Családjogi egyezségek
A családjogi egyezség nem pusztán annak rögzítése, hogy a felek valamiben „megegyeztek”. A jól elkészített megállapodásnak jogilag érvényesnek, tartalmilag egyértelműnek, a gyermek érdekével összeegyeztethetőnek és – ahol erre szükség van – végrehajthatónak is kell lennie.
Három szintet érdemes elkülöníteni:
Peren kívüli magánmegállapodás, amely a felek között szerződésként hatályos, de megszegése esetén nem feltétlenül indítható azonnal végrehajtás.
Bíróság által jóváhagyott egyezség, amelynek ugyanaz a hatálya, mint a jogerős ítéletnek.
Végrehajtható közjegyzői okirat, amely megfelelő tartalom esetén külön per nélkül végrehajtási eljárás alapja lehet.
Az egyezség formája tehát nem technikai részlet. Meghatározza, hogy a megállapodás milyen joghatást vált ki, szükséges-e hozzá bírósági vagy más hatósági jóváhagyás, és mit lehet tenni akkor, ha valamelyik fél később nem teljesít.
1. Milyen családjogi kérdések rendezhetők egyezséggel?
Egyezséggel rendezhető a családjogi viták jelentős része, különösen:
a szülői felügyelet gyakorlása;
a gyermek lakóhelye;
a váltott gondoskodás rendje;
a kapcsolattartás;
a gyermektartásdíj;
a gyermek rendkívüli kiadásainak viselése;
a házastársi tartás;
a közös lakás használata;
a házastársi közös vagyon megosztása;
az ingatlan, gépjármű, bankszámla, üzletrész és más vagyontárgyak sorsa;
a közös hitelek és más tartozások belső viselése;
az ingóságok, személyes tárgyak és iratok átadása;
a perköltségek és az egyezségkötéssel összefüggő költségek viselése.
Egyezség köthető a jogvita egészére vagy csak annak egy részére. A felek például megállapodhatnak a gyermekkel kapcsolatos kérdésekben, miközben a vagyonmegosztási vita tovább folyik. A már folyamatban lévő perben a bíróság a részleges egyezséget is jóváhagyhatja, a rendezetlen kérdésekben pedig folytatja az eljárást.
Nem rendezhető azonban egyszerű magánszerződéssel minden családjogi kérdés. A házasságot kizárólag bíróság bonthatja fel. A származási, örökbefogadási és más személyi állapotot érintő kérdésekben a felek rendelkezési joga korlátozott: a jogállást nem alakíthatják át pusztán egymás közötti megállapodással.
A gyermek jogairól a szülők sem mondhatnak le korlátlanul. Nem érvényes például az a kikötés, amely szerint az egyik szülő a jövőben semmilyen körülmények között nem kérhet tartásdíjat, ha ezzel a gyermek megfelelő tartása kerülne veszélybe. A gyermekkel kapcsolatos egyezség jóváhagyásánál a bíróságot nemcsak a szülők akarata, hanem elsősorban a gyermek érdeke köti.
2. Mikor érdemes peren kívül megállapodni?
A peren kívüli megállapodás különösen akkor lehet célszerű, ha a felek legalább az alapvető tényekben egyetértenek, képesek egymással érdemben kommunikálni, és nincs olyan jelentős hatalmi egyenlőtlenség, amely az egyik fél szabad döntését kizárná.
Előnye lehet, hogy:
gyorsabban kialakítható, mint egy teljes peres eljárás;
a felek saját élethelyzetükhöz igazíthatják a részleteket;
csökkentheti az ügyvédi, szakértői és eljárási költségeket;
kevesebb személyes adat és családi konfliktus kerül bíróság elé;
a szülők együttműködését kevésbé terheli meg;
gyermekes ügyben kiszámíthatóbb átmenetet biztosíthat;
a per csak a valóban vitás kérdésekre korlátozható.
Nem célszerű azonban mindenáron egyezséget erőltetni. Különös óvatosság indokolt családon belüli erőszak, fenyegetés, gazdasági függés, manipuláció, súlyos információs különbség, eltitkolt vagyon vagy kiszámíthatatlan magatartás esetén. Az ilyen helyzetben létrejött „megegyezés” nem feltétlenül valódi kompromisszum, hanem az egyik fél kényszerhelyzetének eredménye lehet.
