a gyermekkel kapcsolatos kérdésekben másik állam bírósága járhat el. A joghatóságot ezért minden egyes kérelemre külön kell vizsgálni.
Az uniós szabályok nem engedik meg, hogy a házastársak egyszerűen tetszőleges ország bíróságát válasszák. A joghatóságnak a rendeletben meghatározott objektív kapcsolódási pontokon kell alapulnia.
Ha a magyar bíróság jár el, a keresetet és a további bírósági iratokat szabályszerűen kézbesíteni kell a külföldön élő házastársnak. Ennek módja és időtartama attól függ, hogy az érintett másik EU-tagállamban vagy harmadik államban él-e.
A külföldön tartózkodó fél személyes meghallgatásának módját is rendezni kell. A bíróság csak megfelelően igazolt objektív ok alapján mellőzheti a személyes megjelenést; egyes esetekben más eljárási megoldás alkalmazása is felmerülhet.
20. Elismerik-e Magyarországon a külföldön kimondott válást?
A külföldi bontóítélet magyarországi elismerése attól függ, hogy melyik állam bírósága hozta a határozatot, mikor indult az eljárás, és milyen nemzetközi vagy uniós szabály alkalmazandó.
Az Európai Unió tagállamai közötti házassági ügyekben a Brüsszel IIb rendelet szabályozza a határozatok elismerését. A rendelet a házasság felbontására, a különválásra és a házasság érvénytelenítésére vonatkozó ügyeket is lefedi. Az elismerés megtagadására csak a rendeletben meghatározott kivételes esetekben kerülhet sor.
Az uniós határozat magyarországi felhasználásához rendszerint szükség lehet:
a hiteles határozatra;
a jogerő igazolására;
a rendelet szerinti tanúsítványra;
szükség esetén megfelelő magyar fordításra;
a magyar anyakönyvi állapot átvezetésére.
Nem uniós államban hozott ítélet esetén az elismerést nemzetközi egyezmény vagy a magyar nemzetközi magánjog szabályai alapján kell megvizsgálni. Jelentősége lehet többek között annak, hogy:
a külföldi bíróság megfelelő joghatósági alapon járt-e el;
az alperes szabályszerűen tudomást szerzett-e az eljárásról;
a határozat jogerős-e;
nem áll-e ellentétben korábbi magyar vagy elismerendő határozattal;
az elismerés nem sérti-e a magyar közrendet.
A külföldi válás ténye és annak magyar anyakönyvi átvezetése nem feltétlenül ugyanaz a jogi lépés. Attól, hogy a házasságot külföldön érvényesen felbontották, a magyar nyilvántartásban még szükség lehet a családi állapot rendezésére. Ez különösen új házasságkötés, névváltoztatás, öröklés vagy más személyállapoti ügy előtt fontos.
Válás közös megegyezéssel
A „közös megegyezéses válás” kifejezést a hétköznapi nyelv használja. Jogilag ilyenkor is házassági bontóper indul, és a házasságot ugyanúgy a bíróság bontja fel. A különbség nem az eljárás létezésében, hanem abban áll, hogy a házastársak egyezően, végleges elhatározással kérik a házasság megszüntetését, és a törvényben meghatározott kapcsolódó kérdéseket is rendezik.
A megegyezés jelentősen egyszerűsítheti az eljárást, de nem teszi a bíróság szerepét pusztán formálissá. A bíróság megvizsgálja, hogy a felek válási akarata valódi és befolyásmentes-e, a megállapodás egyértelmű és végrehajtható-e, közös kiskorú gyermek esetén pedig azt is, hogy az egyezség megfelel-e a gyermek érdekének.
1. Mit jelent a közös megegyezéses válás?
Közös megegyezésen alapuló válásról akkor beszélünk, ha mindkét házastárs saját, végleges és befolyásmentes elhatározásából kéri a házasság felbontását.
Nem elegendő, hogy az egyik fél beadja a keresetet, a másik pedig annyit közöl, hogy „nem ellenzi” a válást. Mindkét félnek egyértelműen ki kell fejeznie, hogy maga is a házasság felbontását kívánja.
A megegyezésen alapuló bontás legfontosabb következménye, hogy a bíróságnak nem kell részletesen feltárnia a házasság megromlásához vezető folyamatot. Nem kell tanúkkal, levelezéssel vagy más bizonyítékokkal rekonstruálni, hogy mikor és miért romlott meg a kapcsolat, feltéve, hogy a felek egyező nyilatkozata valódi, végleges és következetes.
