A szerződés biztosítékai
A „szerződéses biztosíték” gyűjtőfogalom alatt több, egymástól dogmatikailag eltérő jogintézmény jelenik meg. A foglaló, a kötbér és a jogvesztés kikötése elsősorban a teljesítési készséget erősíti azzal, hogy szerződésszegés esetére hátrányt helyez kilátásba. A kezesség, a garancia, a zálogjog és az óvadék ezzel szemben a teljesítési képesség oldalán nyújt fedezetet: további személyt vagy vagyontárgyat kapcsol a követeléshez.
Miért érdemes biztosítékot kikötni a szerződésben?
A szerződés önmagában kötelező, de a kötelezettség fennállása nem garantálja, hogy a kötelezett határidőben, megfelelően vagy egyáltalán teljesíteni fog. A biztosíték célja a szerződésszegés valószínűségének vagy gazdasági következményeinek csökkentése.
A megfelelő biztosíték többféle funkciót tölthet be:
ösztönözheti a kötelezettet a teljesítésre;
előre meghatározhatja a szerződésszegés pénzügyi következményét;
csökkentheti a kár bizonyításának nehézségeit;
további személy vagyonát vonhatja be a helytállásba;
meghatározott vagyontárgyból elsőbbségi kielégítést biztosíthat;
semleges kézben tarthatja a pénzt vagy okiratot;
biztosíthatja az egyidejű teljesítést;
és javíthatja a jogosult pozícióját a kötelezett fizetésképtelensége esetén.
Nem minden szerződéshez szükséges azonos erősségű biztosíték. A választásnál figyelembe kell venni a követelés összegét, a teljesítés időtartamát, a másik fél vagyoni helyzetét, az ügylet kockázatát, valamint a biztosíték létrehozásának és érvényesítésének költségét.
A túl sok, egymással átfedő biztosíték nem feltétlenül nyújt arányosan nagyobb védelmet. Ellenkezőleg: értelmezési problémát, többszörös szankcionálást vagy fogyasztói szerződésben tisztességtelenségi kockázatot okozhat. A biztosítéki rendszernek ezért tudatosan felépített, egymással összehangolt mechanizmust kell alkotnia.
Mi a különbség az előleg és a foglaló között?
Az előleg és a foglaló közös vonása, hogy mindkettő a szerződés teljesítését megelőzően vagy annak során átadott pénzösszeg lehet. Jogi funkciójuk azonban lényegesen eltér.
Az előleg az ellenérték előre megfizetett része. Elsődleges célja nem a szerződés megerősítése, hanem a fizetés részbeni előrehozása vagy a teljesítés finanszírozása. Ha a szerződést teljesítik, az előleg beszámít az ellenértékbe. Ha a szerződés teljesítése elmarad, az előleg főszabály szerint visszajár, és a felek közötti elszámolást a szerződésszegés általános szabályai szerint kell elvégezni.
A foglaló ezzel szemben a kötelezettségvállalás megerősítésére szolgál. Ahhoz, hogy egy pénzösszeg foglalónak minősüljön, ennek a rendeltetésnek a szerződésből egyértelműen ki kell tűnnie. Önmagában az összeg átadása vagy az, hogy a felek a vételár egy részét előre megfizették, nem teszi azt foglalóvá.
A foglaló különös szankciós joghatása a teljesítés meghiúsulásakor jelentkezik:
a meghiúsulásért felelős foglalóadó elveszíti az összeget;
a foglalót átvevő felelős fél pedig annak kétszeresét köteles visszatéríteni.
Az előlegnél ilyen automatikus elvesztési vagy kétszeres visszafizetési következmény nincs. Ez az előleg és a foglaló közötti legfontosabb gyakorlati különbség.
Mikor jár vissza a foglaló?
Ha a szerződést megfelelően teljesítik, a foglaló főszabály szerint nem külön összegként jár vissza, hanem be kell számítani a szolgáltatás ellenértékébe. Adásvételnél például a vevő a vételár fennmaradó részét köteles megfizetni.
A foglaló visszajár, ha a szerződés teljesítése olyan okból hiúsul meg:
amelyért egyik fél sem felelős;
vagy amelyért mindkét fél felelős.