Vagyonjogi ügyben a megállapodás előtt célszerű legalább alapvető pénzügyi átvilágítást végezni. Ismeretlen bankszámlák, társasági részesedések, hitelek vagy ingatlanterhek mellett nem lehet megalapozottan eldönteni, hogy az ajánlott vagyonmegosztás kiegyensúlyozott-e.
A gyermekkel kapcsolatos egyezségnél nem az a legfontosabb, hogy a szülők egymással szemben azonos értékű engedményeket tegyenek. A mérce az, hogy a kialakított rend működőképes, biztonságos és a gyermek életkorához, kötődéseihez, iskolájához és napi szükségleteihez igazodó legyen.
3. Hogyan történik a családjogi egyezség előkészítése?
Az előkészítés első lépése annak elkülönítése, hogy mi az, amiben a felek már egyetértenek, mi az, amiben további adat szükséges, és mely kérdésekben áll fenn tényleges jogvita.
Célszerű külön kérdéslistát készíteni:
gyermekkel kapcsolatos kérdések;
lakhatás;
tartás;
ingatlanok és ingóságok;
hitelek és tartozások;
vállalkozások és részesedések;
adó- és illetékkövetkezmények;
teljesítési határidők;
biztosítékok;
végrehajthatóság.
A vagyoni egyezséghez össze kell gyűjteni többek között a tulajdoni lapokat, adásvételi és hitelszerződéseket, banki kimutatásokat, gépjármű- és társasági iratokat, biztosításokat, értékbecsléseket, valamint a különvagyoni eredetet alátámasztó dokumentumokat.
Gyermekes ügyben fel kell térképezni:
a gyermek jelenlegi életvitelét;
a szülők tényleges gondozási részvételét;
az iskolai és óvodai rendet;
az egészségügyi szükségleteket;
a távolságokat és közlekedést;
a szülők munkaidejét;
az ünnepek és szünetek rendszerét;
a gyermek rendszeres és rendkívüli költségeit.
A tárgyalást gyakran segíti egy rövid, még nem aláírandó kérdésjegyzék vagy egyezségi vázlat. Ebben külön jelölhető:
elfogadott kérdés;
elvben elfogadott, szövegezés alatt álló kérdés;
további adatra váró kérdés;
vitatott kérdés;
bírósági döntést igénylő kérdés.
A végleges okiratot csak akkor célszerű elkészíteni, amikor már ismert, milyen forma szükséges hozzá. A közös vagyon megosztásáról szóló szerződést például főszabály szerint közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. Enélkül a szerződés nem felel meg a törvényi alaki követelményeknek.
4. Mit kell tartalmaznia egy válási egyezségnek?
A válási egyezség tartalma attól függ, van-e közös kiskorú gyermek, és a szülők miként kívánják gyakorolni a szülői felügyeletet.
Közös kiskorú gyermek esetén rendezni kell különösen:
a szülői felügyelet gyakorlását;
a gyermek lakóhelyét;
a gyermektartást;
szükség esetén a kapcsolattartást;
a közös lakás használatát;
házastársi tartás iránti igény esetén annak feltételeit.
Közös szülői felügyelet mellett is pontosan meg kell határozni a gyermek lakóhelyét. Amennyiben az egyik szülő gyakorolja a szülői felügyeletet, a különélő szülővel való kapcsolattartást is rendezni kell. A megállapodásnak konkrétnak és végrehajthatónak kell lennie; a bíróság nem hagyhat jóvá bizonytalan, teljesíthetetlen vagy határidő nélküli kötelezettségeket.
A gyermekkel kapcsolatos alapvető rendelkezéseken túl érdemes kitérni:
a gyermek átadásának helyére és módjára;
a szünetek és ünnepek megosztására;
a külföldi utazásra;
az okmányok átadására;
az iskolai és egészségügyi tájékoztatásra;
a rendkívüli kiadások megosztására;
a szülők közötti kommunikáció módjára;
az elmaradt kapcsolattartás pótlására;
a gyermek betegsége esetén követendő eljárásra.