Az eljárás ettől még per marad. Az egyik házastárs felperesként megindítja az eljárást a másik házastárssal szemben, a bíróság tárgyalást tart, személyesen meghallgatja a feleket, jóváhagyja az egyezséget, majd ítélettel felbontja a házasságot.
2. Milyen kérdésekben kell megállapodni a váláshoz?
A szükséges megállapodás tartalma elsősorban attól függ, hogy van-e a házastársaknak közös kiskorú gyermekük.
Ha nincs közös kiskorú gyermek, a feleknek a házasság felbontására irányuló egyező akaratuk mellett a házastársi közös lakás használatát kell rendezniük. Ha valamelyik házastárs házastársi tartást kér, erről is meg kell állapodniuk.
Ha van közös kiskorú gyermek, rendezni kell:
a szülői felügyelet gyakorlását;
a gyermek lakóhelyét;
a gyermektartást;
szükség szerint a kapcsolattartást;
a házastársi közös lakás további használatát;
igény esetén a házastársi tartást.
A kapcsolattartás kérdése attól függ, hogyan kívánják gyakorolni a szülői felügyeletet. Ha az egyik szülő gyakorolja a szülői felügyeletet, a különélő szülő kapcsolattartását rendezni kell. Közös szülői felügyelet esetén a törvény nem minden esetben teszi a megegyezésen alapuló bontás feltételévé a kapcsolattartás részletes szabályozását, de a gyermek mindennapi életének kiszámíthatósága érdekében ilyenkor is célszerű világos rendet kialakítani. A gyermek lakóhelyét és tartását közös szülői felügyelet esetén is meg kell határozni.
A megállapodásnak nemcsak elvi kijelentéseket, hanem ténylegesen végrehajtható rendelkezéseket kell tartalmaznia. Az olyan mondat, hogy „a felek a gyermekről közösen gondoskodnak”, önmagában nem rendezi, hogy hol él a gyermek, hogyan oszlanak meg a költségek, és mikor tartózkodik az egyes szülőknél.
3. Szükséges-e a vagyonmegosztásról is megállapodni?
Nem. A házastársi közös vagyon teljes megosztása nem feltétele a közös megegyezésen alapuló válásnak.
A házasság akkor is felbontható, ha a felek között továbbra is vita van:
az ingatlan tulajdonjogáról;
a vállalkozás vagy üzletrész értékéről;
a bankszámlákon lévő összegekről;
a hitelek viseléséről;
a különvagyoni ráfordításokról;
vagy más vagyoni kérdésről.
A vagyonmegosztást a házastársak rendezhetik külön megállapodásban, illetve ennek hiányában külön házassági vagyonjogi perben.
Fontos azonban elválasztani a teljes vagyonmegosztást a közös lakás használatától. A közös lakás használatát a megegyezéses bontáshoz rendezni kell, még akkor is, ha a lakás tulajdonjogának végleges megosztásáról nem állapodnak meg.
Lehetséges tehát, hogy a felek úgy válnak el, hogy:
az egyikük átmenetileg kizárólagosan használja a közös lakást;
a másik elköltözik;
a tulajdonjog és a pénzügyi elszámolás azonban egy későbbi megállapodás vagy per tárgya marad.
4. Milyen kérdéseket kell rendezni közös gyermek esetén?
A közös kiskorú gyermekkel kapcsolatos megállapodásnak a gyermek mindennapi életét és hosszabb távú helyzetét is rendeznie kell.
A legfontosabb kérdések:
Ki és milyen módon gyakorolja a szülői felügyeletet?
Hol lesz a gyermek lakóhelye?
Hogyan tart kapcsolatot a különélő szülővel?
Ki és milyen összegben járul hozzá a gyermek tartásához?
Hogyan oszlanak meg a rendkívüli kiadások?
Hogyan történik a gyermek átadása és átvétele?
Hogyan döntenek az oktatásról, egészségügyről és más lényeges kérdésekről?
Hogyan kezelik az ünnepeket, iskolai szüneteket és külföldi utazásokat?
A bíróság nem pusztán azt vizsgálja, hogy a szülők aláírták-e a megállapodást. A gyermek érdeke elsődleges. Nem hagyható jóvá olyan egyezség, amely kiszámíthatatlan, végrehajthatatlan, nyilvánvalóan aránytalan vagy a gyermek alapvető szükségleteit nem biztosítja.