Az első esetben a meghiúsulás egyik fél érdekköréhez sem rendelhető. A második esetben mindkét fél magatartása hozzájárult ahhoz, hogy a szerződés teljesítése elmaradt. A foglaló ilyenkor nem töltheti be egyoldalú szankciós szerepét.
A foglaló sorsát nem pusztán az dönti el, hogy a szerződés teljesítése ténylegesen elmaradt-e. Azt is meg kell vizsgálni, hogy a meghiúsulás melyik fél felelősségi körében merült fel.
Ha például egy adásvétel azért hiúsul meg, mert egy előre nem látható és egyik félnek sem felróható jogi akadály véglegesen lehetetlenné teszi a tulajdonátruházást, a foglaló visszajárhat. Más a helyzet, ha az akadály valamelyik fél által vállalt kötelezettség elmulasztásából ered.
Mikor veszíti el a fél a foglalót?
A foglalót adó fél akkor veszíti el a foglalót, ha a szerződés teljesítése olyan okból hiúsul meg, amelyért ő felelős.
Nem elegendő tehát önmagában az, hogy a szerződés nem teljesült. A foglaló elvesztéséhez kapcsolatnak kell fennállnia a fél felelősségi körébe tartozó ok és a teljesítés meghiúsulása között.
Ilyen lehet például, ha a vevő:
megfelelő jogalap nélkül visszalép a szerződéstől;
a vételárat a végleges határidőre nem fizeti meg;
az átvételt véglegesen megtagadja;
vagy nem teljesíti azt a kötelezettségét, amely nélkül az ügylet nem zárható le.
Az, hogy valamely fél szerződésszegést követett el, még nem feltétlenül jelenti automatikusan a foglaló elvesztését. A szerződésszegésnek a teljesítés meghiúsulásához kell vezetnie. Egyszerű késedelem esetén, ha a szerződés később még teljesíthető és teljesül is, a foglaló elvesztésének rendszerint nincs helye.
A foglaló elvesztése nem mentesíti a szerződésszegő felet a szerződésszegés további következményei alól. A másik fél a feltételek fennállása esetén további igényeket is érvényesíthet, azzal, hogy a foglaló összegét az elszámolásnál figyelembe kell venni.
Mikor kell kétszeresen visszafizetni a foglalót?
A foglalót átvevő fél akkor köteles a kapott összeg kétszeresét visszatéríteni, ha a szerződés teljesítése olyan okból hiúsul meg, amelyért ő felelős.
A kétszeres visszatérítés két elemből áll:
az eredetileg átvett foglaló visszaadásából;
és ugyanekkora összegű további szankció megfizetéséből.
Ha például az eladó 5 000 000 forint foglalót vett át, majd az ingatlant szerződésszegő módon másnak értékesíti, és emiatt az eredeti szerződés teljesítése meghiúsul, főszabály szerint 10 000 000 forintot köteles visszafizetni.
A kétszeres foglaló megfizetése nem vásárolja meg automatikusan a szerződésből való kilépés jogát. A foglaló nem azonos a bánatpénzzel. A felelős fél a foglalókövetkezmény mellett további szerződésszegési igényekkel is szembesülhet.
A kártérítés és a kötbér összegét ugyanakkor csökkenteni kell a foglaló elvesztett, illetve kétszeresen visszatérített összegével, mert ugyanazt a szerződésszegési hátrányt a jogosult nem számolhatja el korlátlanul többször.
Mi a kötbér?
A kötbér olyan írásban vállalt pénzfizetési kötelezettség, amelyet a kötelezett arra az esetre vállal, ha olyan okból, amelyért felelős, megszegi a szerződést.
A kötbér egyik legfontosabb sajátossága, hogy a jogosultnak nem kell bizonyítania, hogy a szerződésszegésből ténylegesen kára keletkezett. A kötbér akkor is követelhető, ha a kár összege nem állapítható meg, nehezen bizonyítható, vagy tényleges vagyoni kár egyáltalán nem mutatható ki.
A kötbér ezért egyszerre:
teljesítésre ösztönző szankció;
előre meghatározott minimum-kárátalány;
és a jogosult bizonyítási kockázatát csökkentő eszköz.
A kötbér csak írásban köthető ki. A kikötésnek egyértelműen meg kell határoznia:
milyen szerződésszegés váltja ki;
hogyan számítandó;
mikor válik esedékessé;
van-e felső határa;
és milyen más igényekkel együtt alkalmazható.
