Élettársi kapcsolat
Az élettársi kapcsolatot nem az együttélés bejelentése, hanem a felek között ténylegesen kialakult életközösség hozza létre. Emiatt lényegesen eltér a házasságtól és a bejegyzett élettársi kapcsolattól: nincs szükség anyakönyvvezető előtti nyilatkozatra, ugyanakkor a kapcsolat fennállása és kezdő időpontja egy későbbi jogvitában bizonyításra szorulhat.
Az élettársi együttélés önmagában nem eredményez házastársi vagyonközösséget, automatikus öröklési jogot vagy a házastárséval azonos lakáshasználati helyzetet. A hosszú ideig együtt élő, közös háztartást vezető és közös gyermeket nevelő felek jogi helyzete ezért is jelentősen eltérhet attól, amit a mindennapi életben családként megélnek.
1. Mit jelent az élettársi kapcsolat?
Élettársi kapcsolatról akkor beszélhetünk, ha két személy házasságkötés nélkül, közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben él együtt.
A kapcsolat fennállásához tehát nem elegendő önmagában:
az azonos lakcím;
az alkalmi együttélés;
a rendszeres párkapcsolat;
a közös gyermek;
a közös bankszámla;
vagy az, hogy a felek egymást élettársuknak nevezik.
A kapcsolatnak egyszerre kell érzelmi, gazdasági és háztartási közösséget alkotnia. A gazdasági közösség nem követeli meg valamennyi jövedelem teljes összevonását, de a feleknek közös életvitelt kell folytatniuk, költségeiket összehangoltan kell viselniük, és közöttük tartós gazdasági együttműködésnek kell fennállnia.
Élettársi kapcsolat különnemű és azonos nemű személyek között is létrejöhet. Nem állhat fenn azonban olyan személyek között, akik egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri kapcsolatban vannak.
Az élettársi kapcsolat nem pusztán érzelmi viszony, hanem olyan tényhelyzet, amelyhez a jog vagyoni, tartási, lakáshasználati és más következményeket kapcsolhat.
2. Milyen feltételekkel jön létre?
A kapcsolat akkor jön létre, amikor az együttélés valamennyi lényeges eleme ténylegesen kialakul:
közös háztartás;
érzelmi közösség;
gazdasági közösség;
tartós együttélési szándék;
más személlyel fennálló párhuzamos életközösség hiánya.
Az élettársi kapcsolat keletkezéséhez nincs meghatározott minimális időtartam. Nem kell egy, öt vagy tíz évig együtt élni ahhoz, hogy a felek jogilag élettársak legyenek. Az együttélés időtartamának egyes különös jogkövetkezményeknél – például a volt élettárs tartásánál vagy lakáshasználatánál – lehet jelentősége, de magának a kapcsolatnak a létrejöttéhez nincs előírt időhatár.
Nem állhat fenn egyszerre több élettársi életközösség. Az élettársi kapcsolatot kizárja, ha valamelyik fél mással tényleges házassági, bejegyzett élettársi vagy élettársi életközösségben él.
Egy fennálló, de ténylegesen már megszakadt házasság önmagában nem feltétlenül zárja ki egy új élettársi kapcsolat megállapítását. Nem az a döntő, hogy a házasságot jogerősen felbontották-e, hanem az, hogy a korábbi házassági életközösség ténylegesen fennáll-e. Ugyanakkor a kapcsolatok puszta elnevezése helyett mindig a valós életviszonyokat kell vizsgálni.
Az ideiglenes különélés – például munka, tanulmányok, gyógykezelés vagy családi ok miatt – nem feltétlenül szünteti meg a kapcsolatot, ha az érzelmi és gazdasági közösség, valamint a közös élet folytatásának szándéka megmarad.
3. Kell-e bejegyezni az élettársi kapcsolatot?
Nem. Az élettársi kapcsolat bejegyzés nélkül is létrejön, amennyiben a tényleges együttélés törvényi feltételei fennállnak.
A felek kérhetik, hogy a közjegyző az élettársi kapcsolatuk fennállására vonatkozó közös nyilatkozatukat bejegyezze az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásába. A nyilvántartásba vétel célja elsősorban a bizonyítás megkönnyítése.
A bejegyzés:
nem hozza létre az élettársi kapcsolatot;
nem alakítja azt házassággá vagy bejegyzett élettársi kapcsolattá;
nem keletkeztet házastársi vagyonközösséget;
nem teremt automatikus öröklési jogot;
és nem pótolja az életközösség tényleges fennállását.