A megállapodásnak a gyermek tényleges élethelyzetéhez kell igazodnia. Más szabályozás indokolt egy óvodás gyermeknél, más egy iskolásnál, és ismét más egy olyan serdülőnél, akinek a tanulmányai, közösségi élete és önálló véleménye is jelentős.
5. Hogyan kell szabályozni a szülői felügyeletet?
A szülők megállapodhatnak abban, hogy a szülői felügyeletet:
továbbra is közösen gyakorolják;
vagy az egyik szülő gyakorolja.
A közös szülői felügyelet nem feltétlenül jelent pontosan fele-fele időtartamú gondoskodást. A gyermek élhet túlnyomórészt az egyik szülőnél úgy is, hogy a szülők a lényeges kérdésekben közösen döntenek. Megállapodhatnak váltott gondoskodásban is, amikor a gyermek meghatározott rend szerint felváltva tartózkodik mindkét szülő háztartásában.
Közös szülői felügyelet akkor működőképes, ha a szülők legalább a gyermek lényeges ügyeiben képesek érdemben kommunikálni és együtt dönteni. Az egyezségben célszerű rendezni:
az oktatási intézmény megválasztását;
a gyermek tartós külföldi tartózkodását;
az egészségügyi döntéseket;
a különórákat;
az okmányok kezelését;
az információk egymással való megosztását;
a sürgős helyzetekben követendő eljárást.
Ha a szülői felügyeletet az egyik szülő gyakorolja, ez nem jelenti azt, hogy a másik szülő megszűnik szülő lenni. A különélő szülőt továbbra is megilletik a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekhez kapcsolódó jogok, és terheli a gyermek tartásának kötelezettsége.
A megállapodásban kerülni kell az olyan bizonytalan megfogalmazásokat, mint hogy „a szülők mindenben közösen döntenek”. Érdemes azt is rögzíteni, hogyan járnak el, ha valamely kérdésben nem tudnak megállapodni.
6. Hogyan kell rendezni a gyermek lakóhelyét?
A gyermek lakóhelyét akkor is meg kell határozni, ha a szülők közös szülői felügyeletet gyakorolnak.
A lakóhely meghatározása nem pusztán adminisztratív kérdés. Jelentősége lehet:
a gyermek hivatalos lakcíme;
az óvoda vagy iskola;
az egészségügyi ellátás;
a hatósági illetékesség;
a tartási kötelezettség;
a mindennapi gondozás megszervezése szempontjából.
A megállapodásban egyértelműen meg kell nevezni, hogy a gyermek lakóhelye melyik szülő mindenkori lakóhelyével azonos, vagy konkrét címet kell meghatározni.
Váltott gondoskodásnál is szükséges egy hivatalos lakóhely kijelölése. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gyermek jogilag vagy ténylegesen kizárólag annál a szülőnél él, akinek a lakóhelyét hivatalos lakóhelyként megjelölték.
A lakóhely megválasztásakor a gyermek érdekét kell figyelembe venni, különösen:
a megszokott környezetet;
az iskola vagy óvoda elérhetőségét;
a testvérekkel való kapcsolatot;
a szülők lakóhelye közötti távolságot;
a gyermek életkorát;
a gondozás tényleges rendszerét.
7. Hogyan kell meghatározni a kapcsolattartást?
A kapcsolattartási szabályozásnak világosan és előre kiszámíthatóan kell meghatároznia, mikor és hogyan találkozik a gyermek a különélő szülővel.
Rendezni célszerű:
a rendszeres hétvégi kapcsolattartást;
a hétközi találkozásokat;
az iskolai szüneteket;
a nyári szünet megosztását;
a karácsonyt, húsvétot és más ünnepeket;
a gyermek és a szülők születésnapját;
az átadás és visszaadás helyét, idejét;
az utazás és szállítás költségét;
a telefonos és online kapcsolattartást;
az elmaradt alkalmak pótlását;
a betegség és más akadály kezelését.
Az olyan megállapodás, hogy a különélő szülő „előzetes egyeztetés alapján bármikor” találkozhat a gyermekkel, békés kapcsolat esetén működhet, de végrehajtási szempontból gyenge. Ha később vita alakul ki, nem lesz egyértelmű, hogy mikor kellett volna a kapcsolattartást biztosítani.