A kötelezett mentesülhet a kötbér megfizetése alól, ha a szerződésszegésért való felelősségét kimenti. A kötbér tehát nem alkalmazható pusztán azért, mert valamilyen eltérés történt, ha az adott szerződésszegésért a kötelezett a jogszabályok szerint nem felelős.
Milyen esetekre köthető ki kötbér?
Kötbér elvileg bármely pontosan meghatározott szerződésszegés esetére kiköthető. A leggyakoribb formák a késedelmi, a hibás teljesítési és a meghiúsulási kötbér.
Késedelmi kötbér
Akkor válik esedékessé, ha a kötelezett nem teljesít határidőben. Meghatározható például napi összegben vagy az ellenérték meghatározott százalékában.
A késedelmi kötbér megfizetése nem szünteti meg a teljesítési kötelezettséget. A jogosult továbbra is követelheti a szolgáltatást.
Hibás teljesítési kötbér
Arra az esetre szolgál, ha a kötelezett teljesít ugyan, de a szolgáltatás nem felel meg a vállalt minőségi, műszaki vagy egyéb követelményeknek.
Ugyanazon hibás teljesítés miatt a jogosult a hibás teljesítési kötbér mellett szavatossági igényt nem érvényesíthet. A szabály célja, hogy ugyanazt a jogsérelmet ne lehessen kétszeresen szankcionálni.
Meghiúsulási kötbér
Akkor alkalmazható, ha a szerződés teljesítése véglegesen elmarad. A meghiúsulási kötbér érvényesítése kizárja, hogy a jogosult ugyanakkor a teljesítést is követelje, mert a két igény egymással ellentétes helyzetet feltételez.
Kötbér kapcsolható továbbá például:
titoktartási kötelezettség megszegéséhez;
versenytilalom megsértéséhez;
dokumentáció átadásának elmaradásához;
rendelkezésre állási kötelezettség megszegéséhez;
szolgáltatási szint elmaradásához;
vagy a jogosult átvételi késedelméhez is.
A kikötésből pontosan megállapíthatónak kell lennie, hogy mely magatartás milyen kötbérkövetkezményt vált ki.
Mikor csökkentheti a bíróság a kötbért?
A bíróság a túlzott mértékű kötbért a kötelezett kérelmére mérsékelheti. A mérséklésre tehát nem automatikusan és nem hivatalból kerül sor: azt az érintett félnek kell kérnie és indokolnia.
A mérséklés nem azért lehetséges, mert a jogosultnak nem keletkezett bizonyított kára. A kötbér egyik funkciója éppen az, hogy kár bizonyítása nélkül is járjon. A vizsgálat arra irányul, hogy a kikötött kötbér az eset összes körülményére tekintettel aránytalanul súlyos joghátrányt jelent-e.
A mérlegelés során jelentősége lehet különösen:
a szerződésszegés súlyának;
a késedelem időtartamának;
a szerződés értékének;
a kötelezett magatartásának;
a jogosult tényleges érdeksérelmének;
a kötbér számítási módjának;
a kötbér felső korlátjának;
és annak, hogy több kötbér halmozódik-e.
A kötbér mérséklése nem jelenti azt, hogy a kötbérkikötés egészében érvénytelen. A túlzott mérték korrekciója éppen azt teszi lehetővé, hogy a kötbér funkciója fennmaradjon, miközben az aránytalan joghátrány megszűnik.
Követelhető-e egyszerre kötbér és kártérítés?
A kötbér és a kártérítés egymás mellett is érvényesíthető, de nem korlátlanul és nem ugyanazon kár kétszeres megtérítésére.
A kötbér minimum-kárátalányként működik. A jogosult a kötbért akkor is követelheti, ha nem bizonyít kárt. Ha a tényleges kára meghaladja a kötbér összegét, a kötbért meghaladó kárát kártérítésként is érvényesítheti.
Például, ha a kikötött kötbér 2 000 000 forint, a bizonyított kár pedig 3 500 000 forint, a jogosult a 2 000 000 forint kötbér mellett további 1 500 000 forint kártérítést követelhet. Nem követelheti azonban a teljes 3 500 000 forint kártérítést a kötbéren felül, mert ez ugyanazon hátrány kétszeres megtérítését eredményezné.
