A házasság jogi alapjai
A házasság nem pusztán együttélési forma, hanem jogi státusz. A házasságkötéssel olyan személyi, vagyoni, családjogi és öröklési joghatások kapcsolódnak a felekhez, amelyek egy egyszerű együttélésből nem következnek automatikusan.
A házassági köteléket ugyanakkor el kell választani a házastársi életközösségtől. A házasság az anyakönyvvezető előtt tett nyilatkozattal jön létre, és mindaddig fennáll, amíg valamelyik házastárs meg nem hal, vagy a bíróság jogerősen fel nem bontja. Az életközösség ezzel szemben tényleges élethelyzet: a házastársak személyes, érzelmi, háztartási és gazdasági összetartozását jelenti. Előfordulhat ezért, hogy a házasság jogilag még fennáll, de az életközösség már évekkel korábban megszűnt.
Ez a különbség különösen a vagyonmegosztásnál, a tartozások elhatárolásánál, a közös lakás használatánál és a házastársi tartásnál válik meghatározóvá.
1. Mi a házasság jogi jelentősége?
A házasság státust keletkeztető családjogi kapcsolat. Nem egyszerű polgári jogi szerződés, amelynek tartalmát a felek korlátlanul meghatározhatják vagy közös megegyezéssel bármikor megszüntethetik. Létrejöttéhez meghatározott állami eljárás, megszüntetéséhez pedig – a halál esetét kivéve – bírósági felbontás szükséges.
A házasság jogi jelentősége abban áll, hogy a házastársak között különleges személyi és vagyoni kapcsolatot hoz létre. A házastársak egymással szemben nem egyszerűen két önálló magánszemélyként állnak, hanem olyan jogok és kötelezettségek jogosultjai, illetve kötelezettjei lesznek, amelyek kifejezetten a házastársi minőségből erednek.
A házasságból következik többek között:
a házastársak egyenjogúsága;
a hűség, az együttműködés és a kölcsönös támogatás kötelezettsége;
a családi ügyekben történő közös döntés;
a lakóhely közös megválasztása;
a törvényes házassági vagyonjogi rendszer alkalmazása;
a közös családi kiadások viselése;
a házastársi közös lakáshoz kapcsolódó különleges védelem;
meghatározott feltételekkel a házastársi tartás;
a házastársi névviselés lehetősége;
a törvényes öröklési jog;
valamint a házassághoz kapcsolódó apasági vélelem.
A házasság a legtöbb automatikus joghatást kiváltó párkapcsolati forma. Egyes joghatásokhoz elegendő magának a házassági köteléknek a fennállása, másokhoz azonban az is szükséges, hogy a házastársak között tényleges életközösség álljon fenn.
2. Milyen feltételekkel köthető házasság?
Házasság akkor jön létre, ha az együttesen jelen lévő férfi és nő az anyakönyvvezető előtt személyesen kijelenti, hogy egymással házasságot köt. A nyilatkozat nem köthető feltételhez vagy határidőhöz.
Nem jönne létre tehát a házasság, ha valamelyik fél úgy nyilatkozna, hogy csak akkor tekinti magát házasnak, ha később egy meghatározott esemény bekövetkezik, vagy ha a házasságot eleve csak meghatározott időre kívánná létrehozni. A házasságkötésre irányuló nyilatkozatnak egyértelműnek, feltétlennek és személyesen megtettnek kell lennie. Meghatalmazott útján házasság nem köthető.
A házasságkötés főszabály szerint nagykorú személyek között lehetséges. A tizenhatodik életévét betöltött kiskorú előzetes gyámhatósági engedéllyel köthet házasságot. A tizenhatodik életévét be nem töltött személy házasságkötésére nincs lehetőség.
A házasságkötésnek nem állhat fenn törvényes akadálya. Ilyen akadály lehet különösen:
valamelyik fél korábbi házasságának vagy bejegyzett élettársi kapcsolatának fennállása;
a felek közötti egyenesági rokonság;
a testvéri vagy féltestvéri kapcsolat;
az örökbefogadó és az örökbefogadott közötti kapcsolat az örökbefogadás fennállása alatt;
a cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság;
vagy az, ha valamelyik fél a házasságkötés pillanatában az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel egyáltalán nem rendelkezik.