A házastársi közös vagyon teljes megosztása nem feltétele a házasság felbontásának. Az külön szerződésben vagy külön perben is rendezhető. Gyakran előnyösebb is külön okiratot készíteni, mert a vagyonmegosztás ingatlan-nyilvántartási, banki, adózási és végrehajtási rendelkezései lényegesen részletesebbek lehetnek a bontóperben szükséges egyezségnél.
A válási egyezség végén egyértelműen rögzíteni kell, hogy mely kérdések tekinthetők véglegesen rendezettnek, és maradt-e a felek között további igény.
5. Hogyan kell pontosan szabályozni a kapcsolattartást?
A kapcsolattartás szabályozásánál kerülni kell az olyan általános fordulatokat, mint hogy „a felek előzetes egyeztetés alapján”, „bármikor”, vagy „a gyermek igényei szerint” biztosítják a találkozást. Ezek kiegészítő rugalmassági szabályként működhetnek, önmagukban azonban nem adnak végrehajtható rendszert.
A megállapodásban célszerű külön meghatározni:
a rendszeres hétköznapi és hétvégi kapcsolattartást;
a kezdő és befejező időpontot;
az átadás és visszaadás pontos helyét;
azt, hogy ki szállítja a gyermeket;
az iskolai és óvodai átadás szabályait;
a tanítási szünetek megosztását;
a karácsony, húsvét, születésnap és más ünnepek rendjét;
a nyári kapcsolattartás időtartamát;
a telefonos és online kapcsolattartást;
a külföldre utazás feltételeit;
az előzetes értesítés határidejét;
az elmaradás és a pótlás szabályait.
A rugalmas együttműködés lehetőségét meg lehet hagyni, de szükség van egy alkalmazható alapértelmezett rendre arra az esetre, ha a szülők valamelyik időpontban nem tudnak külön megállapodni.
Például megfelelőbb az a rendelkezés, hogy:
A különélő szülő minden páros héten pénteken az iskolai foglalkozás befejezésétől vasárnap 18 óráig jogosult kapcsolattartásra. Tanítási nap hiányában a gyermek átadására pénteken 16 órakor, a gondozó szülő lakóhelyén kerül sor.
mint az, hogy:
A kapcsolattartás a felek mindenkori megegyezése szerint történik.
A szabályozásnak ugyanakkor nem kell minden váratlan élethelyzetet mereven kezelnie. Célszerű lehet együttműködési, értesítési és cserelehetőséget biztosító rendelkezéseket is beépíteni, de úgy, hogy ezek ne tegyék bizonytalanná az alapvető kapcsolattartási rendet.
6. Hogyan kell rendezni a tartásdíj indexálását?
A tartásdíj összegének hosszabb időre történő meghatározásánál számolni kell a pénz értékének változásával. Indexálás nélkül a korábban megfelelő összeg néhány év alatt jelentősen veszíthet reálértékéből.
Az indexálási rendelkezésben meg kell határozni:
a kiinduló havi összeget;
az első emelés időpontját;
az alkalmazandó mutatót;
a számítás módját;
a kerekítés szabályát;
azt, hogy negatív index esetén csökkenhet-e az összeg;
az emeléshez szükséges-e külön értesítés;
mikortól válik esedékessé az emelt összeg.
A tartásdíj éves emelése a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett, előző évre vonatkozó éves átlagos fogyasztóiár-index növekedéséhez köthető. A szabályozásban jellemzően február 1-jei fordulónap alkalmazható, amikor már ismert az előző év hivatalos indexe.
Egy egyértelmű kikötés például meghatározhatja, hogy a havi tartásdíj minden év február 1-jétől, első alkalommal egy konkrét évben, automatikusan emelkedik az előző naptári év éves átlagos fogyasztóiár-indexének növekedésével, egész száz forintra kerekítve.
