A szerződés módosítása
A szerződés módosítása azt jelenti, hogy a már létrejött szerződés valamely elemét a felek, kivételesen az egyik fél, a bíróság vagy jogszabály megváltoztatja. A módosítás nem feltétlenül hoz létre új jogviszonyt: főszabály szerint az eredeti szerződés marad fenn a megváltozott tartalommal.
A változás érintheti a szolgáltatás tárgyát, mennyiségét, minőségét, ellenértékét, teljesítési határidejét, a szerződés időtartamát, egyes jogokat és kötelezettségeket, sőt akár a kötelezettség jogcímét is. A módosítással nem érintett rendelkezések változatlanul a szerződés részei maradnak.
Mikor módosítható a szerződés?
A szerződés főszabály szerint a felek közös megegyezésével módosítható. Ez a szerződési szabadság természetes következménye: ahogyan a felek szabadon alakíthatják ki a szerződés eredeti tartalmát, úgy később is megállapodhatnak annak megváltoztatásában.
A módosításra jellemzően akkor kerül sor, ha:
a teljesítés feltételei megváltoznak;
a felek más szolgáltatásban vagy ellenértékben állapodnak meg;
a teljesítési határidőt el kívánják tolni;
a szerződés időtartamát meg akarják hosszabbítani;
valamely korábbi rendelkezés bizonytalanná vagy vitássá válik;
a szerződés végrehajtása során olyan körülmény merül fel, amelyet az eredeti megállapodás nem rendezett megfelelően.
A módosításhoz ugyanúgy kölcsönös és egybehangzó akarat szükséges, mint a szerződés megkötéséhez. Nem elegendő, hogy az egyik fél új feltételeket közöl, a másik fél pedig azokat nem vitatja. A módosítás csak akkor jön létre, ha megállapítható, hogy mindkét fél azonos tartalommal kívánta megváltoztatni a szerződést A módosítás rendszerint tárgyalási folyamat eredménye: az új feltételeket a felek közösen alakítják ki, és a módosítás csak kölcsönös, egybehangzó akarattal jön létre.
A felek a módosításban:
korábbi kötelezettséget megszüntethetnek;
új kötelezettséget vállalhatnak;
valamely szerződési feltételt más tartalommal helyettesíthetnek;
a szolgáltatás mértékét vagy módját megváltoztathatják;
vitás vagy bizonytalan kérdéseiket egyezséggel rendezhetik.
Az egyezség a szerződésmódosítás sajátos esete. A felek ilyenkor egy már fennálló vagy bizonytalan jogi kérdést kölcsönös engedményekkel rendeznek. Az egyezség nem feltétlenül hoz létre új jogviszonyt, hanem a meglévő kötelem tartalmát teszi egyértelművé vagy alakítja át.
A szerződés nemcsak közös megegyezéssel módosulhat. Kivételesen sor kerülhet módosításra:
valamelyik fél egyoldalú nyilatkozatával;
bírósági határozattal;
közvetlenül jogszabály rendelkezése alapján;
Ezek közül azonban továbbra is a közös megegyezés tekinthető az általános és elsődleges megoldásnak.
Milyen formában kell módosítani a szerződést?
A szerződés módosítására ugyanazokat az alaki követelményeket kell alkalmazni, mint az eredeti szerződés megkötésére.
Ha a szerződés érvényesen szóban is megköthető, annak módosítása főszabály szerint szintén történhet szóban vagy akár ráutaló magatartással. Ha azonban a szerződést jogszabály alapján írásba kell foglalni, a módosításnak is írásban kell megtörténnie. Ha az írásbeliség nem érvényességi követelmény, a módosítás más formában is létrejöhet, bizonyítási és jogbiztonsági szempontból azonban célszerű azt írásban rögzíteni.
Az írásbeli módosítás történhet:
az eredeti szerződés szövegének átírásával és újbóli aláírásával;
külön módosító megállapodásban;
több, egymással összefüggő írásbeli nyilatkozat útján;
vagy olyan egységes szerkezetbe foglalt szerződéssel, amely a változásokat már beépítve tartalmazza.