Ez utóbbi nemcsak tartós mentális állapot miatt következhet be. A házasság érvényességét érintheti az is, ha a fél például alkohol, kábítószer, gyógyszer vagy más körülmény következtében a nyilatkozat megtételekor nem képes annak jelentőségét felismerni.
Fontos különbség van a nem létező és az érvénytelen házasság között. Ha hiányzik valamely létezési feltétel – például nem az anyakönyvvezető előtt, nem személyesen vagy nem együttes jelenlétben teszik meg a nyilatkozatot –, a házasság nem jön létre. Ha viszont a házasság formailag létrejön, de valamely házassági akadály áll fenn, a házasság érvénytelen lehet, és annak megállapításához bírósági eljárásra lehet szükség.
3. Milyen személyi és vagyoni joghatásai vannak a házasságnak?
A személyi joghatások alapja a házastársak egyenjogúsága. Egyik házastársnak sincs általános döntési vagy rendelkezési hatalma a másik személye, munkája, jövedelme vagy vagyona felett.
A házastársak a házasélet és a család ügyeiben közösen döntenek. Ilyen kérdés lehet például a család lakóhelye, a családi élet megszervezése, a gyermek nevelésének fő iránya vagy egy nagyobb, az egész család életét érintő döntés. Saját személyüket érintő ügyekben önállóan jogosultak dönteni, de ilyenkor is figyelemmel kell lenniük egymás és a család érdekeire.
A házasság vagyoni joghatásai közül a legfontosabb a házastársi vagyonközösség. Ha a felek házassági vagyonjogi szerződésben nem választanak más rendszert, az életközösség időtartama alatt megszerzett vagyontárgyak főszabály szerint közös vagyonba kerülnek. Ez akkor is így lehet, ha:
a vagyontárgyat csak az egyik házastárs nevére vásárolták;
a vételárat csak az egyikük bankszámlájáról fizették;
az adott jövedelmet kizárólag az egyik házastárs munkája eredményezte;
vagy a vagyontárgyat ténylegesen csak az egyikük használta.
Ezzel szemben különvagyonba tartozhatnak például az életközösség kezdetekor már meglévő vagyontárgyak, az örökölt vagy kifejezetten az egyik házastársnak ajándékozott vagyon, továbbá bizonyos személyes jellegű vagyontárgyak.
A vagyoni hatás nem merül ki a tulajdonszerzésben. A házasság szabályozza a közös vagyon használatát, kezelését, az azzal való rendelkezést, a közös és külön tartozások viselését, valamint a vagyonközösség megszűnése utáni elszámolást is.
4. Mikortól áll fenn a házastársi életközösség?
A házassági kötelék a házasságkötéssel keletkezik. A házastársi életközösség kezdete azonban nem minden esetben esik egybe az esküvő napjával.
Az életközösség tényleges állapot, amelynek jellemző elemei:
az életvitelszerű együttélés;
a közös háztartás;
a közös gazdálkodás;
a személyes és érzelmi összetartozás;
a közösen meghatározott életcélok;
valamint az a kölcsönös szándék, hogy a felek tartósan egy családi közösségben éljenek.
Ha a felek már a házasságkötés előtt élettársakként együtt éltek, és ezt az együttélést megszakítás nélkül házasság követi, a törvényes házassági vagyonjogi rendszer szempontjából az életközösség kezdetének a házasság előtti együttélés kezdetét kell tekinteni.
Ez nem jelenti azt, hogy a házasság valamennyi joghatása visszamenőlegesen beállna. A házastársi státusz csak az esküvővel keletkezik. A korábbi együttélésnek elsősorban a házassági vagyonjog időbeli hatálya szempontjából van jelentősége.