A kapcsolat akkor is megszűnhet, ha a felek továbbra is szerepelnek a nyilvántartásban. Fordítva: akkor is fennállhat, ha soha nem jegyezték be.
A bejegyzés ugyanakkor komoly bizonyítási előnyt jelenthet. Ha később vita támad az együttélés fennállásáról vagy időtartamáról, a nyilvántartás ellenkező bizonyításig alátámaszthatja a felek korábbi nyilatkozatát.
4. Mi a különbség az élettársi kapcsolat és a házasság között?
A házasság jogi státusz, amely az anyakönyvvezető előtt tett kölcsönös és személyes nyilatkozattal jön létre. Az élettársi kapcsolat ezzel szemben tényhelyzet: a közös élet tényleges kialakulása hozza létre.
A legfontosabb különbségek a következők.
Vagyonjog: házasságban főszabály szerint házastársi vagyonközösség keletkezik. Élettársaknál mindkét fél önálló vagyonszerző marad, és csak az életközösség megszűnésekor követelhető a vagyonszaporulat megosztása.
Öröklés: a házastárs főszabály szerint törvényes örökös, meghatározott feltételek mellett azonban kieshet az öröklésből – különösen akkor, ha az öröklés megnyílásakor a házastársi életközösség már nem állt fenn, és annak helyreállítására sem volt kilátás. A nem bejegyzett élettárs nem törvényes örökös: végrendelet hiányában nem örököl automatikusan.
Névviselés: a házastársak a törvényben meghatározott házassági neveket választhatják. Az élettársi kapcsolat önmagában nem alapoz meg ilyen névviselési jogot.
Apaság: házasságban az anya férjére apasági vélelem vonatkozik. Az egyszerű élettársi kapcsolat önmagában nem teszi automatikusan apává az anya partnerét.
Megszűnés: a házasság felbontásához bírósági eljárás szükséges. Az élettársi kapcsolat akkor szűnik meg, amikor az életközösség ténylegesen és véglegesen megszakad.
Lakáshasználat és tartás: a házastársak védelme szélesebb. A volt élettárs csak külön törvényi feltételek mellett követelhet tartást vagy kérheti a másik kizárólagos jogcímén használt lakás további használatát.
A felek attól még nem kerülnek házastársi jogállásba, hogy húsz vagy harminc éve együtt élnek, közös gyermekük van, vagy mindenki házaspárként tekint rájuk.
5. Mi a különbség az élettársi és a bejegyzett élettársi kapcsolat között?
A két jogintézmény elnevezése hasonló, jogi természetük azonban alapvetően eltér.
A nem bejegyzett, tényleges élettársi kapcsolat azonos vagy különböző nemű személyek között is létrejöhet. Nem szükséges hozzá hatósági aktus, és nem keletkeztet önálló családi jogállást.
A bejegyzett élettársi kapcsolatot kizárólag azonos nemű nagykorú személyek létesíthetik. A kapcsolat az anyakönyvvezető előtt tett személyes és kölcsönös nyilatkozattal jön létre, és a házassághoz hasonló jogi státust eredményez.
A bejegyzett élettársak vagyoni és öröklési helyzetére főszabály szerint a házastársakra irányadó szabályokat kell alkalmazni. Így közöttük eltérő szerződés hiányában vagyonközösség keletkezik, és törvényes örökösi helyzetük is lényegében a házastárséval azonos.
A két kapcsolat között ugyanakkor több lényeges eltérés van. A bejegyzett élettársak:
nem fogadhatnak közösen örökbe gyermeket;
egyikük sem fogadhatja örökbe a másik gyermekét partnerként;
nem viselhetnek házassági nevet a házastársakra vonatkozó szabályok alapján;
kapcsolatuk nem keletkeztet apasági vélelmet;
és kapcsolatuk meghatározott feltételek mellett közjegyző előtt is megszüntethető.
A közjegyző által vezetett Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásába történő felvétel nem azonos a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésével. Az előbbi csak bizonyítási eszköz, az utóbbi önálló családi jogállást keletkeztet.