A külön okiratba foglalt szerződésmódosítás nem feltétlenül jelent új szerződést. Az eredeti jogviszony továbbra is fennmarad; csak azok a rendelkezések változnak meg, amelyeket a módosító megállapodás kifejezetten érint.
A módosító okiratban célszerű egyértelműen rögzíteni:
az eredeti szerződés megnevezését és megkötésének időpontját;
a módosított pontokat;
a régi rendelkezés helyébe lépő új szöveget;
a módosítás hatálybalépésének időpontját;
azt, hogy a szerződés többi része változatlan marad;
a szükséges képviseleti és aláírási adatokat.
Külön figyelmet igényel, ha a szerződés nemcsak egyszerű írásbeli alakhoz, hanem további követelményhez – például közokirathoz, ügyvédi ellenjegyzéshez vagy nyilvántartási bejegyzéshez – kötött. Ilyenkor önmagában egy egyszerű e-mail vagy aláíratlan megállapodás nem alkalmas az érvényes módosításra.
Az alaki követelmény megsértésével végrehajtott módosítás érvényességi problémát okoz. A teljesítés és annak elfogadása bizonyos esetekben orvosolhatja az alaki hibát, de rendszerint csak a ténylegesen teljesített rész tekintetében és a törvényben meghatározott korlátok között. Erre ezért nem célszerű a szabályszerű írásbeli módosítás helyettesítőjeként támaszkodni.
Módosíthatja-e az egyik fél egyoldalúan a szerződést?
Főszabály szerint nem. A szerződés kölcsönös megállapodás eredménye, ezért annak tartalmát egyik fél sem változtathatja meg önkényesen.
Egyoldalú módosításra akkor kerülhet sor, ha:
azt jogszabály kifejezetten megengedi;
vagy a felek már az eredeti szerződésben feljogosították valamelyik felet a módosításra.
A szerződésen alapuló egyoldalú módosítási jog nem lehet korlátlan. A kikötésnek megfelelően meg kell határoznia:
milyen körülmények esetén gyakorolható;
mely rendelkezéseket érintheti;
milyen irányú változtatás lehetséges;
milyen eljárásban kell közölni;
mikortól válik hatályossá;
milyen jogok illetik meg a másik felet.
Az olyan kikötés, amely alapján az egyik fél a szerződés bármely részét bármikor, saját belátása szerint módosíthatja, nem biztosít kiszámítható szerződéses egyensúlyt.
Az egyoldalú módosítás nem azonos azzal, amikor a szerződés valamely eleme előre meghatározott képlet vagy objektív körülmény alapján változik. Ha például a díj egy előre rögzített indexhez kapcsolódik, és az új összeg a szerződésből matematikailag meghatározható, a változás nem feltétlenül egy új, szabad mérlegelésen alapuló jognyilatkozat eredménye. A felek ilyenkor már a szerződés megkötésekor elfogadták a későbbi változás mechanizmusát.
Fogyasztói szerződésben az egyoldalú módosítási jog különösen szigorú megítélés alá esik. A fogyasztó számára előre átláthatónak kell lennie, hogy milyen okból, milyen feltételekkel és milyen mértékben változhat a szerződés. Az ellenőrizhetetlen vagy korlátlan módosítási jog tisztességtelen, ezért semmis lehet.
Mikor követelhető a szerződés bírósági módosítása?
A bírósági szerződésmódosítás kivételes eszköz. A bíróság nem azért avatkozik be, mert a szerződés valamelyik fél számára időközben kevésbé előnyössé vált, vagy mert utólag kedvezőbb feltételeket szeretne elérni.
Bírósági módosításnak tartós jogviszonyban lehet helye, ha a szerződés megkötése után bekövetkezett körülmény miatt a szerződés változatlan feltételekkel való teljesítése valamelyik fél lényeges jogi érdekét sértené.