Az együttlakás önmagában nem mindig elegendő. Két személy élhet ugyanabban a lakásban úgy, hogy közöttük nincs családi és gazdasági életközösség. Fordítva pedig az életközösség akkor is fennmaradhat, ha a házastársak munkavégzés, tanulmányok, betegség vagy más körülmény miatt átmenetileg nem ugyanazon a helyen élnek.
5. Mi a különbség a házasság és az élettársi kapcsolat között?
A házasság formális, államilag nyilvántartott jogi státusz. Az élettársi kapcsolat ezzel szemben tényleges élethelyzet: a felek házasságkötés nélkül élnek közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben.
A házasság létrejöttéhez az anyakönyvvezető előtt tett nyilatkozat szükséges. Az élettársi kapcsolat külön nyilatkozat vagy hatósági aktus nélkül, az életközösség tényleges létrejöttével kezdődhet.
A legfontosabb különbség az automatikus joghatások körében van. Házastársaknál törvényes vagyonjogi rendszer áll fenn, amelynek alapján az életközösség alatt szerzett vagyon főszabály szerint közös. A de facto élettársak ezzel szemben önálló vagyonszerzők. Kapcsolatuk megszűnésekor nem automatikusan fele-fele arányban osztják meg a vagyont, hanem az együttélés alatt keletkezett vagyonszaporulatból a szerzésben való közreműködésük arányában követelhetnek részesedést.
A házastársat automatikusan megillethetik olyan jogok is, amelyek az élettársat külön megállapodás vagy további feltételek nélkül nem illetik meg. Ilyen különösen a törvényes öröklési helyzet, a házastársi névviselés, a házastársi vagyonjogi rendszer és a közös lakás speciális családjogi védelme.
A házasság fennállása önmagában nem zárja ki, hogy valamely személynek később mással élettársi kapcsolata legyen. Ehhez azonban az szükséges, hogy a házastársával fennálló életközössége már megszűnjön. Két párkapcsolati életközösség egyidejű fennállása nem állapítható meg.
A bejegyzett élettársi kapcsolatot el kell különíteni a tényleges élettársi kapcsolattól. A bejegyzett élettársi kapcsolat külön jogszabály alapján, formális eljárással jön létre, és több joghatásában a házassághoz közelít, de nem azonos azzal.
6. Milyen kötelezettségeik vannak a házastársaknak egymással szemben?
A házastársak hűséggel tartoznak egymásnak, közös céljaik érdekében kötelesek együttműködni és egymást támogatni.
A hűség jogi értelemben tágabb fogalom a szexuális kizárólagosságnál. A házastársak egymás iránti szolidaritását, összetartozását és a másik fél lényeges érdekeinek tiszteletben tartását is kifejezi. A házastárs ezért nemcsak a házasságon kívüli intim kapcsolatával, hanem más, a családi közösséget súlyosan veszélyeztető magatartással is megsértheti a házastársi kötelezettségeket.
A támogatási kötelezettség lehet:
személyes;
erkölcsi;
gondozási;
háztartási;
gyermeknevelési;
vagy anyagi jellegű.
Nem következik belőle, hogy az egyik házastárs feltétlenül meghatározott pénzösszeget köteles rendszeresen átadni a másiknak. A támogatás tartalma a házastársak élethelyzetétől, egészségi állapotától, jövedelmétől, munkamegosztásától és a család szükségleteitől függ.
A házastársak kötelezettsége az is, hogy a család ügyeiben közösen döntsenek, egymást a lényeges kérdésekből ne zárják ki, és döntéseiknél a gyermekük érdekét is figyelembe vegyék. Lakóhelyüket egymással egyetértésben választják meg.
7. Mit jelent a házastársi együttműködési kötelezettség?
Az együttműködés nem azt jelenti, hogy a házastársak minden döntést azonos módon kötelesek meghozni, vagy hogy egyikük önálló döntési szabadsága megszűnik. A kötelezettség lényege, hogy a közös életet érintő kérdésekben kölcsönösen tájékoztassák egymást, figyelembe vegyék a másik fél helyzetét, és ne akadályozzák tudatosan a család működését.