A jogosult akkor is követelhet kártérítést, ha a kötbérigényét nem érvényesíti. Ebben az esetben azonban a kár fennállását és összegét a kártérítés szabályai szerint bizonyítania kell.
A különböző kötbértípusok és kártérítési igények együttes alkalmazásánál mindig azt kell vizsgálni, hogy ugyanahhoz vagy különböző szerződésszegésekhez, illetve károkhoz kapcsolódnak-e.
Mi a jogvesztés kikötése?
A jogvesztés kikötése olyan írásbeli megállapodás, amely szerint a szerződésszegésért felelős fél elveszít valamely, a szerződés alapján egyébként őt megillető jogot vagy kedvezményt.
Klasszikus példája a részletfizetési kedvezmény elvesztése. Ha a kötelezett meghatározott számú részletet nem fizet meg határidőben, a teljes fennmaradó tartozás egy összegben esedékessé válhat.
Jogvesztés kapcsolható például:
díjkedvezményhez;
kizárólagossági joghoz;
részletfizetéshez;
hosszabb fizetési határidőhöz;
elővásárlási vagy opciós jellegű jogosultsághoz;
ingyenes kiegészítő szolgáltatáshoz;
vagy valamely szerződéses kedvezményhez.
A jogvesztés nem egyszerűen egy szerződéses feltétel megszűnése, hanem szankciós jellegű joghátrány. Emiatt pontosan meg kell határozni, hogy mely szerződésszegés milyen jog elvesztésével jár.
Ha a kikötött joghátrány a kötelezettet túlságosan sújtja, a bíróság a kötelezett kérelmére mérsékelheti. A mérséklés középpontjában a szerződésszegés és az elveszített jog értéke közötti arányosság áll.
Mi a kezesség?
Kezességi szerződéssel a kezes arra vállal kötelezettséget a jogosulttal szemben, hogy ha az alapkötelezett nem teljesít, helyette maga fog teljesíteni.
A kezesség személyi biztosíték: a jogosult követelésének fedezetét nem egy meghatározott vagyontárgy, hanem egy további személy teljes vagyona erősíti.
A kezességi szerződés:
a jogosult és a kezes között jön létre;
írásbeli alakhoz kötött;
és feltételez egy biztosított alapkötelezettséget.
A főkötelezett nem szükségképpen alanya a kezességi szerződésnek. A kezesség vállalható:
fennálló vagy jövőbeli követelésre;
feltétlen vagy feltételes követelésre;
meghatározott vagy meghatározható összegre;
pénzkövetelésre;
valamint pénzben kifejezhető más kötelezettségre is.
A kezesség járulékos kötelem. Ez azt jelenti, hogy jogi sorsa és terjedelme alapvetően a biztosított követeléshez igazodik. Ha az alapkötelezettség nem áll fenn vagy megszűnik, a kezesség sem maradhat változatlanul fenn. A kezes főszabály szerint hivatkozhat azokra a kifogásokra is, amelyek a főkötelezettet a jogosulttal szemben megilletik.
Ha a kezes teljesít, megtérítési igénye keletkezhet a főkötelezettel szemben, és a követelés biztosítékai is szolgálhatják e megtérítési igényt.
Mi a különbség a készfizető és a sortartó kezesség között?
A különbség abban áll, hogy a jogosultnak milyen sorrendben kell megkísérelnie a követelés behajtását.
Sortartó kezesség
Sortartó kezességnél a kezes mindaddig megtagadhatja a teljesítést, amíg a jogosult nem igazolja, hogy a követelés főkötelezettel szembeni behajtását megkísérelte, de az észszerű időn belül nem vezetett eredményre.
Ez a sortartás kifogása. Nem feltétlenül követeli meg egy teljes végrehajtási eljárás eredménytelen befejezését, de a jogosultnak igazolnia kell, hogy ténylegesen és megfelelő módon fellépett a főkötelezettel szemben.
A sortartás nem akadályozza meg, hogy a jogosult a főkötelezettet és a kezest egy perben együtt perelje. A kezes tényleges teljesítési kötelezettsége azonban csak a sortartás feltételeinek teljesülésével válik kikényszeríthetővé.
Készfizető kezesség
Készfizető kezességnél a kezes nem hivatkozhat sortartásra. A jogosult a főkötelezett nemteljesítése esetén közvetlenül fordulhat a kezeshez, anélkül, hogy előbb eredménytelen behajtást kellene igazolnia.