A kapcsolattartás elsősorban a gyermek joga. Nem használható a szülők közötti pénzügyi, vagyoni vagy érzelmi vita eszközeként. A gyermektartás elmaradása nem jogosítja fel a gondozó szülőt arra, hogy önkényesen megakadályozza a kapcsolattartást, és a kapcsolattartási vita sem szünteti meg a tartási kötelezettséget.
8. Hogyan kell megállapodni a gyermektartásdíjról?
A megállapodásban a gyermektartásdíjat rendszerint havi, határozott pénzösszegben kell meghatározni.
Rögzíteni kell:
a havi összeget;
a fizetés esedékességét;
a fizetés módját;
a bankszámlaszámot;
a kezdő időpontot;
az esetleges értékkövetést;
a rendkívüli kiadások megosztását.
A tartásdíj összegének meghatározásakor figyelembe kell venni:
a gyermek indokolt szükségleteit;
mindkét szülő jövedelmét és vagyonát;
a szülők más eltartott gyermekeit;
a gyermek saját jövedelmét és vagyonát;
a gyermek után járó ellátásokat;
a természetbeni gondozás értékét;
a gyermek különleges egészségügyi, oktatási vagy sportkiadásait.
A gyermeket ténylegesen gondozó szülő nemcsak pénzzel járul hozzá a tartáshoz. A lakhatás, étkezés, mosás, közlekedés, felügyelet, ügyintézés és a mindennapi gondozás természetbeni hozzájárulásnak minősül.
Közös szülői felügyelet vagy váltott gondoskodás mellett sem automatikus, hogy egyik szülőnek sem kell tartásdíjat fizetnie. Ha a jövedelmi helyzetük vagy a tényleges költségviselésük jelentősen eltér, pénzbeli kiegyenlítés indokolt lehet. A gyermek lakóhelyének és tartásának rendezése közös szülői felügyelet esetén is a megegyezéses bontás feltétele.
A rendkívüli költségeket nem célszerű teljesen meghatározatlanul hagyni. Megállapodhatnak például abban, hogy az előre egyeztetett, a rendszeres tartásdíj körét meghaladó egészségügyi, oktatási vagy táborozási kiadásokat meghatározott arányban viselik.
9. Hogyan rendezhető a közös lakás használata?
A házastársi közös lakás használatáról akkor is meg kell állapodni, ha a lakás kizárólag az egyik házastárs tulajdonában vagy bérletében áll.
A felek megállapodhatnak például abban, hogy:
egyikük kizárólagosan használja tovább a lakást;
meghatározott ideig mindketten használják;
a lakást fizikailag megosztva használják;
egyikük meghatározott időpontig kiköltözik;
a lakást értékesítik, és addig ideiglenes használati rendet alkalmaznak.
A megállapodásban célszerű rendezni:
a kiköltözés határidejét;
a kulcsok átadását;
a személyes tárgyak elszállítását;
a rezsit és közös költséget;
a hiteltörlesztést;
az ingatlan használati díját;
a lakáshasználati jog ellenértékét;
a gyermek lakhatását;
az ingatlan értékesítéséig követendő szabályokat.
A lakáshasználati megállapodás nem feltétlenül változtatja meg a tulajdoni viszonyokat. Ha a felek úgy rendelkeznek, hogy a lakást a válás után kizárólag az egyikük használja, attól a másik tulajdoni hányada még nem szűnik meg.
10. Mikor fogadja el a bíróság a felek egyezségét?
A bíróság akkor hagyja jóvá az egyezséget, ha az:
megfelel a jogszabályoknak;
egyértelmű;
végrehajtható;
valódi és befolyásmentes akaratból született;
közös kiskorú gyermek esetén megfelel a gyermek érdekének.
A bíróság személyesen meghallgatja a feleket, és megvizsgálja, hogy mindketten értik-e a megállapodást és annak következményeit.
Nem megfelelő az egyezség, ha a kötelezettségek teljesítési ideje, összege vagy módja nem állapítható meg belőle. Például a „felek a gyermek költségeit méltányosan megosztják” rendelkezés önmagában nem alkalmas arra, hogy később végrehajtható legyen.
A bíróság a gyermekkel kapcsolatos rendelkezések esetén nem köteles elfogadni a szülők megállapodását pusztán azért, mert mindketten ragaszkodnak hozzá. A szülők rendelkezési szabadságát a gyermek mindenek felett álló érdeke korlátozza.