Az együttműködés körébe tartozhat például:
a családi pénzügyek átlátható kezelése;
a közös kiadások megtervezése;
a gyermekkel kapcsolatos feladatok megosztása;
a lakhatásról való egyeztetés;
a beteg vagy keresőképtelen házastárs támogatása;
a családot érintő jelentős tartozások, beruházások vagy kötelezettségvállalások megbeszélése;
a közös vagyon megóvása.
A személyi jellegű házastársi kötelezettségeket a bíróság rendszerint nem úgy kényszeríti ki, mint egy pénzfizetési vagy dologátadási kötelezettséget. Nem lehet például bírósági ítélettel valódi érzelmi közösségre kötelezni a házastársat. Az együttműködés megsértése azonban jelentőséget kaphat a házasság felbontásakor, a lakáshasználat rendezésekor, a tartási igény megítélésekor vagy a vagyonjogi elszámolásban.
Az együttműködési kötelezettség a különélés idején sem tűnik el egyik napról a másikra. Különösen akkor marad jelentős, ha közös gyermek, közös vagyon, közös lakás vagy közös tartozás kapcsolja össze a feleket.
8. Hogyan viselik a házastársak a családi kiadásokat?
A közös háztartás költségeit, a közös gyermek megélhetésének és felnevelésének kiadásait a házastársak közösen viselik.
Ide tartozhatnak például:
a lakhatás költségei;
a rezsi;
az élelmezés;
a háztartás fenntartása;
a gyermek ruházata;
az oktatási és egészségügyi kiadások;
valamint a család mindennapi életvitelének észszerű költségei.
A közös vagyon rendszerében ezeket a költségeket elsődlegesen a közös vagyonból kell fedezni. Ha a közös vagyon nem elegendő, a házastársaknak különvagyonukból, annak arányában is hozzá kell járulniuk. Ha csak az egyik házastársnak van különvagyona, a hiányzó összeget neki kell rendelkezésre bocsátania.
A vagyonelkülönítés nem jelenti azt, hogy mindenki kizárólag a saját kiadásait viseli. A közös háztartás és a gyermekek költségeit vagyonelkülönítés esetén is közösen kell fedezni. Semmis az a megállapodás, amely az egyik házastársat e költségek alól teljesen vagy túlnyomó részben mentesíti.
A hozzájárulás nemcsak pénzzel történhet. A háztartásban és a gyermeknevelésben végzett munka kifejezetten a költségviselésben való részvételnek minősül. Nem lehet tehát abból kiindulni, hogy csak az járul hozzá a család fenntartásához, aki magasabb pénzjövedelmet szerez.
A felek eltérően oszthatják meg a kiadásokat, de a megosztás nem vezethet ahhoz, hogy az egyik házastárs a család fenntartásának terheit gyakorlatilag teljes egészében a másikra hárítsa.
9. Ki használhatja a közös családi lakást?
Házastársi közös lakás az a lakás, amelyben a házastársak egyikük vagy mindkettőjük tulajdonjoga, haszonélvezeti joga vagy bérleti joga alapján együtt laknak.
A „közös” megjelölés tehát nem feltétlenül jelent közös tulajdont. Házastársi közös lakás lehet az egyik fél különvagyoni lakása vagy az a bérlemény is, amelynek csak az egyik házastárs a bérlője, ha a házastársak ott közösen alakították ki a családi otthonukat.
A lakás használatára főszabály szerint mindkét házastárs jogosult. A lakásban élő kiskorú gyermek lakhatását is védeni kell. Az a házastárs, aki a lakást kizárólag a másik házastárs jogcíme alapján használja, nem válik tulajdonossá vagy bérlővé, de a családjogi lakáshasználati szabályok alapján védelem illeti meg.