A kezes akkor felel készfizetőként, ha ezt a felek kifejezetten kikötötték. Emellett a törvény meghatározott esetekben megfosztja a kezest a sortartás kifogásától, vagyis nem hivatkozhat arra, hogy a jogosult előbb a főkötelezettel szemben lépjen fel. Ilyen helyzet állhat elő például akkor, ha a követelés főkötelezettől való behajtása lényegesen megnehezült, a főkötelezettel szembeni más követelés behajthatatlannak bizonyult, vagy a főkötelezett ellen fizetésképtelenségi eljárás indult. A sortartás kifogásának elvesztése tehát nem azt jelenti, hogy a fennálló kezesség minősítése automatikusan „készfizető kezességgé” alakul, hanem azt, hogy az adott esetben a kezes a sortartásra már nem hivatkozhat.
A készfizető kezesség ezért a jogosult számára erősebb, gyorsabban érvényesíthető személyi biztosíték. A kezes számára viszont lényegesen nagyobb és közvetlenebb kockázatot jelent.
Mi a bankgarancia vagy garanciavállalás?
A garancia olyan önálló fizetési kötelezettségvállalás, amely alapján a garantőr a garancianyilatkozatban meghatározott feltételek bekövetkezése esetén köteles a kedvezményezett részére fizetést teljesíteni.
A garanciát nem kizárólag bank vállalhatja. A bankgarancia a garancia gyakorlati szempontból leggyakoribb, bank által kibocsátott formája, de a Ptk. általános garanciafogalma ennél szélesebb.
A garancia létrejöhet:
garanciaszerződéssel;
vagy egyoldalú garanciavállaló nyilatkozattal.
Mindkettőt írásba kell foglalni. A garancianyilatkozatnak pontosan meg kell határoznia:
a garantált összeget;
a kedvezményezettet;
a lehívás feltételeit;
a benyújtandó dokumentumokat;
a garancia hatályát;
és a lehívási határidőt.
A garancia legfontosabb különbsége a kezességhez képest az önállóság. A kezesség járulékos, a garancia viszont az alapjogviszonytól elkülönülő kötelezettség. A garantőr főszabály szerint nem hivatkozhat azokra a kifogásokra, amelyek az alapkötelezettet a kedvezményezettel szemben megilletik.
Ha a kedvezményezett a garancianyilatkozatban előírt feltételeket pontosan teljesíti, a garantőrnek főszabály szerint fizetnie kell. Emiatt a garancia rendszerint erősebb és gyorsabban lehívható biztosíték, de kibocsátása költségesebb lehet, és a feltételek megfogalmazása különös pontosságot igényel.
Mi az óvadék?
Az óvadék a zálogjog különös formája, amely meghatározott, gyorsan pénzzé tehető vagy közvetlenül érvényesíthető vagyontárgyakon alapítható.
Óvadék tárgya lehet különösen:
pénz;
értékpapír;
fizetésiszámla-követelés;
betétszerződésből eredő követelés;
valamint jogszabályban meghatározott más vagyontárgy.
Az óvadék létrehozásának lényege, hogy a biztosíték tárgya kikerüljön az óvadékot nyújtó fél korlátlan rendelkezése alól. Pénz és nem dematerializált értékpapír esetében ez történhet birtokátruházással. Számlakövetelés vagy dematerializált értékpapír esetében olyan számlakezelési megállapodás szükséges, amely biztosítja az óvadék jogosultjának rendelkezési pozícióját.
Az óvadék előnye, hogy a jogosult a törvényben meghatározott feltételek fennállásakor közvetlen vagy egyszerűsített kielégítést kereshet az óvadék tárgyából. Nem kell feltétlenül ugyanolyan hosszadalmas értékesítési folyamatot lefolytatnia, mint más vagyontárgyakból történő kielégítésnél.
Az óvadékot gyakran alkalmazzák:
pénzügyi ügyletekben;
bérleti jogviszonyban;
fizetési kötelezettségek biztosítására;
értékpapír-ügyleteknél;
és olyan szerződéseknél, ahol azonnal mobilizálható fedezet szükséges.