Érdemes külön kezelni:
a rendszeres havi tartásdíjat;
a gyermek rendkívüli kiadásait;
az előre nem látható egészségügyi költségeket;
az iskolakezdés, tábor, különóra vagy külföldi tanulmányút költségét.
A „minden rendkívüli költséget fele-fele arányban viselnek” kikötés gyakran újabb vitát szül. Pontosítani kell, mi minősül rendkívüli kiadásnak, szükséges-e hozzá előzetes egyetértés, milyen határidőn belül kell elszámolni, és milyen bizonylatot kell bemutatni.
7. Hogyan rendezhető a közös ingatlan sorsa?
A közös ingatlan rendezésének több lehetséges módja van:
az ingatlan értékesítése és a vételár megosztása;
az egyik fél tulajdoni hányadának megváltása;
az ingatlan természetbeni megosztása, ha műszakilag és jogilag lehetséges;
a közös tulajdon átmeneti fenntartása;
kizárólagos vagy megosztott használat;
használati díj vagy költségviselés rendezése;
haszonélvezeti vagy más használati jog alapítása.
Megváltás esetén meg kell határozni:
az ingatlan pontos ingatlan-nyilvántartási adatait;
a tulajdoni arányokat;
az elfogadott forgalmi értéket;
a megváltási árat;
a fizetési határidőt és módot;
az esetleges részletfizetést;
a tulajdonjog-bejegyzési engedély kiadásának feltételeit;
a birtokbaadás időpontját;
az ingatlan terheit;
a hitel rendezését;
a közüzemi díjak és közös költség elszámolását;
az ingatlan-nyilvántartási eljárás költségeit.
Értékesítés esetén célszerű előre szabályozni:
melyik ingatlanközvetítő járhat el;
milyen induló áron kerül piacra az ingatlan;
milyen időközönként csökkenthető az ár;
milyen ajánlatot kötelesek elfogadni a felek;
ki mutatja meg az ingatlant;
ki viseli az értékesítés költségeit;
hogyan történik a hitel és a terhek kiegyenlítése;
milyen sorrendben osztják fel a nettó vételárat.
A házastársi közös vagyon szerződéses megosztása főszabály szerint csak közokiratban vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban érvényes. Az ingatlan tulajdonjogának átvezetéséhez ezen felül az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas okirat tartalmi követelményeit is teljesíteni kell.
A lakáshasználat és a tulajdonjog nem azonos kérdés. Az egyik fél akkor is lehet jogosult átmenetileg az ingatlan használatára, ha a tulajdonjog megosztása vagy átruházása még nem történt meg.
8. Hogyan szabályozható a közös hitel fizetése?
A felek egymás között megállapodhatnak abban, hogy a közös hitelt a jövőben melyikük és milyen arányban fizeti. Ez a megállapodás azonban önmagában nem módosítja a bankkal kötött hitelszerződést.
Ha mindkét fél adós vagy adóstárs, a bankkal szemben mindketten kötelezettek maradhatnak akkor is, ha az egyezség szerint csak egyikük fizeti a törlesztőrészleteket. A bank az adósok belső megállapodásában nem vett részt, ezért az csak a bank kifejezett hozzájárulásával eredményezhet adóskivonást vagy tartozásátvállalást.
Az egyezségben ezért külön kell választani:
A bankkal szembeni külső felelősséget, amelyet a hitelszerződés és a bank jóváhagyott módosítása határoz meg.
A felek egymás közötti belső elszámolását, amely meghatározza, végső soron kit terhel a fizetés.
Rögzíteni kell többek között:
a hitelszerződés azonosító adatait;
a fennálló tőketartozást;
a havi törlesztőrészlet viselését;
a kamat- és díjváltozás kezelését;
az előtörlesztés szabályait;
a biztosítások díját;
a banki szerződésmódosítás határidejét;
azt, mi történik, ha a bank nem járul hozzá az adóskivonáshoz;
a megtérítési kötelezettséget, ha a bank a másik féltől hajt be;
az ingatlan értékesítésének vagy refinanszírozásának tartalékmegoldását.