11. Elutasíthatja-e a bíróság a megállapodást?
Igen. A bíróság megtagadhatja az egyezség jóváhagyását, ha az jogszabályba ütközik, végrehajthatatlan, ellentmondásos vagy a gyermek érdekét sérti.
Ilyen lehet például, ha:
a gyermek tartásáról egyáltalán nem rendelkeznek;
a tartás összege nyilvánvalóan nem fedezi a gyermek szükségleteit;
a kapcsolattartási rend teljesen bizonytalan;
a gyermek lakóhelye nincs meghatározva;
az egyik szülő indokolatlanul minden kapcsolatból ki van zárva;
a megállapodás egyik fél számára teljesíthetetlen;
valamelyik fél nyilvánvalóan nem önként írta alá;
a rendelkezések egymásnak ellentmondanak.
A jóváhagyás megtagadása nem feltétlenül jelenti a bontóper végét. A felek kijavíthatják vagy módosíthatják a megállapodást. Ha nem jutnak megfelelő egyezségre, az ügy vitás bontóperként folytatódhat.
12. Módosítható-e az egyezség a tárgyaláson?
Igen. A felek a tárgyaláson pontosíthatják, kiegészíthetik vagy módosíthatják az előzetesen elkészített megállapodást.
Ez gyakran szükséges, ha a bíróság:
valamely rendelkezést túl általánosnak tart;
a gyermek érdekében részletesebb szabályozást kér;
ellentmondást észlel;
végrehajtási problémát lát;
vagy a felek időközben új megállapodásra jutottak.
A módosításnak mindkét fél valós akaratát kell tükröznie. Nem megfelelő, ha valamelyik fél csak azért fogad el egy jelentős változtatást, mert nyomás alatt áll, nem érti annak tartalmát, vagy attól tart, hogy különben azonnal elveszíti a válás lehetőségét.
A jóváhagyás előtt a felek szabadon változtathatnak az egyezségen. A bíróság által jóváhagyott egyezség után azonban annak módosítása már nem egyszerű szerkesztési kérdés. Egyes rendelkezések – különösen a gyermek tartása, lakóhelye, a kapcsolattartás vagy a szülői felügyelet – lényeges körülményváltozás esetén később is módosíthatók, de ehhez új megállapodás és hatósági vagy bírósági rendezés válhat szükségessé.
13. Lehet-e ügyvédi megállapodással előkészíteni a válást?
Igen. A válást megelőzően ügyvéd közreműködésével részletes megállapodás készíthető.
Az ügyvédi okirat alkalmas arra, hogy a felek még a kereset benyújtása előtt rendezzék:
a gyermekkel kapcsolatos kérdéseket;
a tartásdíjat;
a kapcsolattartást;
a közös lakás használatát;
a házastársi tartást;
szükség esetén külön okiratban a vagyonmegosztást.
Az ügyvédi megállapodás azonban önmagában nem bontja fel a házasságot, és nem helyettesíti a bíróság egyezséget jóváhagyó döntését.
A bíróság előtt a feleknek személyesen is meg kell erősíteniük, hogy a megállapodást továbbra is fenntartják. A bíróság nincs kötve az okirathoz, ha annak valamely része jogellenes vagy a gyermek érdekét sérti.
A jól előkészített megállapodás előnye, hogy a felek a tárgyalás előtt átgondolhatják a részleteket, és nem a bírósági tárgyaláson kell először dönteniük a gyermek, a lakás vagy a pénzügyi kötelezettségek hosszú távú rendezéséről.
14. Szükséges-e ugyanazt az ügyvédet igénybe venni?
Nem. A feleknek nem szükséges ugyanazt az ügyvédet igénybe venniük, és nem is kötelező ügyvédet meghatalmazniuk.
Megegyezéses válásnál gyakori, hogy egy ügyvéd elkészíti a megállapodás tervezetét és a keresetlevelet. Ettől azonban az ügyvéd nem válik automatikusan mindkét fél korlátlan, egymással szembeni képviselőjévé.
A felek jogi érdekei még békés válás esetén sem feltétlenül azonosak. Különösen eltérhet az érdekük:
a tartásdíj összegében;
a gyermekkel töltött időben;
a lakás használatában;
a vagyonmegosztásban;
a hitelek viselésében;
a házastársi tartásban.
Ezért mindkét félnek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a tervezetet saját jogi tanácsadójával ellenőriztesse.