A hétköznapi szóhasználatban „kauciónak” nevezett összeg jogi minősítése mindig a megállapodás tartalmától és az összeg kezelésétől függ. Nem minden kauciónak nevezett összeg felel meg automatikusan az óvadék dologi jogi követelményeinek.
Hogyan alapítható zálogjog?
A zálogjog olyan dologi biztosíték, amely alapján a jogosult a kötelezett nemteljesítése esetén a zálogtárgyból más követeléseket megelőző sorrendben kereshet kielégítést.
Zálogjog tárgya lehet:
birtokba vehető dolog;
átruházható jog;
vagy átruházható követelés.
A szerződéssel alapított zálogjog létrejöttéhez két alapvető elem szükséges:
zálogszerződés;
a zálogjog típusától függő nyilvánossági aktus.
Kézizálogjognál a zálogtárgy birtokát át kell ruházni a zálogjogosultra vagy a zálogtartóra. A zálogkötelezett ezért a biztosíték tárgyát főszabály szerint nem tarthatja tovább saját birtokában és használatában.
Jelzálogjognál a zálogtárgy a zálogkötelezett birtokában marad, de a zálogjogot a megfelelő nyilvántartásba be kell jegyezni. Ingatlan esetén ez az ingatlan-nyilvántartás, nem lajstromozott ingó dolgok, jogok és követelések esetén pedig jellemzően a hitelbiztosítéki nyilvántartás.
A zálogjog létrejöttének további feltétele, hogy a zálogkötelezett rendelkezési joggal rendelkezzen a zálogtárgy felett. Nem elegendő tehát pusztán az, hogy a nyilvántartásban zálogkötelezettként feltüntessék.
Ha ugyanazt a vagyontárgyat több zálogjog terheli, a jogosultak kielégítési sorrendjét főszabály szerint a zálogjog alapításának ranghelye határozza meg. A korábbi ranghelyen álló jogosult rendszerint megelőzi a későbbi zálogjogosultat.
Mire szolgál a tulajdonjog-fenntartás?
A tulajdonjog-fenntartás az eladó biztosítéka arra az esetre, ha a vevő a dolgot már birtokba veszi, de a teljes vételárat még nem fizette meg.
Az eladó írásban kikötheti, hogy a dolog tulajdonjogát a vételár teljes kiegyenlítéséig fenntartja. Ennek következtében a vevő birtokba kerülhet és a szerződés szerint használhatja a dolgot, de annak tulajdonjogát csak a teljes vételár megfizetésével szerzi meg.
A tulajdonjog-fenntartás különösen részletfizetés, halasztott fizetés vagy hosszabb fizetési határidő esetén jelent védelmet az eladónak.
Ingatlan esetén a tulajdonjog-fenntartáshoz kapcsolódó vevői jogot az ingatlan-nyilvántartásba kell bejegyezni; ez teszi a fenntartást harmadik személyekkel szemben is hatályossá. Ingó dolog esetében a tulajdonjog-fenntartást főszabály szerint a hitelbiztosítéki nyilvántartásba, lajstromozott dolog esetében pedig a megfelelő lajstromba kell bejegyezni.
A nyilvántartásba vétel hiánya gyengítheti az eladó harmadik személyekkel szembeni pozícióját. Jóhiszemű, ellenérték fejében szerző harmadik személy tulajdonjogot szerezhet, illetve a vevő által alapított zálogjog is létrejöhet.
A tulajdonjog-fenntartás elsősorban az eladót védi a vételár meg nem fizetésének kockázatától, de megfelelő alkalmazásához pontos szerződéses és nyilvántartási rendezés szükséges.
Mi az ügyvédi letét szerepe?
Az ügyvédi letét olyan semleges teljesítési, őrzési vagy fedezeti mechanizmus, amelyben az ügyvéd a rábízott pénzt, okiratot vagy más letéti tárgyat elkülönítetten kezeli, és csak az előre meghatározott feltételek teljesülése esetén adja ki.
Különösen akkor hasznos, ha a felek teljesítése egymástól függ, de egyik fél sem kíván elsőként, biztosíték nélkül teljesíteni.
Ingatlan-adásvételnél például ügyvédi letétbe kerülhet:
a vételár egy része;
a tulajdonjog bejegyzéséhez szükséges engedély;
a tehermentesítéshez szükséges összeg;
vagy más, az ügylet lezárásához szükséges okirat.