A rendelkezési korlát tartalma attól függ, milyen jogcímen használják a lakást. Ha a lakás a házastársak közös jogcímén – közös tulajdonukként vagy közös bérletként – szolgál otthonul, arról rendszerint csak közösen, a másik házastárs hozzájárulásával lehet érvényesen rendelkezni. Ha a lakás az egyik házastárs kizárólagos jogcímén (például különvagyoni tulajdonán) áll, a jogosult rendelkezhet vele, a rendelkezés azonban nem ronthatja le a másik házastársat vagy a kiskorú gyermeket a családjogi szabályok alapján megillető lakáshasználati védelmet. Ez a korlátozás az életközösség fennállása alatt, valamint annak megszűnésétől a lakáshasználat rendezéséig érvényesül.
A különköltözés vagy a válás önmagában nem szünteti meg automatikusan a lakáshasználati jogosultságot. A felek megállapodhatnak a további használatról. Megállapodás hiányában bármelyikük kérelmére a bíróság dönthet. A gyermek megfelelő lakhatását a rendezés során kiemelten figyelembe kell venni.
Különösen kockázatos ezért az önkényes zárcsere, a másik házastárs kizárása, ingóságainak eltávolítása vagy a közművek kikapcsolása. A tulajdonjog önmagában nem feltétlenül jogosít fel az ilyen egyoldalú fellépésre.
10. Milyen jelentősége van a különköltözés időpontjának?
A különköltözés időpontja sok esetben a családjogi vita egyik legfontosabb kérdése. Nem azért, mert a házasság ekkor automatikusan megszűnik, hanem azért, mert ez az időpont egybeeshet a házastársi életközösség és ezzel a vagyonközösség megszűnésével.
A pontos időpont meghatározhatja:
mely vagyontárgyak tartoznak a közös vagyonba;
mely jövedelmek minősülnek közösnek;
mely tartozások tekinthetők közös vagy külön tartozásnak;
mikortól szűnik meg a közös szerzés vélelme;
milyen időponttól kérhető használati díj;
mely időszakra merülhet fel házastársi tartás;
hogyan kell értékelni a későbbi vagyongyarapodást vagy vagyoncsökkenést.
A különköltözés azonban nem minden esetben jelenti az életközösség megszűnését. Ha valaki munkavégzés, külföldi kiküldetés, tanulmány vagy egészségügyi ok miatt költözik másik helyre, de a felek továbbra is közös családként működnek, rendszeresen kapcsolatot tartanak, közösen gazdálkodnak és a közös jövőt tervezik, az életközösség fennmaradhat.
Fordítva is lehetséges: az életközösség ugyanazon lakáson belül is megszűnhet. A felek élhetnek egy fedél alatt úgy, hogy tartósan külön háztartást vezetnek, pénzügyeiket elválasztják, személyes közösségük megszűnik, és legalább az egyik fél a házassági együttélés végleges felszámolására irányuló szándékát a másikkal is közli.
Az időpont ezért nem azonosítható automatikusan a lakcímváltozás, a bontókereset benyújtása vagy az egyik fél elköltözésének napjával. Az összes körülményt együtt kell értékelni.
11. Mikor tekinthető megszűntnek a házastársi életközösség?
Az életközösség akkor szűnik meg, amikor a házastársak közös háztartása, közös gazdálkodása és bensőséges személyes kapcsolata összességében megszűnik, és már nem áll fenn az életközösség fenntartására irányuló kölcsönös szándék.
Nem szükséges, hogy minden elem egyetlen napon és látványosan szűnjön meg. A házassági életközösség tartalma páronként eltérő lehet. A bíróság ezért nem egyetlen formai körülményt vizsgál, hanem a felek tényleges életét.
Önmagában nem feltétlenül szünteti meg az életközösséget:
az érzelmi elhidegülés;
a szexuális kapcsolat megszakadása;
az egyik fél házasságon kívüli kapcsolata;
az átmeneti különlakás;
a külön bankszámla;
vagy az, hogy a pénzügyeket kizárólag az egyik házastárs kezeli.
Ezek jelentős körülmények lehetnek, de ha a közös háztartás, gazdasági együttműködés és családi összetartozás lényegében fennmarad, az életközösség megszűnése nem feltétlenül állapítható meg.