Nem elegendő azt írni, hogy „a hitelt a férj fizeti”. A megállapodásnak arra az esetre is választ kell adnia, ha a férj nem fizet, a bank a másik féltől követel, a törlesztőrészlet emelkedik, vagy a bank az adóskivonást elutasítja.
9. Hogyan kerülhetők el a későbbi értelmezési viták?
Az értelmezési viták leggyakoribb oka nem a rosszhiszeműség, hanem a pontatlan szövegezés. A „szokásos költségek”, „ésszerű határidő”, „szükség szerint”, „rendszeresen”, „előzetes egyeztetés alapján” és hasonló kifejezések mögött a felek gyakran eltérő tartalmat értenek.
A megállapodás akkor kellően pontos, ha meghatározza:
ki köteles teljesíteni;
kinek;
mit;
milyen összegben vagy mennyiségben;
mikor;
hol;
milyen módon;
milyen feltétellel;
milyen bizonylat ellenében;
mi történik késedelem vagy meghiúsulás esetén.
Összegszerű kötelezettségnél szükséges lehet a bankszámlaszám, a közlemény, a teljesítés napjának meghatározása és az indexálási képlet. Ingatlanátadásnál a kulcsok, birtokbaadási jegyzőkönyv, mérőóraállások és közüzemi átírás határideje is jelentős.
Több lehetséges helyzet esetén érdemes sorrendet felállítani. Például:
a felek először közösen megkísérlik a hitel refinanszírozását;
ha a bank meghatározott határidőig nem járul hozzá, az ingatlant értékesítésre meghirdetik;
ha meghatározott időn belül nincs vevő, az irányár előre meghatározott módon csökkenthető.
A megállapodásba célszerű olyan értesítési szabályt is beépíteni, amely meghatározza az elfogadott kommunikációs csatornát, az értesítés kézbesítettnek tekintett időpontját és a kapcsolattartási adatok változásának bejelentését.
A túlzott részletezés ugyanakkor ronthatja is a használhatóságot. A cél nem minden elképzelhető élethelyzet felsorolása, hanem egy világos főszabály, megfelelő kivételek és működő tartalékmechanizmus kialakítása.
10. Mikor szükséges közjegyzői okirat?
Közjegyzői okirat akkor lehet különösen indokolt, ha a felek azt kívánják, hogy egy pontosan meghatározott kötelezettség megszegése esetén ne kelljen előbb külön pert indítani.
Ilyen kötelezettség lehet például:
meghatározott pénzösszeg megfizetése;
részletekben teljesítendő megváltási ár;
ingatlan meghatározott időpontban történő kiürítése;
ingóságok vagy iratok átadása;
meghatározott tartozás elismerése.
A közvetlen végrehajthatósághoz a közjegyzői okiratnak pontosan tartalmaznia kell a kötelezett és a jogosult személyét, a kötelezettség jogcímét, tárgyát, összegét, teljesítési módját és határidejét. A puszta aláírás-hitelesítés nem azonos a végrehajtható közjegyzői okiratba foglalással.
A közjegyzői okirat közvetlen záradékolása lehetővé teheti, hogy a jogosult a nemteljesítés után per nélkül kezdeményezzen végrehajtást.
Közjegyzői okirat nem minden esetben szükséges, és nem helyettesíti:
a váláshoz szükséges bírósági döntést;
a gyermek érdekét vizsgáló bírósági jóváhagyást;
az ingatlan-nyilvántartási bejegyzést;
a bank hozzájárulását az adóskivonáshoz;
a törvény által megkövetelt más hatósági eljárást.
Házastársi tartás egyszeri vagyontárggyal vagy pénzösszeggel történő rendezésénél közokirati vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokirati forma szükséges. Az okiratban egyértelműen el kell különíteni a tartás jogcímén adott juttatást a vagyonmegosztás más tételeitől.
11. Mikor szükséges bírósági jóváhagyás?
Bírósági jóváhagyás szükséges ahhoz, hogy a folyamatban lévő perben kötött egyezség ítélettel azonos hatályt kapjon. A bíróság csak akkor hagyja jóvá az egyezséget, ha az megfelel a jogszabályoknak. Ellenkező esetben a jóváhagyást megtagadja, és az eljárást folytatja.