Az ügyvéd a letéti szerződésben meghatározott objektív feltételek bekövetkezése után adja ki a pénzt vagy az okiratot. Így a vevő biztos lehet abban, hogy a pénz csak a szerződéses feltételek teljesülésekor kerül az eladóhoz, az eladó pedig abban, hogy a teljesítéshez szükséges összeg már rendelkezésre áll.
Az ügyvédi letét lehet:
teljesítési letét;
megőrzési letét;
vagy költség- és fedezeti letét.
Teljesítési letétnél a letét tárgyát nem feltétlenül a letevő részére kell visszaadni, hanem a feltételek teljesülésekor a szerződésben meghatározott harmadik személynek kell kiadni. A letét megszüntetése ezért a teljesítési cél fennállása alatt nem feltétlenül lehetséges egyoldalúan.
Az ügyvédi letét nem általános garancia arra, hogy az alapügylet minden szempontból teljesülni fog. A védelmet a letéti feltételek pontossága, ellenőrizhetősége és az alapul szolgáló szerződéssel való összhangja biztosítja.
Hogyan választható ki a megfelelő szerződéses biztosíték?
A megfelelő biztosíték kiválasztását annak meghatározásával kell kezdeni, hogy a szerződés mely kockázatát kívánják kezelni.
Ha elsősorban a kötelezett teljesítési fegyelmét kell erősíteni, kötbér, foglaló vagy jogvesztési kikötés lehet megfelelő. Ha az a kockázat, hogy a kötelezettnek nem lesz elegendő vagyona, személyi vagy dologi biztosítékra van szükség.
A foglaló megfelelő lehet, ha
a szerződés végleges megkötését és teljesítését kell megerősíteni, és a fő kockázat az ügylet meghiúsulása. Különösen egyszeri, nagy értékű adásvételnél gyakori.
A kötbér lehet megfelelő, ha
előre azonosítható a szerződésszegés típusa, de a várható kár nehezen bizonyítható. Késedelem, hibás teljesítés, titoktartás vagy rendelkezésre állás biztosítására alkalmas.
A kezesség megfelelő lehet, ha
a kötelezetten kívül van olyan megfelelő vagyoni helyzetű személy, aki vállalja a mögöttes helytállást. Készfizető kezesség a jogosult számára erősebb, a kezes számára kockázatosabb.
A garancia megfelelő lehet, ha
gyorsan, az alapjogviszony érdemi vitájától viszonylag függetlenül lehívható fizetési ígéret szükséges. Nagyobb értékű vállalkozási, kivitelezési és nemzetközi ügyleteknél különösen jelentős.
A zálogjog megfelelő lehet, ha
van azonosítható vagyontárgy, jog vagy követelés, amelyből nemteljesítés esetén elsőbbségi kielégítés kereshető. Létrehozása nyilvántartási és értékelési feladatokkal járhat.
Az óvadék megfelelő lehet, ha
pénz, értékpapír vagy számlakövetelés formájában gyorsan mobilizálható fedezet áll rendelkezésre.
A tulajdonjog-fenntartás megfelelő lehet, ha
az eladó a dolgot a teljes vételár megfizetése előtt adja a vevő birtokába.
Az ügyvédi letét megfelelő lehet, ha
a felek kölcsönösen feltételhez kötött, biztonságos és lehetőség szerint egyidejű teljesítését kell megszervezni.
A választásnál különösen az alábbi szempontokat kell mérlegelni:
a biztosított követelés összege és időtartama;
a kötelezett fizetőképessége;
a biztosítékot nyújtó személy vagyoni helyzete;
a biztosíték tárgyának értékállósága;
a biztosíték létrehozásának alaki és nyilvántartási követelményei;
az érvényesítés várható ideje és költsége;
a biztosíték járulékos vagy önálló jellege;
a fogyasztóvédelmi korlátozások;
és a biztosíték arányossága.
A gyakorlatban gyakran több biztosíték kombinációja nyújt megfelelő védelmet. Egy vállalkozási szerződés tartalmazhat például késedelmi kötbért, bankgaranciát és visszatartási jogot is. A kombináció azonban csak akkor működik megfelelően, ha az egyes eszközök eltérő kockázatokat kezelnek, és a szerződés pontosan rendezi egymáshoz való viszonyukat.