Ehhez együttesen szükséges, hogy:
a körülmény megváltozásának lehetősége a szerződéskötéskor ne legyen előre látható;
a változást ne az a fél idézze elő, aki a módosítást kéri;
a változás ne tartozzon a kérelmező rendes üzleti vagy szerződéses kockázatába;
a jogviszony tartós jellegű legyen;
a változatlan teljesítés lényeges, nem pusztán csekély érdeksérelmet okozzon.
A feltételek konjunktívak: bármelyik hiánya kizárhatja a bírósági módosítást.
Tartós jogviszony alatt olyan szerződés értendő, amely a felek jogait és kötelezettségeit hosszabb időre határozza meg, és amely alapján tartós vagy visszatérően ismétlődő szolgáltatások teljesítendők. Nem válik valamely szerződés pusztán attól tartóssá, hogy az egyszeri teljesítésre hosszabb idő elteltével kerül sor.
A bíróság a szerződést legkorábban attól az időponttól módosíthatja, amikor a fél a módosítás iránti igényét bíróság előtt érvényesítette. A módosításnak olyan egyensúlyt kell kialakítania, amely mellett a körülményváltozás miatt egyik fél lényeges jogi érdeke sem sérül aránytalanul.
A bírósági módosítás viszont nem szolgálhat arra, hogy a fél az eredetileg vállalt üzleti kockázatot utólag teljes egészében a másik félre hárítsa.
Mi történik, ha lényegesen megváltoznak a körülmények?
A körülmények lényeges megváltozása önmagában nem módosítja automatikusan a szerződést. A feleket mindaddig az eredeti megállapodás köti, amíg:
közösen nem módosítják;
a módosításra jogosult fél érvényesen nem gyakorolja egyoldalú jogát;
a bíróság nem változtatja meg;
vagy jogszabály nem fűz a körülményváltozáshoz más jogkövetkezményt.
A gazdasági, piaci vagy személyes körülmények változása többféle következményhez vezethet. A helyzettől függően felmerülhet:
a szerződés közös megegyezéssel történő módosítása;
a teljesítés átütemezése;
az ellenérték megváltoztatása;
a szolgáltatás más formában történő teljesítése;
bírósági módosítás;
kivételesen a teljesítés megtagadása vagy a szerződés megszüntetése.
A bírósági beavatkozás szempontjából különösen lényeges annak vizsgálata, hogy a változás valóban rendkívüli volt-e, vagy a félnek azzal az ügylet jellegére tekintettel számolnia kellett.
A kereslet, kínálat, beszerzési ár, munkaerőköltség vagy finanszírozási feltétel változása gyakran a gazdasági tevékenység rendes kockázatához tartozhat. Az, hogy a szerződés teljesítése drágábbá vagy kevésbé nyereségessé vált, önmagában még nem teszi indokolttá a bírósági módosítást.
Egyes szerződéstípusoknál különös szabályok érvényesülnek. Tartási vagy életjáradéki jogviszonyban például a felek személyes, egészségi és vagyoni körülményeinek jelentős változása szélesebb körben alapozhatja meg a bírósági beavatkozást.
Hogyan kezelhető az infláció vagy az áremelkedés a szerződésben?
Az infláció és az áremelkedés kockázatát elsősorban a szerződés megkötésekor célszerű rendezni. Ha a felek hosszabb időre változatlan árat határoznak meg, és nem rendelkeznek annak későbbi módosításáról, az árnövekedés kockázata főszabály szerint annál a félnél maradhat, aki a rögzített áron történő teljesítést vállalta.
Az infláció önmagában nem emeli meg automatikusan a szerződéses ellenértéket. A kötelezett nem követelhet magasabb díjat pusztán arra hivatkozva, hogy időközben növekedtek a költségei.