6. Milyen vagyoni jogok illetik meg az élettársakat?
Az élettársak az együttélés alatt főszabály szerint önálló vagyonszerzők. Mindenki annak a vagyontárgynak lesz a tulajdonosa, amelyet maga megszerez, illetve amelynek tulajdonosaként a szerződésben vagy a közhiteles nyilvántartásban szerepel.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kapcsolat megszűnésekor egyikük sem tarthat igényt a másik vagyonából semmire. Bármelyik volt élettárs követelheti az együttélés alatt keletkezett vagyonszaporulat megosztását.
Az elszámolás során figyelembe vehető:
a munkajövedelemből teljesített hozzájárulás;
az ingatlan vagy más vagyontárgy megszerzéséhez adott pénz;
a hiteltörlesztés;
az értéknövelő beruházás;
a háztartásban végzett munka;
a gyermeknevelés;
a másik fél vállalkozásában végzett munka;
valamint minden más közvetlen vagy közvetett közreműködés.
A vagyoni jogokat elsődlegesen a felek megállapodása határozza meg. Vagyonjogi szerződés hiányában a törvényes elszámolási rendszer érvényesül.
7. Keletkezik-e automatikusan közös vagyon?
Nem. Ez az egyik legfontosabb különbség a házasság és az élettársi kapcsolat között.
Az élettársak együttélésük alatt önálló vagyonszerzők. Ha az egyik fél a saját nevében vásárol ingatlant, autót, üzletrészt vagy más vagyontárgyat, attól a másik fél nem válik automatikusan tulajdonossá. Nem keletkezik általános vélelem arról sem, hogy az együttélés alatt szerzett valamennyi vagyon fele-fele arányban közös.
A kapcsolat megszűnésekor viszont a volt élettárs igényt tarthat az együttélés alatt keletkezett vagyonszaporulat megfelelő részére. Ez nem azonos azzal, mintha minden egyes vagyontárgy már a megszerzés pillanatától közös tulajdon lett volna.
Nem tartozik a megosztandó vagyonszaporulatba az a vagyon, amely házastársak esetén különvagyonnak minősülne. Ilyen lehet különösen:
az együttélés kezdetekor már meglévő vagyon;
az örökölt vagy ajándékba kapott vagyon;
a személyes használatra szolgáló szokásos vagyontárgy;
a különvagyon értékén megszerzett vagyontárgy.
A különvagyoni jelleg bizonyítása azonban különösen akkor válhat nehézzé, ha az eredeti vagyon több átalakuláson ment keresztül, közös pénzzel egészítették ki, vagy közösen fizetett hitellel terhelték meg.
8. Hogyan történik az élettársi vagyon megosztása?
Első lépésként meg kell állapítani:
mikor kezdődött és mikor szűnt meg az élettársi életközösség;
milyen vagyona volt a feleknek az együttélés kezdetén;
milyen vagyont és tartozást szereztek az együttélés alatt;
mely tételek tartoznak a különvagyon körébe;
mekkora vagyonszaporulat keletkezett;
milyen arányban működött közre a két fél a szerzésben.
Az elszámolás nem korlátozódik arra, hogy ki mennyi pénzt utalt át. A háztartási munka, a gyermek gondozása vagy a másik élettárs vállalkozásának rendszeres segítése ugyanúgy gazdasági hozzájárulás lehet.
A volt élettársat a vagyonszaporulatból elsősorban természetbeni részesedés illeti meg. Ha ez nem lehetséges vagy nem célszerű, pénzbeli megváltásra kerülhet sor.
A vagyonmegosztás rendezhető:
peren kívüli megállapodással;
közvetítői eljárásban;
ügyvéd által készített elszámolási szerződéssel;
vagy polgári perben.
Ingatlan tulajdonjogának átruházásához megfelelő írásbeli okirat és ingatlan-nyilvántartási bejegyzés szükséges. A felek szóbeli megállapodása önmagában nem elegendő ahhoz, hogy az ingatlan tulajdonosa megváltozzon.
A vagyonmegosztást célszerű teljeskörűen rendezni. Ha a felek csak egy-egy vagyontárgyról állapodnak meg, de nem tisztázzák, hogy megállapodásuk a teljes vagyonelszámolást lezárja-e, később újabb követelések merülhetnek fel.
9. Mit jelent a közreműködés aránya?
A közreműködés aránya azt mutatja meg, hogy a felek milyen mértékben járultak hozzá az együttélés alatt keletkezett vagyonszaporulathoz.