Különösen jelentős a jóváhagyás:
közös megegyezésen alapuló bontóperben;
szülői felügyelettel kapcsolatos perben;
kapcsolattartási vitában;
gyermektartásdíj rendezésénél;
gyermek lakóhelyének meghatározásánál.
Gyermeket érintő egyezségnél a bíróság nem pusztán azt ellenőrzi, hogy mindkét szülő aláírta-e a megállapodást. Vizsgálnia kell azt is, hogy az egyezség megfelel-e a gyermek érdekének, teljesíthető-e, és nem sérti-e a gyermek törvényes jogait.
A közvetítői eljárásban létrejött megállapodás sem válik automatikusan bírói egyezséggé. A folyamatban lévő per szünetelése alatt benyújtható jóváhagyásra, és a bíróság ekkor is megvizsgálja a jogszerűségét.
A tisztán vagyonjogi megállapodás sok esetben bírósági jóváhagyás nélkül is érvényes lehet, ha megfelel a rá irányadó alaki követelményeknek. Ilyenkor a kérdés inkább az, hogy a felek egyszerű szerződést, közvetlenül végrehajtható közjegyzői okiratot vagy bírósági egyezséget kívánnak-e.
12. Mikor hajtható végre közvetlenül az egyezség?
Közvetlen végrehajtásnak főszabály szerint akkor van helye, ha a kötelezettséget végrehajtható okirat tartalmazza, a teljesítési határidő lejárt, és a kötelezett nem teljesített.
Ilyen végrehajtható alap lehet:
a bíróság által jóváhagyott egyezség;
a jogerős vagy előzetesen végrehajtható bírósági határozat;
a törvényi feltételeknek megfelelő közjegyzői okirat.
A bíróság által jóváhagyott egyezségnek ugyanaz a hatálya, mint az ítéletnek.
Egy egyszerű, akár ügyvéd által ellenjegyzett magánmegállapodás önmagában nem minden esetben végrehajtható közvetlenül. Ha a fél nem teljesít, előfordulhat, hogy előbb pert vagy más eljárást kell indítani a követelés megállapítására.
Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas okirat sajátos helyzetet jelent. Ha a szükséges bejegyzési engedély rendelkezésre áll, a tulajdonjog átvezetése ingatlan-nyilvántartási eljárásban történhet. Ez azonban nem azonos a bírósági végrehajtással.
A közvetlen végrehajthatóság feltétele a pontos szövegezés. Nem hajtható végre megfelelően az a rendelkezés, amely szerint az egyik fél „lehetőségeihez mérten” fizet, „később egyeztetett időpontban” költözik ki, vagy „indokolt költségeket” térít meg anélkül, hogy az összeg vagy annak kiszámítási módja meghatározható lenne.
13. Módosítható-e később a megállapodás?
A felek közös megegyezéssel főszabály szerint módosíthatják a megállapodásukat. A módosításnál ugyanazokra az alaki követelményekre kell figyelemmel lenni, amelyek az eredeti egyezségre vonatkoztak.
Bíróság által jóváhagyott egyezség esetén a felek puszta szóbeli megállapodása nem feltétlenül elegendő. Amennyiben az új szabályozásnak szintén végrehajthatónak kell lennie, azt megfelelő formában és szükség esetén ismét bírósági jóváhagyással kell rögzíteni.
A gyermekkel kapcsolatos rendelkezések természetüknél fogva nem feltétlenül véglegesek. A szülői felügyelet, a gyermek lakóhelye, a kapcsolattartás és a tartás módosítható, ha a körülmények lényegesen megváltoztak, és az új rendezés a gyermek érdekében áll.
Lényeges változás lehet például:
a gyermek életkorának és szükségleteinek változása;
iskolaváltás;
valamelyik szülő elköltözése;
a munkarend tartós megváltozása;
a gyermek egészségi állapotának változása;
a tartásra köteles vagy jogosult jövedelmi helyzetének jelentős változása;
a korábbi kapcsolattartási rend működésképtelenné válása.