A megszűnésnél a véglegességre irányuló szándéknak kiemelt szerepe van. Nem elegendő, hogy az egyik házastárs magában úgy érzi, számára véget ért a kapcsolat. Ezt a szándékát a másik fél számára is felismerhetővé kell tennie szóban, írásban vagy egyértelmű magatartással.
Az életközösség megszűnésére utalhat például:
a közös gazdálkodás tartós megszüntetése;
a végleges különköltözés;
a közös programok és családi élet feladása;
az önálló háztartás kialakítása;
a másik féllel közölt végleges szakítási szándék;
új, tartós párkapcsolati életközösség kialakítása.
Az életközösség átmeneti megszakadása nem szünteti meg a vagyonjogi rendszer folyamatosságát, kivéve különösen azt az esetet, ha a felek az átmeneti megszakadás során vagyonukat már megosztották.
12. Milyen dokumentumokkal bizonyítható az életközösség kezdete és vége?
Az életközösség kezdete és megszűnése nem feltétlenül bizonyítható egyetlen okirattal. A bíróság rendszerint több bizonyíték együttes értékelése alapján állapítja meg a tényleges időpontot.
A kezdő időpont bizonyítására alkalmas lehet például:
a közös lakásba költözéshez kapcsolódó okirat;
bérleti vagy ingatlan-adásvételi szerződés;
lakcímadat;
közös háztartási kiadások dokumentációja;
közös bankszámlához vagy rendszeres pénzmozgásokhoz kapcsolódó irat;
közös hitel, biztosítás vagy nagyobb beszerzés;
levelezés és elektronikus üzenet;
fénykép;
tanúvallomás;
a közös lakás megszerzésére vagy építésére irányuló lépések;
egymás rendszeres pénzügyi támogatása.
Ha a házastársak átmenetileg külön élnek, az életközösség fennmaradását bizonyíthatja a rendszeres látogatás, levelezés, csomagküldés, anyagi támogatás, közös döntéshozatal és a közös otthon megteremtésére irányuló magatartás.
A megszűnés bizonyítására jelentős lehet:
a különköltözés dokumentuma;
új bérleti szerződés;
lakcímváltozás;
a közös bankszámla vagy közös pénzkezelés megszüntetése;
külön háztartási költségek viselése;
a különválást rögzítő üzenet vagy levél;
ügyvédi felszólítás;
bontókereset;
a közös vagyon felosztására vagy leltározására irányuló irat;
tanúvallomás;
a kulcsok átadása;
a személyes tárgyak végleges elszállítása.
A lakcímkártya önmagában nem feltétlenül bizonyít életközösséget, ahogyan az eltérő lakcím sem bizonyítja automatikusan annak hiányát. A bankszámlák elkülönítése sem döntő, mert házastársak külön bankszámlák mellett is gazdálkodhatnak közösen.
A bizonyításban különösen értékesek a vitatott időpontban vagy ahhoz közel keletkezett dokumentumok. A több évvel később, a jogvita ismeretében készített nyilatkozat rendszerint kisebb bizonyító súllyal esik latba, mint a korabeli levelezés, pénzügyi adat vagy harmadik személytől származó okirat.
13. Hogyan változik a házastársak felelőssége a különélés alatt?
Elsőként azt kell eldönteni, hogy a különélés csak átmeneti, vagy a házassági életközösség végleges megszűnését jelenti.
Átmeneti különélés esetén a vagyonjogi rendszer folyamatossága főszabály szerint fennmarad. Az ebben az időszakban keletkező vagyontárgyak és tartozások megítélésére ezért alapvetően továbbra is a vagyonközösség szabályai alkalmazandók.
Ha azonban az életközösség véglegesen megszűnt, a házastársi vagyonközösség is megszűnik. Ettől kezdve a később megszerzett vagyon főszabály szerint annak a házastársnak a vagyonába kerül, aki megszerezte, és a később önállóan vállalt tartozás főszabály szerint azt terheli, aki a kötelezettséget vállalta.
Ez azonban nem törli el:
a korábban keletkezett közös tartozásokat;
a mindkét fél által aláírt szerződéseket;
a közös hitelt;
a kezességet;
a közös vagyonhoz kapcsolódó terheket;
vagy a gyermek eltartásával kapcsolatos kötelezettségeket.