15. Mikor válhat érdekellentétessé a közös képviselet?
Érdekellentét akkor alakul ki, amikor az egyik fél számára kedvező megoldás a másik fél jogi vagy gazdasági helyzetét hátrányosan érinti, és a különbség már nem pusztán technikai.
Tipikus érdekellentét lehet, ha vita támad:
a szülői felügyeletről;
a váltott gondoskodásról;
a tartásdíj összegéről;
a lakás kizárólagos használatáról;
a vagyon értékéről;
a különvagyoni igényekről;
az egyik fél által felvett hitelről;
a vállalkozás vagy üzletrész megosztásáról;
a követeléselengedés terjedelméről.
Az is érdekellentétet teremthet, ha az egyik fél kevésbé tájékozott, gazdaságilag kiszolgáltatott, vagy a gyors válás érdekében olyan kötelezettséget vállalna, amelynek következményeit nem látja át.
Az ügyvéd feladata nem lehet az, hogy az egyik fél érdekeit a másik terhére úgy érvényesítse, hogy közben mindkettőjük képviselőjeként jár el. Amint érdemi érdekellentét alakul ki, a feleknek külön jogi képviseletre lehet szükségük.
16. Mennyi idő alatt fejezhető be egy közös megegyezéses válás?
Nincs minden ügyre érvényes, garantált időtartam. A per gyorsaságát meghatározza:
a bíróság leterheltsége;
a keresetlevél szabályszerűsége;
a kézbesítés;
a megállapodás minősége;
a felek személyes megjelenése;
a gyermekre vonatkozó egyezség megfelelősége.
Megfelelően előkészített ügyben, teljes és jóváhagyható egyezség mellett a házasság akár egyetlen tárgyaláson felbontható. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kereset benyújtásától számított meghatározott néhány napon belül biztosan megszületik az ítélet.
Az eljárás elhúzódhat, ha:
a megállapodás hiányos;
valamelyik fél külföldön él;
a kézbesítés sikertelen;
egyikük nem jelenik meg;
a bíróság további adatokat kér;
vagy valamelyik fél visszavonja a megegyezését.
A házasság csak a bontóítélet jogerőre emelkedésével szűnik meg, ezért az eljárás lezárása és a házasság jogi megszűnése között is lehet időbeli különbség.
17. Mi történik, ha valamelyik fél visszalép a megállapodástól?
A közös megegyezésen alapuló bontáshoz mindkét fél egyező akarata szükséges egészen addig, amíg a bíróság az egyezséget jóvá nem hagyja és a házasság felbontásáról nem dönt.
Ha valamelyik fél a tárgyaláson már nem tartja fenn:
a válásra irányuló egyező nyilatkozatát;
vagy a kapcsolódó megállapodást,
a bíróság nem bonthatja fel a házasságot a közös megegyezés egyszerűsített feltételei szerint.
Ez nem jelenti feltétlenül a per megszűnését. Ha a felperes továbbra is kéri a válást, az eljárás vitás bontóperként folytatódhat. A bíróságnak ekkor bizonyítás alapján kell megállapítania, hogy a házasság teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott-e.
A már aláírt, de bíróság által még jóvá nem hagyott megállapodás egyes részei külön polgári jogi jelentőséggel bírhatnak, de nem válik automatikusan a bírósági egyezséggel azonos hatályúvá.
18. Hogyan hajtható végre a bíróság által jóváhagyott egyezség?
A bíróság által jóváhagyott egyezség a jogerős ítélettel azonos hatályú. Ha valamelyik fél nem teljesíti az abban vállalt kötelezettséget, a másik fél végrehajtást kezdeményezhet, feltéve, hogy a rendelkezés kellően pontos és végrehajtható.
Végrehajtható lehet például:
a tartásdíj fizetése;
meghatározott pénzösszeg teljesítése;
a lakás meghatározott időpontig történő elhagyása;
ingóság kiadása;
más, egyértelműen meghatározott kötelezettség.
A kapcsolattartás végrehajtására külön családjogi és eljárási szabályok vonatkoznak. A cél itt nem pénzbehajtás, hanem a gyermek és a kapcsolattartásra jogosult szülő kapcsolatának tényleges biztosítása.
A végrehajthatóság miatt már a megállapodás megfogalmazásakor pontosan meg kell határozni:
ki a kötelezett;
mit kell teljesítenie;
milyen határidőben;
milyen módon;
milyen feltétel bekövetkezésekor.