A kockázat többféleképpen kezelhető:
rögzített ár helyett változó ár alkalmazásával;
előre meghatározott időszakos felülvizsgálattal;
árindexálási mechanizmussal;
meghatározott költségelemek változásához kötött díjkorrekcióval;
alsó és felső módosítási küszöb meghatározásával;
rendkívüli újratárgyalási klauzulával;
a szerződés felmondási vagy megszüntetési lehetőségének szabályozásával.
Lényeges különbség van az automatikus indexálás, az újratárgyalási kötelezettség és az egyoldalú áremelési jog között.
Automatikus indexálásnál a díj a szerződésben meghatározott képlet alapján változik. Újratárgyalási klauzulánál a felek csak arra vállalnak kötelezettséget, hogy meghatározott változás esetén tárgyalnak a módosításról; ebből önmagában nem feltétlenül következik, hogy a díj ténylegesen megemelkedik. Egyoldalú áremelésnél viszont az egyik fél külön nyilatkozata alakítja át az ellenértéket, ezért ennek feltételeit különösen pontosan kell meghatározni.
Az infláció kivételesen a bírósági módosítás értékelésében is szerepet kaphat, de a puszta általános árszínvonal-emelkedés rendszerint nem elegendő. Vizsgálni kell a jogviszony jellegét, a változás előreláthatóságát, az üzleti kockázatot és a felek érdekeit. Életjáradéknál például a megélhetési költségek általános növekedése a szolgáltatás módosításának egyik értékelendő tényezője lehet, de még ott is az összes körülményt együttesen kell figyelembe venni.
Mikor alkalmazható árindexálási klauzula?
Árindexálási klauzula különösen olyan szerződésnél indokolt, amelyben:
a szolgáltatás hosszabb időn keresztül teljesítendő;
a szerződés megkötése és a teljesítés között jelentős idő telik el;
a költségek előre nem állapíthatók meg teljes pontossággal;
a szolgáltatás ára valamilyen külső, rendszeresen változó tényezőhöz kapcsolódik;
a felek meg kívánják őrizni a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás gazdasági egyensúlyát.
A megfelelő indexálási klauzulából egyértelműen megállapíthatónak kell lennie:
mely díj vagy díjelem változik;
mely objektív mutató alapján;
mi az alapidőszak;
mikor történik az első és a további módosítás;
milyen képlet alkalmazandó;
lefelé is követi-e az index változását;
van-e minimális vagy maximális módosítás;
hogyan kezelendő az index megszűnése vagy lényeges átalakulása;
szükséges-e külön értesítés.
Minél nagyobb mérlegelési szabadságot hagy a klauzula az egyik félnek, annál inkább egyoldalú módosítási jogként viselkedik. Ha ezzel szemben a díj objektív és előre meghatározott képlet alapján automatikusan kiszámítható, a változás jogalapját maga az eredeti megállapodás adja.
Fogyasztói szerződésben az árváltozás mechanizmusának különösen átláthatónak kell lennie. A fogyasztónak már a szerződés megkötésekor fel kell tudnia mérni, milyen esemény milyen irányú és hozzávetőleg milyen mértékű díjváltozást eredményezhet.
Hogyan módosítható a teljesítési határidő?
A teljesítési határidő a szerződés egyik lényeges gyakorlati eleme. Ha azt a felek közösen határozták meg, főszabály szerint közös megegyezéssel módosíthatják.
A módosításnak egyértelműen meg kell határoznia:
az új teljesítési időpontot vagy időszakot;
azt, hogy az eredeti határidőhöz kapcsolódó késedelem következményei fennmaradnak-e;
hogyan változik az ütemezés;
érinti-e a díjfizetést;
változnak-e a részhatáridők;
milyen hatása van a kötbérre és más biztosítékokra.
Fix határidő esetén a határidő megváltoztatásához különösen egyértelmű közös megállapodás szükséges. Ha a felek kifejezetten úgy állapodtak meg, hogy a teljesítésnek kizárólag az adott időpontban van helye, azt egyik fél sem tolhatja el egyoldalúan.