A hozzájárulás lehet közvetlen, például:
vételár megfizetése;
hitel törlesztése;
építési vagy felújítási költség viselése;
vállalkozási tőke biztosítása.
Lehet azonban közvetett is, például:
a közös háztartás vezetése;
a gyermekek gondozása;
a másik fél munkavégzésének lehetővé tétele;
a másik vállalkozásában ellenszolgáltatás nélkül végzett munka;
idős vagy beteg családtag ápolása;
az otthoni feladatok tartós átvállalása.
Nem helyes tehát automatikusan arra következtetni, hogy az keresett többet, aki nagyobb arányban működött közre a vagyonszerzésben. Előfordulhat, hogy az egyik fél jövedelmet szerzett, míg a másik a közös gyermekekről és a háztartásról gondoskodott, ezzel lehetővé téve a jövedelemszerző tevékenységet.
Ha a közreműködés aránya a bizonyítás alapján nem állapítható meg, azt főszabály szerint egyenlőnek kell tekinteni. Ettől el lehet térni, ha az egyenlő megosztás valamelyik félre nézve méltánytalan vagyoni hátrányt eredményezne.
Az egyenlő arány tehát nem az élettársi kapcsolat induló szabálya, hanem olyan kisegítő megoldás, amely akkor alkalmazható, ha a tényleges arány már nem rekonstruálható.
10. Hogyan bizonyítható az életközösség fennállása?
Az élettársi kapcsolat fennállását annak kell bizonyítania, aki ahhoz jogkövetkezményt kíván kapcsolni.
Bizonyítékként szolgálhat különösen:
közös lakcím vagy tartózkodási hely;
közös tulajdonú vagy bérelt lakás;
közüzemi számlák és közös költségek;
közös bankszámla vagy rendszeres pénzügyi átutalások;
közös hitel;
biztosítási kedvezményezetti megjelölés;
közös gyermek;
közös utazások és családi események;
egymás ápolása, támogatása;
levelezés és elektronikus üzenetek;
családtagok, szomszédok vagy ismerősök tanúvallomása;
az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásának adata.
Egyetlen körülmény sem feltétlenül döntő. Az azonos lakcím például erős bizonyíték lehet, de önmagában nem igazolja az érzelmi és gazdasági közösséget. Ugyanígy a külön lakcím sem zárja ki automatikusan az élettársi kapcsolatot, ha a felek ténylegesen közös életet éltek.
A bíróság az életviszonyok egészét vizsgálja: hogyan szervezték meg a mindennapjaikat, miként viselték költségeiket, hogyan jelentek meg a külvilág előtt, és volt-e tartós közös jövőre irányuló szándékuk.
Külön bizonyítási kérdés lehet az életközösség kezdő és befejező időpontja. Ez közvetlenül meghatározza, mely vagyonszerzések és tartozások kerülnek be az elszámolásba.
11. Hogyan bizonyítható a vagyonszerzéshez való hozzájárulás?
A közreműködés bizonyítására felhasználható:
bankszámlakivonat;
készpénzfelvételi bizonylat;
adásvételi szerződés;
hitelszerződés;
törlesztési kimutatás;
számla és nyugta;
munkabér- vagy adóigazolás;
vállalkozási könyvelés;
felújítási dokumentáció;
elektronikus levelezés;
tanúvallomás;
fénykép;
szakértői értékbecslés.
A készpénzes hozzájárulás bizonyítása rendszerint nehezebb. Önmagában az az állítás, hogy valaki évekkel korábban jelentős összeget adott át, gyakran nem elegendő, különösen akkor, ha az átadás körülményei, forrása és felhasználása nem igazolható.
A háztartási és gyermeknevelési munka természeténél fogva nem számlákkal bizonyítható. Ilyenkor jelentősége lehet a felek munkarendjének, a gyermekek gondozási rendjének, a tanúvallomásoknak, valamint annak, hogy ki milyen feladatokat látott el tartósan.
Vállalkozásban végzett munka esetén vizsgálható például:
ki tartotta a kapcsolatot az ügyfelekkel;
ki végezte az adminisztrációt;
ki működött közre az értékesítésben;
kapott-e ezért munkabért vagy más ellenszolgáltatást;
mennyiben járult hozzá a vállalkozás értékének növekedéséhez.
Minél hosszabb ideig tartott az együttélés, annál fontosabb az iratok rendszerezése, mert a több évtizedes gazdasági események utólagos rekonstruálása jelentős bizonyítási nehézséget okozhat.