A házastársak egymás közötti megállapodása a hitelező helyzetét főszabály szerint nem ronthatja. Ha például a felek egymás között úgy állapodnak meg, hogy a közös hitelt a továbbiakban csak egyikük fizeti, ez önmagában nem feltétlenül szabadítja a másik adóst a bankkal szemben. Ehhez a hitelező hozzájárulása is szükséges lehet.
A végleges különélés után ezért célszerű külön rögzíteni:
melyik fél milyen költséget visel;
ki használja a közös vagyontárgyakat;
ki fizeti a hiteleket;
hogyan történik a közös lakás fenntartása;
miként viselik a gyermek költségeit;
és mely új kötelezettségeket vállalhatják önállóan.
14. Milyen jogokat érint a házasság felbontása?
A házasság a felbontó ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Nem a bontókereset benyújtásának, nem az első tárgyalásnak és nem az életközösség megszűnésének napján.
A felbontással megszűnik a házastársi státusz, és a felek ismét házasságot köthetnek. A házasság megszűnése érinti többek között:
a házastársi névviselést;
a házastárs törvényes öröklési helyzetét;
a házastársi tartás lehetőségét;
a közös lakás további használatát;
a közös vagyon megosztását;
a házassághoz kapcsolódó személyi jogokat és kötelezettségeket.
A vagyonközösség azonban rendszerint már nem a jogerős válás napján, hanem a házastársi életközösség korábbi megszűnésekor ér véget. Emiatt a válás és a vagyonközösség megszűnésének időpontja sok esetben eltér.
A válás nem szünteti meg a szülői jogállást. A felek továbbra is a közös gyermek szülei maradnak. Rendezni kell azonban:
a szülői felügyelet gyakorlását;
a gyermek lakóhelyét;
a különélő szülővel való kapcsolattartást;
a gyermektartást;
a gyermekkel kapcsolatos költségek viselését.
Megállapodásos bontás esetén a közös kiskorú gyermekkel kapcsolatos kérdésekről, a közös lakás használatáról, és igény esetén a házastársi tartásról is meg kell állapodni. A közös vagyon teljes megosztása ugyanakkor nem feltétele a házasság felbontásának; a vagyonjogi vita külön eljárásban is rendezhető.
15. Mikor érdemes családjogi ügyvédhez fordulni?
Családjogi tanácsadás nemcsak akkor indokolt, amikor a bontóper már megindult. Sok későbbi vita megelőzhető, ha a felek még a döntő lépések előtt tisztázzák azok jogi következményeit.
Különösen indokolt ügyvéd bevonása, ha:
vitás az életközösség kezdetének vagy megszűnésének időpontja;
ingatlan, vállalkozás, üzletrész vagy jelentős megtakarítás van;
valamelyik fél különvagyonból finanszírozott közös beruházást;
közös hitel, kezesség vagy más nagyobb tartozás áll fenn;
valamelyik fél a vagyon eladására, elajándékozására vagy elrejtésére készül;
a közös lakás használata vitás;
az egyik házastárs el akar költözni, de nem világos, ez hogyan érinti későbbi lakáshasználati vagy vagyoni igényét;
kiskorú gyermek lakóhelyéről, tartásáról vagy kapcsolattartásáról kell dönteni;
házastársi tartási igény merülhet fel;
külföldi állampolgárság, külföldi vagyon vagy külföldre költözés érinti az ügyet;
bántalmazás, fenyegetés vagy súlyos gazdasági kiszolgáltatottság áll fenn;
házassági vagyonjogi szerződés megkötése vagy módosítása szükséges.
Különösen az elköltözés, egy vagyonmegosztási nyilatkozat aláírása, közös ingatlan értékesítése vagy jelentős összegű tartozás átvállalása előtt célszerű jogi tanácsot kérni. Egy látszólag átmeneti vagy praktikus döntés később a lakáshasználati jog, a vagyonmegosztás vagy a bizonyítás szempontjából is jelentős lehet.