A vagyonmegosztási megállapodás más természetű. A már véglegesen megosztott vagyonra vonatkozó szerződés nem nyitható meg pusztán azért, mert valamelyik fél később megbánta az alkut vagy kedvezőtlenebbnek látja azt. Módosításra közös megegyezéssel, érvénytelenségi ok alapján, szerződésszegés miatt vagy valamely ténylegesen rendezetlenül maradt igény tekintetében kerülhet sor.
14. Mi történik, ha valamelyik fél nem teljesít?
A szükséges jogi lépés attól függ, milyen okirat tartalmazza a kötelezettséget.
Ha végrehajtható bírósági egyezség, ítélet vagy közjegyzői okirat áll rendelkezésre, rendszerint végrehajtási eljárás kezdeményezhető. Egyszerű magánmegállapodás esetén előfordulhat, hogy a teljesítés kikényszerítéséhez előbb pert kell indítani.
A nemteljesítés után célszerű írásban rögzíteni:
mely kötelezettség maradt el;
mikor vált esedékessé;
mekkora a hátralék;
milyen határidőn belül kérik a teljesítést;
milyen eljárás indulhat további mulasztás esetén.
Pénzfizetésnél végrehajtás vezethető többek között munkabérre, bankszámlára és vagyontárgyakra. Ingatlan kiürítése, ingóság átadása vagy jognyilatkozat pótlása esetén más végrehajtási szabályok érvényesülnek.
A kapcsolattartási rendelkezések megszegése külön végrehajtási eljárást alapozhat meg. Itt nemcsak a gondozó szülő akadályozó magatartása, hanem a kapcsolattartásra jogosult ismételt késése, vissza nem adása vagy a határozat más módon történő megszegése is értékelhető.
Közös hitelnél a bankot nem köti a felek belső megállapodása. Ha az egyezség szerint fizetésre köteles fél nem törleszt, a bank a másik adóstól is követelheti a teljesítést. A másik fél ezt követően az egyezség alapján megtérítési igényt érvényesíthet.
15. Hogyan dokumentálhatók a tárgyalási változatok?
A családjogi tárgyalások során gyakran több egymást követő tervezet készül. Ezek pontos kezelése azért fontos, hogy később megállapítható legyen, melyik szöveg volt csupán javaslat, mely pontokat fogadták el, és melyik változat lett véglegesen aláírva.
Minden tervezetet célszerű ellátni:
verziószámmal;
dátummal;
készítő vagy módosító megjelölésével;
„tervezet” vagy „aláírásra előkészített változat” státusszal;
rövid változásjegyzékkel.
Hasznos legalább két dokumentumot vezetni:
Tiszta szöveg, amely az adott állapotban javasolt teljes megállapodást mutatja.
Változáskövetett vagy összehasonlító változat, amelyből látható, mi került hozzáadásra, törlésre vagy átírásra.
Külön kérdéslista is készíthető, amely minden pontnál tartalmazza:
az eredeti álláspontot;
az ellenjavaslatot;
a kompromisszumos szöveget;
a kérdés aktuális státuszát;
a még szükséges adatot vagy döntést.
A szóban elfogadott változtatásokat célszerű rövid írásbeli visszaigazolással dokumentálni. Az e-mailben megküldött összefoglaló azonban még nem feltétlenül jelent végleges szerződéskötést, különösen akkor, ha a jogszabály közokirati vagy ügyvéd által ellenjegyzett formát kíván meg.
A „bizalmas”, „egyezségi célú” vagy „jogfenntartással” megjelölés segíthet tisztázni a dokumentum tárgyalási jellegét, de önmagában nem biztosít feltétlen bizonyítási vagy felhasználási tilalmat. Nem célszerű abból kiindulni, hogy egy tárgyalási ajánlat később semmilyen körülmények között nem kerülhet szóba egy jogvitában.
Az aláírás után külön kell megőrizni:
a végleges, minden fél által aláírt példányt;
a mellékleteket;
a bírósági jóváhagyó végzést;
a jogerő vagy végrehajthatóság igazolását;
az ingatlan-nyilvántartási és banki iratokat;
a teljesítést igazoló bizonylatokat.