12. Kié az együttélés alatt vásárolt ingatlan?
Az ingatlan tulajdonosa főszabály szerint az, akit az ingatlan-nyilvántartás tulajdonosként feltüntet.
Ha mindkét élettárs szerepel tulajdonosként, tulajdoni hányadukat az ingatlan-nyilvántartás tartalmazza. Ha csak az egyikük szerepel, az ingatlan kívülállókkal szemben az ő tulajdonának minősül.
Az élettársi kapcsolat önmagában nem eredményezi, hogy az egyik fél nevére bejegyzett ingatlan fele automatikusan a másiké legyen. A másik élettársat azonban a kapcsolat megszűnésekor vagyonszaporulati, megtérítési vagy – az ügy körülményeitől függően – természetbeni részesedési igény illetheti meg.
Jelentősége lehet annak, hogy:
ki fizette az önerőt;
miből származott az önerő;
ki fizette a hitelt;
milyen arányban viselték a felújításokat;
ki végzett személyesen építési munkát;
volt-e közöttük külön megállapodás;
hogyan alakult a teljes vagyonszaporulat.
Ha például az egyik fél az együttélés előtt meglévő lakását adta el, és annak árából vásárolt új ingatlant, az eredeti vagyon különvagyoni eredete számíthat. Ha viszont az új ingatlan hitelét éveken keresztül mindketten fizették, vagy a másik fél a közös gyermekek gondozásával járult hozzá a szerzéshez, ez a vagyonelszámolásban értékelhető.
Az ingatlan tulajdoni helyzetét nem szabad kizárólag annak alapján megítélni, hogy ki lakott benne vagy kinek a nevén érkeztek a közüzemi számlák.
13. Kié a közösen használt ingóság?
A közös használat önmagában nem tesz egy ingóságot közös tulajdonná.
A tulajdonjog megállapításánál vizsgálni kell:
ki kötötte a vásárlási szerződést;
ki fizette a vételárat;
kinek ajándékozták a tárgyat;
milyen célra szerezték;
volt-e közös tulajdonszerzési szándék;
hogyan kezelték a tárgyat az együttélés alatt.
Egy közösen használt televízió, bútor vagy háztartási gép lehet az egyik fél kizárólagos tulajdona, de lehet közös tulajdon is. A nagyobb értékű tárgyaknál különösen fontos lehet a számla, a bankkártyás fizetés vagy a felek közötti írásbeli kommunikáció.
A személyes használatra kapott ajándék rendszerint annak a tulajdona, akinek ajándékozták. Más megítélés alá eshet az a tárgy, amelyet kifejezetten a közös háztartás részére adtak.
A kapcsolat megszűnésekor a felek megállapodhatnak a tárgyak természetbeni felosztásában. Ha nincs megállapodás, a tulajdonjog és a vagyonszaporulati elszámolás kérdése külön-külön is vizsgálható.
14. Mi történik a közösen felvett hitellel?
A kapcsolat megszűnése nem módosítja automatikusan a bankkal vagy más hitelezővel kötött szerződést.
Ha mindkét élettárs adós vagy adóstárs, a hitelező a szerződés szerint mindkettőjüktől követelheti a teljesítést. Ez akkor is így maradhat, ha a felek egymás között abban állapodnak meg, hogy a továbbiakban csak egyikük fizeti a hitelt.
A belső megállapodás a bankkal szemben csak akkor hatályos, ha ahhoz a bank is hozzájárul, és a kötelezetti változást elfogadja. Enélkül előállhat az a különösen kockázatos helyzet, hogy az egyik fél átadja a másiknak az ingatlanban fennálló tulajdoni hányadát, de a hitelért továbbra is felelős marad.
Ha csak az egyik élettárs kötötte a hitelszerződést, főszabály szerint ő tartozik a hitelezőnek. A másik fél nem válik pusztán az együttélés miatt adóssá. A hitelből finanszírozott vagyontárgy, a törlesztések és a közös gazdasági cél azonban a felek egymás közötti vagyonelszámolásában jelentős lehet.
A rendezés során külön kell kezelni:
az ingatlan vagy más vagyontárgy tulajdonjogát;
a bankkal szembeni tartozást;
a felek egymás közötti elszámolását;
az esetleges jelzálogjogot és egyéb biztosítékokat.