A határidő lejárta után engedett póthatáridő nem minden esetben azonos a szerződés teljes körű módosításával. A jogosult a késedelem bekövetkezése után egyoldalúan is adhat további időt a teljesítésre. Ha ez a megfelelő póthatáridő is eredménytelenül telik el, megnyílhat a jogosult elállási joga.
A kötelezett maga is vállalhat újabb teljesítési időpontot. Az ilyen nyilatkozathoz annak hatályossá válásától kötve van, és azt egyoldalúan nem vonhatja vissza. Ha a kötelezett a lejárat után a határidő módosítására tesz ajánlatot, az abban megjelölt új időpont tartalmilag póthatáridőként is értékelhető.
Fontos külön rögzíteni, hogy az új határidő:
az eredeti határidő módosítása;
a korábbi késedelem jogkövetkezményeinek fenntartása mellett adott póthatáridő;
vagy olyan egyezség, amely a korábbi késedelemből eredő igényeket is lezárja.
Mit jelent a szerződés megújítása vagy meghosszabbítása?
A meghosszabbítás azt jelenti, hogy a felek a szerződés időtartamának végét későbbi időpontra helyezik. A szerződés egyéb rendelkezései főszabály szerint változatlanul fennmaradnak.
A megújítás kifejezés többféle jogi helyzetet takarhat:
a fennálló szerződés időtartamának meghosszabbítását;
újabb, azonos tartalmú szerződés létrejöttét;
a korábbi jogviszony új feltételekkel történő folytatását;
automatikus hosszabbodást, ha egyik fél sem mondja fel a szerződést.
A joghatást nem a „megújítás” vagy „hosszabbítás” szó használata dönti el, hanem a rendelkezés teljes tartalma.
Vizsgálni kell különösen:
fennmarad-e az eredeti szerződés azonos jogviszonyként;
újra indulnak-e egyes határidők;
változik-e az ellenérték;
fennmaradnak-e a biztosítékok;
szükséges-e új jóváhagyás;
meddig és hányszor hosszabbodhat meg a szerződés;
milyen határidővel lehet megakadályozni az automatikus meghosszabbodást.
A meghosszabbítás harmadik személyek jogait is érintheti. Ha például a szerződés teljesítését kezesség vagy zálogjog biztosítja, a felek módosítása a kezes vagy zálogkötelezett helyzetét hozzájárulásuk nélkül nem teheti terhesebbé. A főkötelem meghosszabbításának biztosítékokra gyakorolt hatását ezért külön kell vizsgálni.
Mi történik, ha a felek eltérően teljesítenek, de nem módosítják írásban a szerződést?
Az eltérő teljesítés és annak elfogadása többféleképpen értékelhető. Jelentheti:
egyszeri eltérés megtűrését;
részleges teljesítés elfogadását;
a hibás teljesítés fenntartás melletti átvételét;
egyezséget;
vagy a szerződés ráutaló magatartással történő módosítását.
A minősítéshez azt kell vizsgálni, hogy a felek ténylegesen és kölcsönösen meg akarták-e változtatni a szerződés tartalmát.
Nem feltétlenül módosítás például, ha a jogosult egyetlen alkalommal elfogadja a késedelmes teljesítést. Ez önmagában nem jelenti azt, hogy a jövőre nézve lemondott az eredeti határidő betartásáról.
Más lehet a helyzet, ha a felek hosszabb időn keresztül, tudatosan és következetesen az eredeti szerződéstől eltérő módon járnak el, és magatartásukból egyértelműen megállapítható az eltérés közös elfogadása.
Kötelező írásbeli alak esetén a ráutaló magatartással történő módosítás érvényessége korlátozott. Az eltérő teljesítés elfogadása bizonyos körben orvosolhatja az alaki hibát, de ebből nem következik, hogy minden szóban vagy magatartással végrehajtott változtatás teljes egészében érvényessé válik.