15. Köthetnek-e az élettársak vagyonjogi szerződést?
Igen. Az élettársak az együttélésük idejére szerződéssel rendezhetik egymás közötti vagyoni viszonyaikat.
A szerződésben meghatározhatják például:
mely vagyontárgyak maradnak különvagyonban;
milyen szerzések legyenek közösek;
milyen arányban szereznek tulajdont;
hogyan viselik a közös kiadásokat;
hogyan számolnak el a hitelekkel;
mi történik a vállalkozásokkal;
hogyan kezelik a bankszámlákat és megtakarításokat;
milyen módon osztják meg a vagyont a kapcsolat megszűnésekor;
ki használhatja tovább a közös lakást.
A felek a házastársak között alkalmazható vagyonjogi megoldások közül is választhatnak. Kiköthetnek például vagyonközösséghez hasonló rendszert, vagyonelkülönítést vagy közszerzeményi jellegű elszámolást, és ezeket saját élethelyzetükhöz igazíthatják.
A vagyonjogi szerződés különösen indokolt lehet, ha:
jelentős különvagyonuk van;
egyikük vállalkozást működtet;
ingatlant vásárolnak;
nagyobb hitelt vesznek fel;
korábbi kapcsolatból gyermekük van;
egyikük a másik vállalkozásában dolgozik;
vagy jelentősen eltérő a jövedelmi és vagyoni helyzetük.
A szerződés nem a bizalmatlanság eszköze, hanem annak előzetes tisztázása, hogy egy későbbi elszámolás során milyen szabályokat kell alkalmazni.
16. Milyen formában érvényes az élettársi vagyonjogi szerződés?
Az élettársi vagyonjogi szerződés csak akkor érvényes, ha azt:
közokiratba;
vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba
foglalják.
Egy egyszerű, két tanú előtt aláírt megállapodás nem felel meg ennek a különös alaki követelménynek. A szóbeli megállapodás, az elektronikus üzenetváltás vagy a felek között kialakult gyakorlat sem pótolja a szükséges formát.
A szerződés harmadik személyekkel – például hitelezőkkel – szemben akkor hatályos, ha:
bejegyezték a Házassági és Élettársi Vagyonjogi Szerződések Országos Nyilvántartásába; vagy
bizonyítható, hogy a harmadik személy a szerződés fennállásáról és tartalmáról tudott vagy tudnia kellett.
A nyilvántartási bejegyzés nem a szerződés érvényességének, hanem főként a harmadik személyekkel szembeni hatályának és bizonyíthatóságának szempontjából jelentős.
17. Örököl-e automatikusan az élettárs?
Nem. A nem bejegyzett élettárs nem törvényes örökös.
Ez akkor is így van, ha:
a kapcsolat több évtizedig tartott;
a felek közös háztartásban éltek;
közös gyermekük van;
az élettárs ápolta az örökhagyót;
vagy a lakást együtt szerezték és használták.
Végrendelet hiányában az örökhagyó gyermekei, házastársa, szülei vagy további törvényes örökösei örökölhetnek, miközben az élettárs sem tulajdoni hányadot, sem automatikus lakáshasználati jogot nem kap.
Az élettárs öröklési helyzete rendezhető például:
végrendelettel;
öröklési szerződéssel;
halál esetére szóló ajándékozással;
életbiztosítási kedvezményezetti megjelöléssel;
közös tulajdon megfelelő kialakításával.
Az élettárs saját tulajdoni vagy vagyonelszámolási igénye nem azonos az örökléssel. Ha bizonyítható, hogy a hagyatékban szereplő vagyontárgyhoz ő is hozzájárult, vagy a megszűnt életközösség alapján vagyonszaporulati igénye áll fenn, ezt az örökösökkel, illetve a hagyatékkal szemben érvényesítheti. Csak az ezen igények levonása után fennmaradó vagyon képezi ténylegesen az örökséget.
18. Jogosult-e az élettárs özvegyi nyugdíjra?
Az élettárs meghatározott társadalombiztosítási feltételek teljesülése esetén jogosult lehet özvegyi nyugdíjra. Ez azonban nem automatikus következménye a polgári jogi élettársi kapcsolatnak, és nem a Polgári Törvénykönyv szabályai alapján dől el.
Az igény elbírálásánál különösen fontos az élettársi életközösség tényleges fennállásának és időtartamának bizonyítása. Erre szolgálhat:
az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása;
közös lakcím;
közös háztartási és gazdasági iratok;
tanúvallomás;
közös gyermek;
közös vagyon és költségviselés;
más, az együttélést igazoló bizonyíték.
A nyilvántartás hiánya nem zárja ki a jogosultságot, de megnehezítheti a bizonyítást.
Az sem jelenti automatikusan az igény elutasítását, ha az elhunyt jogilag még házasságban állt mással. A döntő az lehet, hogy fennállt-e még a házassági életközösség, vagy az már korábban megszűnt, és az elhunyt ténylegesen az igénylővel élt élettársi kapcsolatban.
A pontos jogosultsági időtartamot, a közös gyermekhez, együttéléshez és más körülményekhez kapcsolódó feltételeket mindig a nyugdíjjogi szabályok alapján kell külön megvizsgálni.
19. Milyen lakáshasználati jogai lehetnek az élettársnak?
Elsőként azt kell tisztázni, hogy a lakást milyen jogcímen használták:
mindketten tulajdonosok;
mindketten bérlők;
csak az egyikük tulajdonos;
csak az egyikük bérlő vagy haszonélvező;
esetleg egyiküknek sincs önálló jogcíme.
Ha mindkét fél tulajdonos vagy bérlő, a kapcsolat megszűnése önmagában nem szünteti meg egyikük jogát sem. A közös tulajdon vagy közös bérleti jog rendezéséről meg kell állapodni, illetve vita esetén bírósági döntés kérhető.
Ha a lakás kizárólag az egyik élettárs tulajdona, bérlete vagy haszonélvezete alapján volt használható, a másik élettárs használati joga főszabály szerint az életközösség megszűnésével megszűnik.
A bíróság kivételesen feljogosíthatja a jogcímmel nem rendelkező volt élettársat a lakás további, osztott vagy egyes esetekben kizárólagos használatára. Ennek különösen akkor lehet helye, ha:
az élettársi kapcsolat legalább egy évig fennállt;
a kapcsolatból közös gyermek született;
a gyermek lakhatása másként nem biztosítható megfelelően;
és a volt élettársnak nincs más beköltözhető vagy egyoldalú nyilatkozatával beköltözhetővé tehető lakása.
Közös gyermek hiányában a jogcímmel nem rendelkező volt élettárs a különös élettársi lakáshasználati szabály alapján hosszú együttélés után sem követelheti automatikusan a másik lakásának további használatát.
A felek ettől függetlenül megállapodhatnak abban, hogy egyikük meghatározott ideig vagy feltételekkel tovább használhatja a lakást. A megállapodásban célszerű rendezni a költségviselést, a kiköltözési határidőt, a használat terjedelmét és az esetleges ellenértéket.
20. Hogyan rendezhető az élettársi kapcsolat megszűnése?
A nem bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetéséhez nem szükséges bírósági vagy hatósági határozat. A kapcsolat akkor ér véget, amikor a közös háztartási, érzelmi és gazdasági életközösség véglegesen megszakad.
A megszűnés időpontja azonban komoly jogi jelentőséggel bír, ezért azt célszerű írásban rögzíteni.
A rendezésnek ki kell terjednie különösen:
a vagyonszaporulat megosztására;
az ingatlanok tulajdonára;
a közös tulajdon megszüntetésére;
a hitelek és más tartozások viselésére;
a közösen használt ingóságokra;
a bankszámlákra és megtakarításokra;
a közös lakás további használatára;
a közös gyermek lakóhelyére;
a szülői felügyeletre;
a kapcsolattartásra;
a gyermektartásra;
szükség esetén a volt élettárs tartására.
A felek vagyonelszámolási megállapodást köthetnek. Ingatlan tulajdonjogának átruházása, vagyonjogi szerződés módosítása vagy más alakszerű ügylet esetén ügyvédi közreműködés szükséges.
Ha nincs teljes megállapodás, több külön jogvita is indulhat. A vagyonszaporulat megosztása polgári vagyonjogi per tárgya lehet, míg a gyermekkel kapcsolatos kérdések családjogi eljárásban rendezhetők.
A kapcsolat lezárásakor nem elegendő pusztán abban megállapodni, hogy „mindenki viszi, ami az övé”. Pontosan meg kell határozni, milyen vagyontárgyakról, tartozásokról és igényekről mondanak le a felek, illetve mely kötelezettségek maradnak fenn.