Különösen kockázatos az írásbeli módosítás hiánya, ha az eltérés:
a díjat;
a teljesítési határidőt;
a szolgáltatás terjedelmét;
a felelősséget;
a biztosítékokat;
vagy a szerződés időtartamát érinti.
Egy vállalkozási ügyben például a felek külön, mindkettőjük által aláírt módosításban tértek át az átalánydíjról tételes elszámolásra, és ezzel együtt a teljesítési határidőt is megváltoztatták. A módosítás meghatározta a későbbi elszámolás alapját.
Mikor minősül a felek gyakorlata hallgatólagos szerződésmódosításnak?
A felek gyakorlata akkor utalhat hallgatólagos módosításra, ha abból kölcsönös és egyértelmű módosítási akarat állapítható meg.
Ehhez rendszerint nem elegendő:
egyetlen eltérő teljesítés;
alkalmi engedmény;
a szerződésszegés átmeneti eltűrése;
a jogosult passzivitása;
vagy az, hogy valamelyik fél belső nyilvántartásában másként kezeli a szerződést.
Nagyobb súllyal értékelhető viszont, ha a felek:
rendszeresen azonos módon térnek el;
az eltérésről mindketten tudnak;
az új gyakorlatot elszámolásaikban is követik;
az eltérő teljesítéshez jogokat és kötelezettségeket kapcsolnak;
és magatartásuk összeegyeztethetetlen az eredeti feltétel fenntartásával.
El kell különíteni a hallgatólagos módosítást attól, amikor a kialakult gyakorlat az eredeti szerződés értelmezését segíti. A felek közötti rendszeres eljárás a szerződés tartalmává válhat, de nem minden esetben jelenti azt, hogy egy korábban világosan meghatározott feltételt megváltoztattak.
A jóhiszeműség és tisztesség követelményével ellentétes lehet, ha valamely fél hosszabb időn keresztül egy meghatározott eltérést elfogad és arra a másik fél okkal támaszkodik, később pedig minden előzetes jelzés nélkül az ellenkező álláspontra helyezkedik. Ugyanakkor az alapelv nem pótolhat olyan kötelező írásbeli módosítást, amelynek alaki feltételei nem teljesültek.
Hogyan kell dokumentálni a módosításokat és a szerződésverziókat?
A megfelelő dokumentálás célja annak bizonyíthatóvá tétele, hogy:
mikor;
mely felek között;
pontosan mely rendelkezés;
milyen tartalommal;
és milyen hatállyal változott meg.
A módosító megállapodásban célszerű kerülni az olyan általános fordulatokat, mint hogy „a felek a szerződést megfelelően módosítják”. A változásnak a dokumentumból önállóan is megállapíthatónak kell lennie.
A jól követhető szerződésmódosítás tartalmazza:
az eredeti szerződés pontos azonosítását;
valamennyi korábbi módosítás felsorolását;
a módosított pontok számát;
a törölt és az új szöveget;
a hatálybalépés napját;
az átmeneti rendelkezéseket;
a módosítással nem érintett részek változatlan fennmaradását;
a felek megfelelő aláírását.
Több módosítás után indokolt lehet egységes szerkezetbe foglalt változat készítése. Ennek egyértelműen jeleznie kell, hogy:
önálló új szerződésnek minősül-e;
vagy kizárólag a korábbi szerződés és módosítások összeolvasott szövege;
mely időponttól tükrözi a hatályos állapotot.
A belső verziókezelésben érdemes elkülöníteni:
a tárgyalási tervezeteket;
a jóváhagyott, de még alá nem írt változatot;
az aláírt módosítást;
a mindenkor hatályos egységes szöveget;
valamint a megszűnt vagy felváltott verziókat.
A módosítás időpontja az elévülésre is kihatással lehet: a szerződés módosítása a szerződésen alapuló követelés elévülését megszakíthatja. Ezért a módosítás dátumának és tartalmának pontos rögzítése jogérvényesítési szempontból is jelentős.